Adómentes munkák, amelyek elkerülik az adóhatóság figyelmét

Megosztás Tetszik

Félresikerült az a kormányzati törekvés, hogy a háztartási munka adómentessé tételével fehérítsék a szürkegazdaságot. Aligha hihető, hogy ez igaz, de Magyarországon hivatalosan mindössze 837 ember végez más háztartásában, pénzért kisegítő munkát. Egy-egy „házicseléd” jellemzően két családhoz jár, 1952 háztartásból jelentették be ugyanis a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV), hogy segéderőt alkalmaznak takarításra, gyerekvigyázásra, főzésre, vasalásra, tanításra, betegápolásra vagy kerti munkára.

Valójában több tízezren lehetnek, akik ilyen munkákból élnek, vagy főállásuk mellett kiegészítésként, hetente egyszer-kétszer vállalnak effélét. Többségük valószínűleg még azt sem tudja, hogy a – nem vállalkozásban, magánszemély részére végzett – háztartási munkákból származó jövedelmek után tavaly augusztus 15-e óta sem adót, sem társadalombiztosítási járulékot nem kell fizetni, ha munkaadójuk ezt havonta bejelenti az adóhatóságnak, és befizet személyenként havi ezerforintos regisztrációs díjat. Csak arra kell figyelni, hogy ha a háztartási alkalmazott egyébként vállalkozó, akkor ott más profilban tevékenykedjék, azaz például egy takarítócég tulajdonosa magánemberként sem takaríthat adómentesen.

 Még azok sem fizették be maradéktalanul a regisztrációs díjat, akik bejelentették háztartási alkalmazottjukat, derül ki a NAV adataiból, amelyek szerint tavaly augusztus közepétől idén február végéig 1,3 millió forint folyt be az államkasszába. Ez nagy csalódás, hiszen a cselédtörvény tavalyi bevezetésekor még a szkeptikus szakértők is évi százmilliós bevételre számítottak. A bejelentést követő hónap 12-éig befizetendő ezerforintos tarifa egyébként független attól, hogy az adott háztartásban havonta hány napot takarít, főz a házvezetőnő, hány nyelvleckét ad a házitanító. Az ilyesféle szolgáltatásokat gyakran alkalomszerűen veszik igénybe: ha valakinek épp nincs ideje lenyírni a füvet, kitakarítani a lakást, vagy akad egy váratlan esti program, és vigyázni kell a gyerekre.

Az előre nem tervezett háztartási munkák esetében szinte biztos, hogy a megbízó nem fog bíbelődni az amúgy egyszerűen, telefonon vagy interneten elintézhető regisztrációval, és díjat sem fizet. Annál is kevésbé, mert ezeknek a munkáknak az óradíja általában 500 és 2000 forint között ingadozik, ami egy-egy alkalommal olyan csekély summa, hogy ahhoz képest a többség sokallja a regisztrációs díjat. Pedig a mostani ügyintézés jóval gyorsabb és olcsóbb, mint a korábbi – a háztartási tevékenységekre is érvényes – alkalmi foglalkoztatásnál, amelyben szigorúan korlátozták a havi munkanapok számát, és a munkaadónak közterhet is le kellett rónia az általa kifizetett bérek után – legalábbis, ha törvényesen akart eljárni.

Mivel ezúttal adórendszeren kívüli keresetről van szó, az adóhivatal soha nem kérdezi meg, hogy egy háztartási alkalmazott mennyi pénzt kap. Mégis gyakran az utóbbiak tiltakoznak az ellen, hogy foglalkoztatójuk bejelentse és ezzel a hatóságok számára láthatóvá tegye őket. Sokuknak, például a külföldieknek valószínűleg adó- és tb-számuk sincs, márpedig azt be kell jelenteni. Ezenkívül közölni kell a megbízó adószámát és a foglalkoztatás kezdőnapját is. A szabályok megszegésére ösztönözhet az is, hogy a háztartási alkalmazott foglalkoztatása szinte ellenőrizhetetlen, hacsak egy szomszéd fel nem dobja a „feketézőket”. Miközben milliárdos áfacsalások maradnak leleplezetlenül, luxus lenne az adóellenőrök kapacitását arra használni, hogy néhány ezer forintos munkák miatt szimatoljanak. S még ha látnának is valamit, nehezen tudnák bizonyítani, hogy nem egy barát ugrott-e be segíteni pár órát.

Gyenis Ágnes cikkének folytatását olvassa el a HVG 16. számában!