Tevékenységre jellemző kereset: van-e ok aggodalomra?

Megosztás Tetszik

Nincs alapja a minimálbér szerint bevallott és befizetett egyéni- vagy társas vállalkozói járulékfizetés esetén egy magasabb járulékalappal való fenyegetésnek. A tevékenységre jellemző kereset (tjk) eltörlését követően a járulékbírsággal kapcsolatos aggodalmak túlzóak. Félnivaló csak ott van, ahol elmulasztották a bevallást.

A tevékenységre jellemző kereset (tjk) eltörlése kapcsán a törvényszöveg világos, mégis előfordulnak eltérő következtetések. A héten megjelent különböző írások két irányban figyelmeztettek:

• egyrészt a tjk hibás alkalmazása kapcsán a 2010-es évvel összefüggésben a járulékbírság még mindig valós fenyegetés,
• másrészt a járulékalapot képező jövedelem hiányában (vagy ha az nulla) nincs is választási lehetőség a minimálbér szerinti járulékfizetésre.

Az adóhivatal gyakorlata az elmúlt évek során egyértelműen abba az irányba mutatott, hogy olyan jogterületen, amely esetében a jogalkotói szándék terén bizonytalanság mutatkozik, ott jóval visszafogottabban vizsgálódik az adóhatóság. Természetesen nem várható el az adó- és járulékbevételek kapcsán érdekelt Nemzetgazdasági Minisztériumtól, hogy felmentést adjon, vagy könnyítő jellegű kijelentésekkel lazítson az adófizetési morálon.

Egy adóellenőrzés során elsőként az adóhatóságnak kell bizonyítani a konkrét esetre a szokásos piaci járulékszintet. Miután a tjk tisztázatlan fogalmi meghatározásai erre alkalmatlanok, várhatóan az adóhatóság nem fog megállapításokat tenni, egyetlen adózói kört kivéve.

Azon adózók esetében, ahol a bevallásokat 2010 év során nem nyújtották be, ott nem történt meg a jogszabály szerinti választás, a minimálbér utólagos megjelölését pedig a revizorok nem fogják elfogadni. Ezekben az esetekben van mód arra, hogy a tényleges kifizetésből, vagy a tjk szerinti járulékalapból induljanak ki.

A másik aggasztó értelmezés abból indul ki, hogy a bevallásban minimálbért nem lehet alapul venni, hanem ahhoz azt ki is kell fizetni. A következtetés a jogszabály nyelvtani elemzéséből született és arra épít, hogy a „járulékalapot képező jövedelem nem éri el” eset nem értelmezhető akkor (és így a minimálbér alapulvétele se választható), ha nincs járulékalapot képező jövedelem, vagyis az nulla.

Elméleti szempontból az adózásban a „nulla” megjelölése a kategóriát nem üresíti ki, így az a kifejezés, hogy "ha a járulékalapot képező jövedelme nem éri el", nem jelenti azt, hogy muszáj a társas vállalkozó esetében járulékalapot képező (vagyis kötelező kifizetést jelentő) jövedelemmel rendelkezni, s ha az nincs, akkor megszűnik a minimálbér választhatósága.

A jogkövető magatartású adózók, elsősorban az eva alanyok esetén érdemes észrevenni, hogy teljesülnek a jogszabályi követelmények akkor is, ha „pusztán” a minimálbért veszik alapul a járulékfizetéshez, anélkül, hogy azt kivétként kifizetnék.

Ruszin Zsolt
MKOE alelnök