Felülvizsgálat előtt: ki számít Magyarországon rokkantnak?

Megosztás Tetszik

Európában körbetekintve a rokkantsági nyugdíjrendszernek alapkérdése, hogy ezen ellátórendszer szerint ki minősül rokkantnak. A válasz összetett, ahogy az értékelések is.

A kormányszóvivő kedden bejelentette, hogy az év második felében megkezdődik 220 ezer rokkantnyugdíjas felülvizsgálata, s előzetes becslések szerint felük vissza is térhet a munkaerőpiacra. Ennek kapcsán áttekintjük, ki és mi alapján minősülhet rokkantnak. Elvileg egységes a szakmai értékítélet, miként a rokkantság súlyos munkavégző(jövedelemszerző)képesség-csökkenés. A probléma lényege azonban az, hogy legyen értékelhető a munkavégző (jövedelemszerző) képesség, illetve annak változása és az, hogy milyen változásokat kell súlyosnak minősíteni.

Ez közvetlenül nem mérhető, amiből egy sajátos láncolat jön létre: a jövedelemszerző képességet a munkavégző képesség határolja be, ami döntően az egyén fizikai és mentális állapotától, valamint szerzett (szerezhető) képességétől, ismereteitől, illetve azok hasznosításától függ. Mivel e láncolatban a fizikai és a mentális állapot meghatározása, értékelése a leginkább közelíthető, ezért válik a rokkantsági nyugdíjrendszer meghatározó elemévé az orvosszakmai minősítés, ami egyes rendszerekben kiegészül egyéb szakemberek minősítésben való részvételével, más rendszerekben pedig nem. Több rokkantsági nyugdíjrendszer alapvető definíciója a keresetveszteséget jelöli meg kritériumként, azért, hogy a rokkantsági nyugdíjrendszer lényege (kieső jövedelem pótlása) ne merüljön feledésbe a rendszer kialakításánál, működtetésénél.

A biztosítással járó nyugdíjrendszerekben a leggyakoribb meghatározás szerint az tekinthető rokkantnak, aki nem képes annak a jövedelemnek az egyharmadát megkeresni, amelyet az érintettekkel azonos kategóriába tartozó dolgozók keresnek. A nem biztosítás-alapú nyugdíjrendszerekben pedig általában a munkaképesség csökkenése oldaláról közelítik meg a rokkantságot.

A munkavégző -, illetve jövedelemszerző-képesség sajátos probléma, hiszen nem kizárólag fizikai, szellemi állapot függvénye, hanem a mindenkori munkaszerkezet függvénye is, mert a még fizikailag, mentálisan megfelelő állapotban lévő emberek is eltérő módon alkalmasak valamely munka elvégzésére. Ez a megváltozott munkaképességű, illetve rokkant egyéneknél fokozottabban jelentkezik. Ebből adódóan a rokkantsági minősítésnél vagy az orvosokra hárul a munkafeladatok jellegének ismerete, vagy ez utóbbiakat munkaügyi szakembereknek kell egy bizottság keretében biztosítani. E kérdés még megközelíthető úgy is, hogy minél nagyobb szerepet tölt be a minősítésnél a lehetséges munkavégzés mérlegelése, annál nagyobb a munkában tartás esélye. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ilyen esetekben a munkaerőpiac aktuális helyzete is befolyásolja az értékelést.

A rokkantsági fokozatokat illetően sem egységes a gyakorlat, többféle megoldást alkalmaznak. Több országban van 3 fokozat, de esetenként ezek tartalma eltérő. Gyakoribb változat szerint van egy fokozat a részleges rokkantságra (ami általában kétharmados jövedelem-szerző vagy munkavégző-képesség csökkenést jelent) és két fokozat a teljes rokkantakra: önmagát ellátni képes, illetve nem képes egyének.

A rokkantakról az ellátás mellett a rehabilitációval is gondoskodnak. Általánosnak nevezhető a gyógyászati, különösen a gyógyászati segédeszközök biztosítása. Az országok többségében lehetőség van a szakmai képzésre és átképzésre.

Hazánkban a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság alapvető feltétele a munkaképesség döntő mértékben (legalább 67 százalékban) történő elvesztése volt, amit alapvetően orvos-szakmai megítélés határozott meg, egyéb szakemberek a minősítésben nem vettek részt. A szükséges szolgálati idő életkor függvénye, abból kiindulva, hogy csak az életkorral arányos szolgálati idő követelhető meg. A jövedelemszerző képesség annyiban játszik szerepet, hogy feltétel a lényeges keresetcsökkenés, illetve az, hogy rendszeresen ne dolgozzék az érintett.
A nyugdíjbavonulás, így a rokkantosítás feltételeit is a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer határozza meg.

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben ellátásként meghatározott rokkantnyugdíj szerepel, a magánnyugdíjrendszerben pedig a rokkant a számláján lévő összeghez juthat, járadék vagy egyösszegű kifizetés formájában. Tekintettel arra, hogy ez az összeg különösen a felhalmozási időszak elején lényegesen alacsonyabb lehet a társadalombiztosítási rokkantnyugdíjnál, a törvényi szabályozás biztosítja, hogy a megrokkanó dönthet arról, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagy a társadalombiztosítási ellátást választja-e. Természetesen utóbbi választása esetén a számláján lévő összeget a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe viszi át.

2008. január 1-jétől átalakították az egészségkárosodott személyek ellátórendszerét. A cél olyan ellátórendszer és foglalkoztatási rehabilitációs eljárás, támogatási rendszer kialakítása, amelyben a rehabilitálható megváltozott munkaképességű személyek számára a foglalkoztatás nyújt megbízható jövedelmet és megélhetést. Rokkantsági nyugdíjban csak azok az aktív korúak részesüljenek, akik teljes értékű munkavégzésre rehabilitációval sem tehetők képessé.

A célok teljesítését szolgálta egy új ellátás, a rehabilitációs járadék bevezetése és a kapcsolódó együttműködési kötelezettség.

Az új rendszer gyökeres változást eredményezett az orvos-szakértői minősítés terén. A komplex minősítési rendszerben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv megkeresésére a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (a volt Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet) a kérelmező lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerint illetékes szakértői bizottsága orvosi, szociális és foglalkozási szempontok alapján végez vizsgálatot, amely az egész szervezetre vonatkoztatott egészségkárosodás és a szakmai munkaképesség változás megállapítása mellett nem az elveszett, hanem a megmaradt képességekre koncentrál és a rehabilitációra, a munkavégzés világába történő visszatérésre ösztönöz.

A rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény értelében;

- egészségkárosodás alatt az egész szervezetre vonatkoztatott, a szervezet felépítésében, funkcióiban betegség, sérülés vagy veleszületett rendellenesség következtében kialakult kedvezőtlen változást,

- szakmai munkaképesség alatt pedig a jelenlegi vagy az egészségkárosodást megelőző munkakörben, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való alkalmasságot,

- rehabilitáció alatt meghatározott orvosi, foglalkoztatási, szociális, képzési és egyéb tevékenységek komplex rendszerét kell érteni, amelyek célja az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének biztosítása.

A rendszer lényege, aki rehabilitálható, az nem minősül rokkantnak, így részére – természetesen az egyéb jogosultsági feltételek fennállása esetén – rokkantsági nyugdíj helyett  rehabilitációs járadékot kell megállapítani.

A következőkben felsorolt egészségkárosodási ellátásoknál kizárólag az igénybevételre jogosító egészségkárosodási mértékeket, illetve a rehabilitálhatóságot ismertetjük, az egyéb jogosultsági kritériumokat nem:

• Rehabilitációs járadék
Igénylő 50-79 százalékos mértékű egészségkárosodás fennállása mellett, foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas és rehabilitálható.

• Rokkantsági nyugdíj
Igénylő egészségkárosodása
- 50 százalékot eléri, de 79 százalékot nem haladja meg (III. csoportba tartozó rokkant), foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban komplex rehabilitációja nem javasolt,

- 79 százalékot meghaladja, rehabilitálhatóság vonatkozásában nem kell vélemény, csak abban születik állásfoglalás, hogy igénylő önellátásra képes, vagy képtelen, mások gondozására szorul.

• Baleseti – rokkantsági nyugdíj
A rokkantsági nyugdíjnál ismertetettek az irányadók azzal a különbséggel, hogy az egészségkárosodásnak túlnyomórészt baleseti eredetűnek kell lennie.

• Átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék
Igénylő egészségkárosodása legalább 40 százalékos mértékű, foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül alkalmatlan, rehabilitálható, azonban komplex rehabilitációja nem szükséges.

• Bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka
Igénylő egészségkárosodása legalább 29 százalék mértékű, rehabilitálhatóságot nem kell véleményezni.

• Rokkantsági járadék
Igénylő 25. életévének betöltése előtt teljesen munkaképtelenné válik, illetve 80 százalékos vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett, rehabilitálhatóságot nem kell véleményezni, csak a keletkezés időpontját.

• Baleseti járadék
Az a személy szerezhet jogosultságot, akinek üzemi baleset következtében 13 százalékot meghaladó egészségkárosodása keletkezett, azonban baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs  járadék nem illeti meg. A baleseti eredetű egészségkárosodás mértéke a baleseti járadék folyósításának időtartamát is meghatározza. Ha az egészségkárosodás mértéke a 20 százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két éven át, ha viszont meghaladja, az egészségkárosodás tartamára időbeli korlátozás nélkül jár.

Molnár László