Alkotmánybíróság: mulasztott az Országgyűlés

Megosztás Tetszik

A 3/2023. Ab határozat megállapítja, hogy a jogalkotó az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdésével összefüggésben mulasztással idézett elő alaptörvény-ellenességet azáltal, hogy nem alkotta meg azokat a garanciális szabályokat, melyek lehetővé teszik az információszabadság érvényesülését a közfeladatot ellátó és közpénzzel gazdálkodó Magyar Export-Import Bank által kezelt, közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak minősülő banktitok megismerhetőségével kapcsolatban.

Az Alkotmánybíróság határozatában felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2023. szeptember 30. napjáig tegyen eleget.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a következő.

Az indítványozó közérdekű adatigénylési kérelemmel fordult a Magyar Export-Import Bankhoz (Eximbank), és az Eximbank által folyósítható kötött segélyhitelek feltételeiről és a segélyhitelnyújtás részletes szabályairól szóló kormányrendelet szerinti projektekhez kapcsolódó információkat kért.

A kért adatok egy részét kiadták (például a projekt megnevezése, a célország, a projekt leírása, a kötelezettségvállalás éve, a kedvezményezettség mértéke, a kötött segélyhitel maximális összege stb.), azonban a kedvezményezettek neve, a hitel összege, illetve a projekt adományelemének mértéke (a kormányrendelet 2. § 1. pontja szerint az adományelem a kötött segélyhitel névértékének egy összegben elengedésre kerülő, a hitel tőketörlesztéseként vissza nem térítendő része) az Eximbank szerint banktitkot és biztosítási titkot képez, míg a környezeti célú átvilágításra vonatkozó adatot (hatástanulmányt) a bank azért nem tudta kiadni, mert ilyen átvilágítás nem készült egyik projekttel kapcsolatban sem.

Az első fokon eljáró Fővárosi törvényszék ítéletében a hatástanulmányok kiadására vonatkozóan a keresetet elutasította, elfogadta ugyanis a bank nyilatkozatát, miszerint hatástanulmány nem készült, tehát a kért adat nem létezik. Kötelezte viszont az Eximbankot a többi igényelt adat kiadására.

Az ítélet indokolása szerint az Eximbank közfeladatot lát el, állami vagyonnal gazdálkodik, továbbá az adatigénylés a közfeladat ellátásával összefügg, és a kért adatok – a környezeti célú átvilágítás és környezeti hatás tanulmány kivételével – a birtokában vannak.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info. tv.) 3. § (5) bekezdése alapján tehát közérdekű adatokról van szó, amit akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha egyébként banktitkot érint az adatigénylés.

Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az ügylet a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XlII. törvény (Exim törvény) 2. § (2) bekezdésében megjelölt feladat ellátását érintette.

Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a kedvezményezett személyére vonatkozó adatigénylés a segélyhitel alanyára vonatkozik, arra, aki „az állami vagy magánprojekt megvalósítója”, és az Eximbankkal szerződő félnek tudomásul kell vennie, hogy ha közpénzből gazdálkodó szervezettől igényel és fogad el adományelemet tartalmazó segélyhitelt, úgy a hitel adatai a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő jog alapján nyilvánosságra kerülhetnek. Mivel a banktitok és a biztosítási titok az üzleti titok egy fajtája, ezért esetükben az alapjogi mérlegelés is hasonló szempontok mentén végezhető el, tehát akkor nem kell az adatokat kiadni, ha az információ nyilvánosságra kerülése aránytalan sérelemmel járna, ami itt nem állapítható meg (sőt, a bank nem is ajánlott fel ez irányú bizonyítást).

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az üzleti tevékenység aránytalan sérelme kötött segélyhitelek esetén nagyon kevés esetben merülhetne fel, mivel kötött segélyhitel olyan állami vagy magánprojekthez nyújtható, amely piaci üzleti alapon nem valósítható meg. nem fogadta el azt a hivatkozást, miszerint a projekt adományelemének mértéke biztosítási titok lenne: önmagában azért, mert az adományelem mértéke – jogszabályi rendelkezés alapján – azonos a hitelbiztosítási díjjal vagy annál kisebb, nem jelenti azt, hogy a felperes a biztosítási díj összegét kívánná megismerni.

A másodfokon eljáró Fővárosi ítélőtábla az első fokon hozott ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Egyrészt tisztázta, hogy az adatigényléssel érintett kedvezményezett alatt azt kell érteni, „akinek a számláján a hitel összege jóváírásra kerül”, a vonatkozó jogszabályok alapján pedig ez csak jogi személy lehet. Másrészt viszont megváltoztatta az elsőfokú bíróság indokolását. nem osztotta ugyanis azt az álláspontot, miszerint a banktitok az üzleti titok egy fajtája lenne.

Érvelése szerint, mivel az Exim törvény nem tartalmaz olyan „tételes rendelkezéseket, amelyek kifejezetten kizárnák az adott titokfajta fogalmi körébe tartozó adatok közérdekű adatként történő kiadását”, ezért az olyan banktitok esetében, amely egyúttal közérdekű adatnak is minősül, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti mérlegelésre van szükség. Rámutatott, hogy a magánszféra védelme, tekintettel arra, hogy kedvezményezett csak jogi személy lehet, nem merülhet fel. Továbbá az Exim törvény 2. § (2) bekezdésében szabályozott speciális konstrukcióra tekintettel a kért adatok nyilvánosságra kerülése nem lehetetleníti el a bank helyzetét, működését, „aránytalan sérelem az üzleti tevékenység végzése szempontjából nem kerülhet szóba”.

A felülvizsgálati jogkörben eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú döntést megváltoztatva elutasította a keresetet.

A Kúria érvelése szerint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 160. § (1)–(2) bekezdése alapján a kért információk banktitoknak minősülnek, a banktitok harmadik személy számára történő kiszolgáltatásának a 161–162. §-ában foglalt esetei között pedig nem szerepel a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség. Ezzel szemben a Hpt. 166. §-a kifejezetten szabályozza az üzleti titok kiadásának a lehetőségét. A két titokfajta megismerhetősége tehát egymástól eltérő, és banktitok közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat megismerése iránti igény esetén sem szolgáltatható ki.

A Kúria nem látott lehetőséget érdekösszemérésre sem, mivel erre csak akkor van lehetőség, ha – figyelemmel az Infotv. 30. § (5) bekezdésére – a közérdekű adat megismerése iránti igény teljesítésének megtagadása tekintetében törvény az adatkezelő mérlegelését teszi lehetővé. Jelen esetben azonban erről nincs szó. következésképpen az Eximbank az Info. tv. 27. § (2) bekezdés e) pontja kifejezett megengedő rendelkezése folytán alkalmazandó Hpt. 165. § (1)–(2) bekezdése alapján köteles és jogosult is volt megtagadni a banktitoknak minősülő közérdekű adatok kiadására irányuló igény teljesítését.

Alkotmányjogi panaszában az indítványozó – az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatát citálva – arra hivatkozott, hogy az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdésének értelmezésekor arra is figyelemmel kell lenni, hogy egy speciális adatkört maga az Alaptörvény „közpénzek” című fejezete, az Alaptörvény 39. cikke nyilvánít közérdekű adattá. Ennek ellenére azt az indítványozó maga sem állítja, hogy a banktitokra figyelemmel egyáltalán ne lehetne korlátozni az információszabadságot. Értelmezésében azonban a banktitok nem az Info. tv. 27. § (2) bekezdés e) pontja felhatalmazása alapján a Hpt.-ben bevezetett abszolút tilalmat jelent, hanem csak relatív korlátot.

Azért nincs szó abszolút, mérlegelést nem engedő tilalomról, mert az információszabadságot az Info. tv.-n kívüli más, szektorális törvény csak az Info. tv. 27. § (2) bekezdésében felsorolt okok miatt korlátozhatja. Az Info. tv. Kúria által hivatkozott 27. § (2) bekezdés e) pontja „központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből” teszi lehetővé a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jog korlátozását.

Egyrészt a devizapolitika olyan, a nemzetközi pénzkifizetésekkel kapcsolatos politika, amely a központi költségvetés fizetési mérlegének kiegyensúlyozásának, illetve az egyensúly fenntartásának feltételeit és eszközrendszerét alkotja, így nemcsak a banktitokkal, de a Hpt. céljával, tárgyi hatályával sem hozható összefüggésbe. Másrészt a Hpt. 160. §-a – a banktitok – egyértelműen a banki ügyfelek magánérdekét (magántitkát, üzleti titkát) és nem központi pénzügyi érdeket véd.

Összefoglalva: a Hpt. 160–162. §-a bizonyosan nem az Info. tv. 27. § (2) bekezdés e) pontja felhatalmazása alapján az információszabadság korlátozására megalkotott, abszolút megismerési tilalmat jelentő szabály. Az indítványozó tehát úgy véli, hogy a banktitok az Info. tv. 27. § (3) bekezdése szerinti üzleti titokként csupán relatív korlátot jelent, és az ott megfogalmazott „aránytalan sérelem”-teszt alkalmazásával, mérlegelés útján kell dönteni az adatigénylésről.

Következésképpen az indítványozó szerint a Kúria – figyelemmel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére és 39. cikkére – megsértette az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdését azáltal, hogy az Info. tv. 27. § (2) bekezdés e) pontját indokolatlanul kiterjesztő módon értelmezte, miközben a konkrét esetben az Info. tv. 27. § (3) bekezdésében szereplő relatív korlát mint arányosabb eszköz egyértelműen rendelkezésre állt.

Az Alkotmánybíróság döntését ITT olvashatja el.