A telefonos értesítés és a NAV: szakértőnk válaszol az adóhatóságnak

Megosztás Tetszik

Az adóhatóság telefonos értesítési gyakorlatáról szóló szakértői cikkünkre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) az állításokat cáfolva reagált. Az eredeti írás szerzője a NAV kijelentései kapcsán egy újabb írással jelentkezik, amelyre az adóhatóság már nem kívánt reagálni.

A NAV észrevételében kifogásolta, hogy a telefonos értesítéssel kapcsolatos, Ha felveszi a telefont, már nincs visszaút cikkemben a kialakult gyakorlatot a NAV hivatalos álláspontjaként aposztrofáltam. Én ilyet nem tettem, sőt az adóhatóság jóhiszeműségét és hozzáértését sem vontam kétségbe. Nem állítottam, hogy írásban központilag előírt lenne a kialakult és általam leírt gyakorlat. Tapasztalatokat közöltem, amelyekkel magam és képviselettel hivatásszerűen foglalkozó kollégáim szembesültek. A tapasztalatokat illetően a könyvelő kollégák is hasonlókról számoltak be, erről bővebben itt olvashatnak.

Nem tudok mit kezdeni az írásbeli hivatkozási alap hiányolásával, nem állítottam, hogy létezne, mert nem leírt belső normáról, hanem gyakorlatról írtam. Az észrevételben foglaltak akkor lennének megalapozottak a cikkemmel összevetve, ha egy esetben sem fordult volna elő az általam leírt és kifogásolt cselekmény. Konkrét ügyet a nyilvánosság előtt bemutatni, az adótitok megtartása okán nem tudok, ha csak az adótitok alól írásban fel nem old a titokgazda.

„Az adóeljárási törvény magyarázatokkal”című, a cikkben idézett kiadványt, a Saldo Zrt adta ki, az APEH Vizsgálati Módszertani Bizottság kiadványaként. A kiadványban foglaltak lehet, hogy egybe esnek az adóhatóság hivatalos álláspontjával, de jogi értelemben arra eredményesen hivatkozni egy adóeljárásban nem lehet, ugyanis nem jogi norma.

Véleményem szerint a széles nyilvánosság számára az adóhatóság hivatalos álláspontját nem egy megvásárolható, évről-évre megjelenő Saldo Zrt. kiadványában kellene megjelentetni, ezt valószínűleg csak szűk szakmai kör olvassa. A 2011. március 17. napján a NAV honlapján közzétett ellenőrzési kézikönyvben, amely ingyenes letölthető, és szélesebb nyilvánosság számára szól, is meg kellett volna jelentetni a hivatkozott részletet, de ebben az idézett mondatok nem jelentek meg. Ez azért lenne különösen fontos, mert az ellenőrzés alá vontak az adóellenőrökkel találkoznak, akik az adóhatóság nevében járnak el és számukra egy-egy hatósági döntés a NAV hivatalos álláspontja, ami jogerőre emelkedve végrehajtható.
 
A NAV reagálásában leírtak alapján ugyanakkor egyértelmű, hogy az előzetes értesítéssel kapcsolatban az adóhatóság álláspontja ugyanaz, mint az enyém. Bízom benne, azokat az ellenőrzéseket, amelyeket a revizorok a NAV hivatalos álláspontjától eltérően – információim szerint - a telefonos értesítéssel megkezdettnek nyilvánították, mint alaki hibával indult ellenőrzési eljárásokat megsemmisítik, azokra marasztaló jogkövetkezményt nem alapítanak.

Természetesen helyesnek, és jónak tartom, hogy az adóhatóság telefonon is kapcsolatot tart az ügyfelekkel. Ugyanakkor az előzetes értesítés kézbesítése, miután jogkövetkezménnyel jár, nem esik ebbe a kategóriába. Nem értem akkor mi értelme lenne a telefonos értesítésnek az ellenőrzés megkezdéséről, ha azt írásbeli formában kell kézbesíteni.

A NAV észrevétele szerint: „Az előzetes értesítés ennek megfelelően általában postai úton történik, a rövid úton történő értesítésre (telefon, távirat) pedig kizárólag abban az esetben kerül sor, ha az valamely körülmény miatt kifejezetten indokolt.” Az előzetes értesítést telefonon jogkövetkezménnyel nem lehet megtenni, ezt tisztáztuk. A távirat nyíltan tartalmazza a szöveget, amelyet a postások is láthatnak, ezért távirati úton adótitkot tartalmazó irat – ilyen az előzetes értesítés – nem küldhető. Természetesen itt sem előzetes értesítésről, hanem annak kézbesítéséről lehet szó.

A NAV azt írta: „Megjegyezni kívánjuk továbbá, hogy az önellenőrzés egy folyamat, mely a nyilvántartásba vétellel kezdődik. Ez csak magánszemélyeknél azonos az önellenőrzés benyújtásával. Minden más esetben, ha az adózó a feltárt adót, támogatást már nyilvántartásba vette, és az önellenőrzési bevallás benyújtására nyitva álló határidő még nem járt le, úgy az folyamatban lévő önellenőrzésnek tekintendő. Az adózó nyilatkozata szerint az adóhatósági ellenőrzés megkezdésének időpontjában, folyamatban lévő önellenőrzést pedig az adózó jogosult az önellenőrzés szabályai szerint befejezni.”.

Sajnálatos tény, hogy az önellenőrzési folyamat befejezését egy előzetes értesítés kézbesítése lehetetlenné teszi. Ugyanis az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 2011. január elsejétől hatályos szövege szerint: „49. § (2) Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti. A vizsgálat alá vont adót, költségvetési támogatást és időszakot érintő helyesbítés abban az esetben minősül az ellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett önellenőrzésnek, ha az adózó az önellenőrzésről szóló bevallást legkésőbb az ellenőrzésről szóló értesítés kézbesítésének - az előzetes értesítés mellőzése esetén a megbízólevél bemutatásának, átadásának - napját megelőző napon az adóhatósághoz benyújtotta (postára adta).”

Tehát hiába egy folyamat az önellenőrzés, ha az adózó pechjére az önellenőrzési folyamat során, annak benyújtását megelőzően veszi kézhez az ellenőrzésről szóló értesítést, már nem nyújthatja be.

Tisztelettel visszautasítom, hogy az adóhatóságot rosszhiszemű és alattomos eljárások lebonyolításával vádoltam volna. A cikkemben mindössze azt írtam le, hogy logikailag egy ilyen magatartás a hatályos jogszabályok alapján nem zárható ki, ezért a jogalkotás számára javasoltam független harmadik fél bevonásával kapcsolatos megoldást. Nem ássa alá a NAV jó hírnevét, ha egy eljárási cselekmény szabályozása során az adóhatóság alkalmazottaira is olyan szabályokat alkalmazunk, amelyek kizárják a visszaélés lehetőségét, illetve időpontok és határidők tekintetében kívülálló harmadik fél igénybevételét írják elő. Tisztelttel emlékeztetnék arra, hogy voltak adótisztségviselők részéről visszaélések, amelyeket a média is közzé tett. Az emberi tényező miatt szükséges a jogalkotásban szabatosan szabályozni a teendőket.

Az önellenőrzési szabályok szigorításához fűzött jogalkotói indoklás szerint (2010. évi CXXII. törvény indokolása 120.§.): „A módosítás egyértelművé teszi, hogy az önellenőrzés csak abban az esetben minősül az adóellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett helyesbítésnek, ha az, az adóellenőrzés megkezdését megelőzően az adóhatósághoz benyújtásra került, postai úton történő benyújtás esetén pedig abban az esetben, ha az adózó az önellenőrzési lapot az ellenőrzés megkezdését megelőzően postára adta. E módosítással megelőzhető az önellenőrzés jogintézményével való visszaélés, vagyis azon rosszhiszemű adózói magatartás, amikor az adózó az önellenőrzést kidolgozza, azonban azt csak abban az esetben nyújtja be az adóhatósághoz, ha adóellenőrzésről szóló értesítést kap.”

A vállalkozói, adózói befizetések adják a költségvetés alapját. A fentiekben idézett jogszabályváltozás indoklása mutatja a szemléletet: ha vannak rosszhiszemű adózók, olyan megoldást találtak, amely minden adózót hátrányosan érint, de az ellenőrzés kényelmesebben végezhető. A legfontosabb az lenne, hogy keressünk együtt az adóztatók és adóképviselők olyan megoldást, amely a jogos hatósági igényt, és a jóhiszemű adózók érdekeit egyaránt figyelembe veszi.

Megoldás lenne a cikkben felvetett problémára: ha, az önellenőrzés nyilvántartásba vételét be lehetne elektronikusan jelenteni, és ha közben indulna az ellenőrzés, akkor lehetne hivatkozni a bejelentésre. Ezzel a rosszhiszemű adózói magatartás kiszűrésre kerülhetne, és a jóhiszemű adózói jogok sem korlátozódnának.

A gyakorlatban előfordult néhány eset, amelyet a könyvelői tapasztalatok is megerősítettek. A NAV észrevétele alapján elszigetelt egyedi esetek ezek, és reméljük adózói kérelemre az adóhatóság reparálja a jogszabálysértő eljárását.

Végül hangsúlyoznám, hogy a NAV hivatalos álláspontja és a szakma álláspontja egybeesik, ezért a NAV észrevételéből megismétlem:

„Az adóhatóságnak az ellenőrzéssel kapcsolatos telefoni értesítése nem eredményez önellenőrzési tilalmat tekintve, hogy nem valósul meg az ellenőrzésről szóló értesítés kézbesítése.”

„Ha valamely körülmény miatt ez indokolt, sor kerülhet rövid úton történő értesítésre is (telefon, távirat), azonban az adózó ily módon történő értesítése nem eredményezi az önellenőrzési tilalom beálltát figyelemmel az Art. 93. § (1) bekezdésére.”

Kenyeres Sándor
okleveles adószakértő