Határidő előtt: amit egyre szigorúbban ellenőriz a NAV

Megosztás Tetszik

A többmillió forintos mulasztási bírság kockázata és a transzferár-szabályok alapján előírt adóalapmódosítási-kötelezettség veszélye az idei évben reflektorfénybe állította a transzferárazás kérdését. A cégek azzal is szembesültek, hogy mennyire fontos a transzferár-dokumentáció határidőre történő elkészítése, derül ki a Transferpricing Group elemzéséből.

A legtöbb cég vezetője már felismerte, hogy a formai és tartalmi szempontból is az előírásoknak megfelelő, határidőre elkészült nyilvántartással a cégek milliókat spórolhatnak meg. A nyilvántartások elkészítésének határideje normál üzleti éves cégek esetében a 2010-re vonatkozóan 2011. május 31., az ellenőrizhetőség elévülési ideje 5 év, tehát visszamenőlegesen sem árt a dokumentációkat felülvizsgálni. A szankciók ugyanis egy korábbi évekre vonatkozó vizsgálat keretében feltárt hiányosságok esetében is ugyanolyan mértékűek lehetnek.

Az ellenőrzések egyre mélyrehatóbbak, miután a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) az utóbbi években milliárdos nagyságrendű – csak 2009-ben egymilliárd forintnál több – adókülönbözetet állapított meg célvizsgálatok vagy átfogó ellenőrzéseken belüli transzferár-vizsgálatok eredményeként.

Kik az érintettek?

A szigorodó ellenőrzések és a nagy összegű bírságok ellenére meglepően sok olyan társaság van még jelenleg is a piacon, amelyek továbbra sem rendelkeznek semmilyen transzferár-dokumentációval. Ennek egyik fő oka, hogy az adott cég döntéshozói úgy gondolják, hogy a társaság – a szükséges mutatószámok hiánya miatt – nem éri el a középvállalkozási kategóriát. A törvény azonban világosan fogalmaz: a besorolásnál – konszolidált beszámoló hiányában – az összes kapcsolódó vállalkozás adatait össze kell adni és ezzel a számítással már a legtöbb esetben nyilvánvalóvá válik a transzferár dokumentációs kötelezettség ténye.

Fentiek alapján a legjellemzőbb paraméterek az alábbiak:

- 50 főt meghaladó munkavállalói létszám
- 10 millió euro-t meghaladó mérlegfőösszeg
- 10 millió euro-t meghaladó nettó árbevétel éves szinten

A felsorolt kritériumok konszolidált szinten értendők és vagylagos feltételek, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármelyik feltétel teljesülése magával vonja a dokumentációs kötelezettséget.

Jogszabályváltozások, alapkövetelmények

A 2010-re vonatkozó transzferár-nyilvántartást már a 22/2009-es PM-rendelet alapján kell összeállítani, így lehetőség nyílik az ún. EU TPD (közös nyilvántartás vagy Masterfile) dokumentáció elkészítésére is. A dokumentáció nyelve már nemcsak magyar lehet – igaz, az adóhatóság kérésére le kell fordítani magyar nyelvre –, illetve bővült azoknak az ügyleteknek a köre, amelyekre vonatkozóan elegendő egyszerűsített nyilvántartást készíteni.

A fent említett Masterfile – amelynek a magyarországi kapcsolt vállalkozás rendelkezésére bocsátásával az anyacég sok esetben megoldottnak gondolja a transzferár kérdést - azonban önmagában nem elég, szükség van az úgynevezett specifikus nyilvántartás elkészítésére, amely az adott ország előírásainak, gazdasági sajátosságainak megfelelő paramétereket és a lokálisan jelentkező kapcsolt tranzakciók bemutatását tartalmazza.

A 2010-es törvényi változások részben egyszerűsítették a nyilvántartások elkészítésének módját, ennek ellenére a magyar szabályozás még mindig az egyik legszigorúbbnak számít Európában, ráadásul az adóhatóság a PM-rendelet előírásait „felpuhító” OECD alapelveket hajlamos figyelmen kívül hagyni egy-egy vizsgálat során. Sok esetben ez a helyzet egy adott cégcsoporton belüli konfliktus forrása is lehet: a magyar társaság transzferárazási felelőse tisztában van a fennálló kockázatokkal, azonban a külföldi cégvezetés – a fenti helyzet ismeretének hiányában – jóhiszeműen bízik a központi transzferár-rendszer helyességében, elegendő voltában és feleslegesnek tartja további erőforrások összpontosítását a helyzet kezeléséhez, amely súlyos büntetéshez vezethet, hívja fel rá a figyelmet dr. Kondor Bence Barnabás, a Transferpricing Group alapítója. 

A NAV ellenőrzéseinek legújabb tendenciái, kockázatok

Az elmúlt évek ellenőrzési gyakorlatához hasonlóan továbbra is fókuszban vannak a veszteséges, önköltség alatti ügyletek, a külföldről kapott menedzsment és központi szolgáltatások, a cash-pool rendszerek vizsgálata.

Fokozott kockázatot jelentenek az olyan ügyletek, amelyekkel kapcsolatban továbbra sem tudott egységes álláspontot kialakítani az adóhivatal, ilyen például a kölcsönügyletek árazása, ahol a szokásosnál is körültekintőbben kell eljárni az ellenőrzési gyakorlat kiforratlansága miatt.

A NAV ellenőrzései során tapasztalt újabb tendenciákkal találkozhatunk a royalty kifizetések, jogdíjak szokásos piaci árának vizsgálatakor. A legtöbb esetben az adótanácsadó cégek, vagy maguk a társaságok a külső összehasonlító árak módszerének segítségével, valamely nyilvánosan is elérhető adatbázisból képeztek egy szokásos royalty díjfizetési tartományt, amely jellemzően elég tág határok közötti értékekkel bírt (pl: árbevétel 2-25 százalék között), így az anyavállalatnak fizetett százalékos érték megnyugtatóan ebben a tartományban helyezkedett el.

Az adóhatóság újabban e módszer alkalmazhatóságát is megkérdőjelezve arra a megállapításra jutott, hogy a royalty értéke a jogdíjat fizető fél számára az alkalmazott royalty/technológiai know-how használatából eredő többlet profit (költség-megtakarítás) mértékétől függ. Egy független vállalkozás hosszú távon nem lenne hajlandó többet fizetni a fenti jogért, mint amennyi többlet profitot érhet el annak használatával. Ennek megfelelően a fizetett jogdíj piaci ára a társaság által realizált nyereség vizsgálatával határozható meg, ezért olyan módszert kell választani, ami alkalmas ennek elvégzésére.

Előfordul, hogy egy szolgáltatásnyújtás/értékesítés szokásos piaci ára – figyelembe véve annak komplexitását, volumenét, illetve a rendelkezésre álló információkat – nem, vagy csak indokolatlanul nagy ráfordítással állapítható meg, így például előállhat olyan helyzet, amelyben a szokásos piaci ár bizonyításának költsége meghaladná magának az ügyletnek az árát. Ezekben az esetekben (pl. a használt eszközértékesítések, gépjármű-kölcsönzések, egyéb kiegészítő szolgáltatások) elfogadható bizonyítási módszer lehet a felmerült költségek becslésén alapuló módszer – ami statisztikailag is elfogadott módszernek számít –, tekintettel arra, hogy független felek is hasonlóképpen állapodnának meg egymással.

Dr. Kondor Bence Barnabás
Transferpricing Group