Nyomkövetés GPS-szel: mit rögzíthet és mit nem jogosan a munkáltató?

Megosztás Tetszik

Számos kérdést vet fel az Európai Unió tavaly május 25-étől hatályos általános adatvédelmi rendelete (GDPR) a nyomkövetők alkalmazásával összefüggésben; cikkünkben sorra vesszük az ezzel kapcsolatos dilemmákat.

A munka törvénykönyve még nem jogalap

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 11/A paragrafusa alapján a munkavállaló a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizhető. Ennek keretében a munkáltató technikai eszközt is alkalmazhat (ilyen például a GPS), erről a munkavállalót – előzetesen – írásban tájékoztatni kell.

Fő szabály szerint – eltérő megállapodás hiányában – a gépjármű, mint munkáltatói eszköz kizárólag munkavégzési célból használható. Akár létezik ilyen kikötés, akár nem, a nyomkövető berendezésnek kikapcsolhatónak kell lennie. Amint arra az EU 29. munkacsoportja véleményében rámutat, lehetőséget kell biztosítani a megfigyelés elutasítására, azaz arra, hogy a munkavállaló ideiglenesen kikapcsolja a tartózkodási hely nyomon követését, ha azt különleges körülmény, például egy orvos felkeresése indokolja. Ilyen módon a munkavállaló saját döntése alapján védetté tehet bizonyos tartózkodási helyre vonatkozó, magánjellegű adatokat.

Fontos látni, hogy az Mt. nem keletkeztet jogi kötelezettséget a munkáltató részéről, így az ellenőrzés jogalapja a jogos érdek lehet. Ebből eredően a munkáltatónak érdekmérlegelési tesztet kell végeznie, s annak keretében mérlegelni az adatkezelés szükségességét, illetve arányosságát. A tesztet az adatkezelési tájékoztató részévé is kell tenni.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben bemutatjuk, mikor követhető jogszerűen a munkavállaló mozgása, mikor aggályos a megfigyelés, s mely esetben indokolt rögzíteni a tartózkodás helyét.

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.