Öregségi nyugdíj: számoljon velünk!

Megosztás Tetszik

Az öregségi nyugdíj összegét az elismert szolgálati idő és a figyelembe vehető havi átlagkereset alapján kell megállapítani - ezt többnyire mindenki tudja a számításról. A részletek és a gyakorlat azonban számos kérdést és tisztázandó fogalmat felvet. Kétrészes cikksorozatunk első részében többek között az átlagszámítási időszakról, a befogadási korlát alkalmazásáról és keresetek nettósításáról olvashat.

Béridőszak /átlagszámítás időszak/ meghatározása

A béridőszak főszabályként az 1988. január 1-jével kezdődő és a nyugdíjba vonulást megelőző napon befejeződő naptári időszak. A béridőszak hosszát naptári napokban mérjük. Ha valaki 2011. június 1-jén válik öregségi nyugdíjassá, akkor esetében az 1988. január 1-jétől 2011. május 31-éig terjedő béridőszak  8852 naptári napot tartalmaz.

A kereset meghatározásához a béridőszakban elért – a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló – bruttó (személyi jövedelemadót is tartalmazó) keresetet és jövedelmet kell figyelembe venni.

A béridőszak első napja mindenkinek 1988. január 1. A béridőszak utolsó napja egyéni, a nyugdíjba vonulást megelőző utolsó naptári nap.

A béridőszak érvényességének vizsgálata

A nyugdíj összegét elsődlegesen tényleges keresetek, jövedelmek alapján kell megállapítani. A béridőszak akkor érvényes, ha az igénylő ezen időszaknak legalább a felében rendelkezik keresettel, jövedelemmel.

Amennyiben a béridőszak 1988. január 1-jétől 2011. május 31-éig tart (2011. június 1-jei igény-megnyílás esetén), úgy a béridőszak legalább 4426 naptári napi kereset, jövedelem esetén érvényes.

Előfordulhat, hogy az átlagszámítási időszak legalább fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, ebben az esetben a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell figyelembe venni – természetesen valorizált értékben.

Ha ezzel az eljárással sem áll rendelkezésre tényleges kereset, jövedelem, úgy a nyugdíj megállapításának kezdő napjától visszaszámítva – a hiányzó időre érvényes, általánosan meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt.

Említést érdemel, hogy a „hiánypótláshoz” felhasznált minimálbér elért keresetként viselkedik, mert részt vesz a nettósításban és a valorizációban is.

Az átlagkereset kiszámításához szükséges keresettel lefedett napok számának meghatározásánál az átlagszámítási időszakok alatti heti pihenőnapokat, munkaszüneti napokat és szabadnapokat is figyelembe kell venni.

A béridőszak azon napjai, amelyekre a jogszerzőnek befogadott keresete van, osztónapot képeznek. A béridőszak azon napja, amelyeken a jogszerzőnek nem volt nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresete vagy jövedelme, nem képeznek osztónapot (osztószám csökkentő tényező).

Az osztószám meghatározásánál így figyelmen kívül kell hagyni a fizetés, díjazás nélküli időszak, különösen a fizetés nélküli szabadságon, a táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, katonai (polgári) szolgálatban töltött időt.

Befogadási korlát alkalmazása

A keresetbe csak a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetek és jövedelmek számítanak bele. Az a kereset és jövedelem, amely után a jogszerző annak idején nem fizetett nyugdíjjárulékot, nem számít bele a pótolni vállalt keresetbe.

Az 1992. február 28. után elért keresetek és jövedelmek csak egy meghatározott összeghatár  - a befogadási korlát – eléréséig szolgálnak a jogszerzőtől levonandó nyugdíjjárulék alapjául (2011-ben a befogadási korlát napi 21.000 forint, évi 7.665.000 forint)

A havi átlagkereset meghatározása során a nettósítási eljárás személyi jövedelemadó képzésénél a nem rendszeres jövedelemnek minősülő adóköteles jutalom és adóköteles év végi részesedés a keresettől elkülönítetten kezelendő.

A 2009. december 31-ét követően kifizetett említett jövedelmek vonatkozásában megszűnt az elkülönített kezelés és a keresettel együttesen, azonos módon történik az átlagkereset-számításhoz szükséges osztószám megállapítás, illetve a nettósításhoz szükséges személyi jövedelemadó képzés.

A keresetek „nettósítása”

A nyugdíj alapját képező átlagkereset kiszámításához szükséges kereseteket naptári évenként kell meghatározni.

Az 1987. december 31-ét követően elért kereseteket, jövedelmeket naptári évenként csökkenteni kell a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint a munkavállalói és vállalkozói járulék összegével.

A „járuléktalanítást” követően évenként, az adott évre vonatkozó adótábla segítségével ki kell számítani a figyelembe vehető keresetekre képzett személyi jövedelemadót és ezzel az összeggel a figyelembe vehető kereseteket csökkenteni kell.

Nem vehetők figyelembe azonban a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény (szja) szerinti, összjövedelmet csökkentő tételek és adókedvezmények.

2010. január 1-jétől került bevezetésre az ún. szuperbruttósítás. Ennek értelmében a 2009. december 31-ét követően elért keresetek, jövedelmek esetén az adóalapot növelni kell az adóalap-kiegészítés összegével, tehát a személyi jövedelemadó képzett összegének megállapításához a járuléktalanított jövedelmet a társadalombiztosítási járulék (27 %) mértékével kell figyelembe venni.

A nettósított keresetek valorizációja

Az adókiszámítással egyidejűleg a „valorizáció”-t is végre kell hajtani, vagyis a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet – az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve – a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.

Ez azt jelenti, hogy a havi átlagkereset megállapításánál figyelembe vehető 1988-2009. évek kereseteit a 2010. év kereseti szintjéhez kell igazítani. Ez valorizációs szorzószámok segítéségével történik, amelyeket a kormány rendeletben határoz meg, általában tárgyév márciusáig kerül közzétételre. Addig (az adott év elején nyugdíjba vonulók részére) az előző évi szorzószámok alapulvételével a nyugdíjat előlegben kell megállapítani.

Például 2011. évi nyugdíj megállapítás esetén az 1988. évi kereset szorzószáma 18,863, az 1992. évié 8,717, a 2000. évié 2,386, a 2009. évi keresetek szorzószáma pedig 1,069.

Cikkünk következő részében az átlagkereset számításáról olvashat, a degresszió fogalmát tisztázzuk, s a nyugdíj mértékéről is szó lesz.

Molnár László