Mikor követelheti vissza a nyugdíj összegét a tb?

Megosztás Tetszik

Mi történik akkor, ha valaki jogtalanul vette fel a nyugdíját, s milyen felelősség terheli azt céget, amelynek téves adatszolgáltatás miatt fizetett ki indokolatlanul pénzt a társadalombiztosítás? A nyugdíjbiztosításban alkalmazott felelősségi szabályokat foglaljuk össze.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény (1997. évi LXXXI.) törvény (továbbiakban: Tny.) a "felelősségi szabályok" elnevezést gyűjtőfogalomként használja, ugyanis ezen összefoglaló cím alatt tartalmaz rendelkezéseket a nyugellátást jogalap nélkül felvevő személy(ek) visszafizetési kötelezettségéről, a foglalkoztató (egyéb szerv) megtérítési kötelezettségeinek különböző esetköreiről, az általános megtérítési kötelezettségről (az ún. regressz igényről), a különféle jogcímeken fennálló fizetési kötelezettségek teljesítésének, illetőleg azok nem teljesítése esetén a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerveket megillető követelések érvényesítésének szabályairól.

A társadalombiztosítási ellátások helyes, jogszerű kifizetése igen fontos érdek a járulékfizetők befizetéseiből felépülő társadalombiztosítási pénzügyi alapok, az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap védelme érdekében.

Az alapokból történő jogalap nélküli kifizetés visszakövetelése – bármilyen okból történt is a dolog, bárkinek a hibájából, tévedéséből, esetleg szándékos magatartásából – minden esetben elengedhetetlen.

A felelősségi szabályok két felelősségi esetet rendeznek:

- felelősség a jogalap nélküli ellátásért
- megtérítési felelősség a felmerült baleseti ellátásért, társadalombiztosítási ellátásért.

A két szabály között lényeges különbség van:

- A jogalap nélküli ellátások esetében egy pénzellátást úgy fizetnek ki, hogy a felvevő nem rendelkezett az ellátáshoz előírt jogosultsági feltételekkel.

- Előfordulhat az is, hogy egy jogszerű ellátásnál tévedésből magasabb összeget fizetnek ki a ténylegesen járó összegnél.

Mindkét esetben azonos cél a jogalap nélkül kifizetett ellátás visszakövetelése a társadalombiztosítási pénzügyi alapba.

A második esetben azonban maga a baleseti ellátás vagy bármilyen társadalombiztosítási ellátást helyesen, jogszerűen fizettek ki, azt visszakövetelni nem kell és nem is lehet, de valaki, vagy valamely szerv felelőssé tehető azért, hogy a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság felmerült (egészségkárosodás következett be, megrokkant, vagy meghalt a biztosított). Ez a felelős személy, vagy szerv akár szándékosan, akár mulasztással idézte elő a biztosítási eseményt, köteles lesz megtéríteni a felmerült, és a biztosított által jogszerűen igénybe vett társadalombiztosítási ellátást az Egészségbiztosítási vagy Nyugdíjbiztosítási Alap részére.

A nyugellátást jogalap nélkül felvevő visszafizetési kötelezettsége (Tny.84. §)

Amennyiben valaki jogalap nélkül vett (vesz) fel társadalombiztosítási nyugellátást, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 90 napon belül írásban kötelezték. Ebben az esetben a visszafizetési kötelezettség az ellátást jogalap nélkül felvevő személy konkrét felelősségétől függetlenül fennáll.

Az említett 90 napi idő elteltével a jogalap nélkül felvett nyugellátást már csak attól lehet visszakövetelni, akinek a nyugellátás felvétele ténylegesen felróható. Ebben az esetben a követelést az általános – a törvényben 5 évben meghatározott (előírt) – elévülési időn belül lehet érvényesíteni, ha azonban a felróható magatartás egyben bűncselekményt is megvalósít, úgy a büntethetőség elévüléséig.

Felróhatóság hiányában is vissza kell fizetni a bírósági ítélet alapján folyósított nyugellátást, ha a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálat keretében úgy dönt, hogy a nyugellátás megállapítása nem volt jogszerű.

A nyugellátás jogalap nélküli felvételének speciális esetköre ha valaki a jogosult halála esetén a kiutalt nyugellátást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafizetni, amennyiben erre őt írásban kötelezték. (A hozzátartozó az elhunyt nyugdíját az elhalálozás hónapjában még felveheti.) Az előző esethez hasonlóan e speciális visszafizetési kötelezettségnél is a követelést az általános – tehát ötévi – elévülési időn belül, illetőleg ha a felróható magatartás bűncselekményt is megvalósít, akkor a bűncselekmény büntethetőségének elévüléséig lehet érvényesíteni.

A jogosult halála esetén kiutalt nyugellátás visszakövetelésének jogalapját a más személy által történt felvétel önmagában megalapozza. Ebben az esetben nincs jelentősége, hogy az ellátás jogalap nélküli, felvétele 90 napon belül vagy azon túl történt e, a felróhatóság kérdése is érdektelen, azaz a felróhatóság bizonyítására sincs szükség.

A visszafizetésre kötelezett csak természetes személy lehet, legtipikusabb, hogy a jogosult részére megállapított nyugellátást utóbb határozattal módosítják (csökkentik) vagy visszavonják (legfeljebb 5 évre, visszamenőleg).

Ilyen esetben a kiutalt nyugellátás túlfizetéséről beszélünk, amelyet, mint jogalap nélküli ellátást, vissza kell követelni. A másik – előzőekben már említett – speciális esetköre a jogosult halála esetén még kiutalt nyugellátás más általi jogalap nélküli felvétele.

A foglalkoztató (egyéb szerv) megtérítési kötelezettsége (Tny.85.§-87 §)

A foglalkoztató, vagy egyéb szerv megtérítési kötelezettségének két esete különböztethető meg: egyrészt azoknak a jogalap nélkül folyósított ellátásoknak a megtérítése, amelyek megállapítására a foglalkoztató (egyéb szerv) téves adatszolgáltatása, vagy mulasztása adott alapot, és amelyeket egyébként a kedvezményezettől már nem lehet visszakövetelni; másrészt azon baleseti nyugellátások (baleseti rokkantsági nyugdíj, baleseti hozzátartozói nyugellátások, továbbá ideértve még a kötelező egészségbiztosítás keretében járó baleseti járadékot is) megtérítése, amelyek a kötelező munkavédelmi szabályzatok, óvórendszabályok megsértésének következményei.

A foglalkoztató (egyéb szerv) köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett ellátást, ha annak megállapítása, illetőleg folyósítása mulasztásának, vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának következménye és azt a kedvezményezettől visszakövetelni nem lehet. Gyakran előfordul, hogy az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a foglalkoztatót (egyéb szerve) és az ellátásban részesülőt is felelősség terheli. Ilyen esetben a jogalap nélkül felvett ellátásokat közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni.

Ha a közrehatásuk aránya nem állapítható meg, úgy a felelősöket egyetemlegesen kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre  kötelezni. A közrehatás arányában megállapított megtérítési kötelezettség, illetőleg összeg nem módosítható azon a jogcímen, hogy a visszafizetésre kötelezettől az őt terhelő rész nem hajtható be, illetőleg azt mérsékelték vagy elengedték. A foglalkoztató (egyéb szerv) felelőssége tehát e körben szubszidiárius (kiegészítő) jellegű. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek elsősorban a tévesen kifizetett ellátások igénybevevőitől kísérelik meg a jogalap nélkül kifizetett összeget behajtását, és amennyiben erre nincs már lehetőség, csak akkor fordulnak a foglalkoztató vagy egyéb szerv ellen.

A foglalkoztató (egyéb szerv) így általában csak a téves kifizetést követő 90 napos határidő elteltével kötelezhető megtérítésre. Kivétel ez alól (tehát amikor már az említett 90 napon belül is kötelezhető a foglalkoztató), ha az ellátás jogalap nélküli felvevője azelőtt meghal, mielőtt eleget tett volna visszafizetési kötelezettségének, vagy ha az ellátás jogalap nélküli felvétele kizárólag a foglalkoztató (egyéb szerv) mulasztásának vagy valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye és a visszafizetésre kötelezettől a jogalap nélkül kiutalt ellátás nem hajtható be.

A foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés (a továbbiakban: baleset) miatt felmerült – baleseti járadékot, valamint a baleseti rokkantsági nyugdíjat, a baleseti hozzátartozói nyugellátásokat, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályzatnak (baleset-elhárító és egészségvédő óvó rendszabálynak, vagy óvintézkedésnek), a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 11-12. §-a szerinti – munkavédelemre vonatkozó szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a foglalkoztatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.

E szabály alkalmazása szempontjából megbízottnak tekintjük azokat a foglalkoztató által alkalmazott munkavállalókat, akik a munkavédelmi rendelkezések megtartásáért, foganatosításáért, ellenőrzéséért felelősek. E rendelkezések alkalmazása során a foglalkoztató alatt a Munka törvénykönyve 193/C.§-ának c) pontjában meghatározott kölcsönvevőt is érteni kell. Ennél a felelősségi alakzatnál a megtérítési kötelezettség jogalapja a munkavédelmi rendelkezések olyan megszegése, amelyet a foglalkoztató vagy megbízottja követett el, és a mulasztás okozati összefüggésben van a balesettel, melynek következtében a sérült a balesettel összefüggő ellátásban részesül.

A megtérítésre kötelezett mindig csak a foglalkoztató lehet. A foglalkoztató megbízottjának, illetve a balesetet okozó személynek a foglalkoztatóval szembeni felelősségét a munkajogi felelősségi szabályok alapján kell elbírálni. Kármegosztásnak nincs helye, mivel ennél a felelősségi formációnál közömbös, hogy maga a sérült közrehatott-e a baleset kialakulásában, ha a munkáltató vagy megbízottjának mulasztása egyértelműen megállapítható. Ugyanis sokszor előfordul, hogy maga a sérült is közrehatott a baleset következtében, például figyelmetlenségével, vagy szabálytalan munkavégzésével. Ennél a felelősségi formánál azonban a sérült közrehatása nem vehető figyelembe foglalkoztatói felelősséget csökkentő tényezőként.

A foglalkoztató a felelősség alól csak akkor mentesül, ha a balesetet kizárólag a sérült elháríthatatlan magatartása okozta.

A megtérítési felelősség tehát vagy teljes mértékű, vagy nem áll fenn.

A cikk folytatásában az általános megtérítési kötelezettségről és a teljesíts formájáról írunk.

Molnár László