Marad az elvárt jövedelem, jönnek a kiszámíthatatlan bírságok

Megosztás Tetszik

Az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel összeegyeztethetőnek találta a tevékenységre jellemző kereset alapelveire épülő adóztatást. A jogbizonytalanságot számon kérő beadványokkal szemben a testület elegendőnek találta az elnagyolt számítási elveket.

A TJK szabályozása jelenleg úgy kötelezi a vállalkozót adó- és járulékfizetésre, hogy az előre nem látható szankcionálási lehetőséget teremt. Hiába látja úgy az AB, hogy a bizonyítási teher az adóhatóságé, jelenleg is vannak olyan, bíróságok háza táján kitaposott ösvényeken terelt adatbázisok, amelyeket az APEH kötelező érvénnyel alkalmazhat, minden apelláta nélkül. Ilyen adatbázis a vagyonosodási vizsgálatoknál használt KSH létminimum-táblázat, amelynek létjogosultságát bírósági ítéletek sora erősítette meg.

A tevékenységre jellemző keresetnél az terjedt el, hogy ez a kitaposott ösvény az Állami Foglalkoztatási Szolgálat átlagkereset-adatbázisa lesz. Az ebben megállapított keresetek miatt az érintettekre (ügyvédek, orvosok, szakértők) többszörös adó- és járulékfizetési terhet rónának, de még ez a táblázat is úgy jelöli pl. az ügyvéd esetében feltüntetett adatot, hogy az „nem megbízható”.

Az AB teret adott annak, hogy az APEH saját maga teremtsen joggyakorlatot, hosszú évek alatt, bírósági segítséggel. Igyekezetének azonban gátat szabhat az, hogy a tevékenységben való személyes közreműködés nem szűkíthető le egyetlenegy munkakörre, szokásos 8 órás munkavégzésre, egyetlen munkavégzési helyre. Egy ügyvéd például csak képviseleti feladatkörét (pl. bírósági tárgyaláson való részvételi idejét) sorolja majd ügyvédi tevékenységébe, egyéb munkavégzését pedig ügyintézői kategóriában tartja, ráadásul hivatkozhat arra is, hogy nem is dolgozik annyit, vagy a tevékenységét a beosztottjai látják el. Ha az adatok alapján összeáll a TJK „nyilvántartás” – amelynek elkészítési határideje egyébként kimaradt a törvényből – és azt az APEH ellenőrzi, akkor vérre menő vita kezdődhet, amely során az adóhatóság összegyűjti majd a munkavégzés körülményeire vonatkozó adatokat és élni fog a becslési jogával. Ekkor pedig megfordul a bizonyítási teher! Az AB tehát téved, amikor azt állítja, hogy a bizonyítási teher az adóhatóság oldalán fog jelentkezni.

Egyelőre nincs hír arról, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium a TJK visszavonását fontolgatná, és az is tény, hogy egy ellenzéki párt által benyújtott eltörlést sürgető javaslat kapcsán a kormányoldal nem sietett azt tárgysorozatba venni. Az, hogy a kormánypártok miként vélekednek a kérdésről, csak az önkormányzati választások után derülhet ki.

A betegség ismert, a tünetek aggasztóak, de a kezelés csak egy szikével való hadonászásra emlékeztet - röviden így lehetne jellemezni azt a jelenséget, amely arról szól, hogy egy számlaképes (kényszer)vállalkozás aránytalan előnyhöz jut a munkaerőpiacon, amikor a kedvezőbb adózás miatt átfordítja munkavégzését vállalkozássá. Ezek az önfoglalkoztató mikrovállalkozások legális, vagy illegális adó-optimalizálásból élnek meg, de az állam is összekacsint velük, amikor alacsony kulcsú átalányadózást (eva, ekho), a döntő pillanatban pedig adóamnesztiát biztosít a számukra. Nem lehet elvárni az adóhatóságtól, hogy a GDP 6 százalékát adó körülbelül 100 ezer, 1 főt foglalkoztató mikrovállalkozás mellé egyenként revizort állítson minden adóbevallás után. Egy olyan úgynevezett adó-automatizmusra lenne szükség, amely kikényszeríti a munkabér adózásához közelítő közteherviselést. A szinte lehetetlennek tűnő kormányzati feladat szekerét most az Alkotmánybíróság (AB) is elkezdte tolni.

Az alkotmánybírónak mindig is volt hivatali autója, családi pótlékja és ingatlana. Ebben a három témakörben emlékezetes döntést hozott a testület, védelmébe véve az állampolgárt az adóztatás jogán önkényesen túlterjeszkedő állammal szemben. A tevékenységre jellemző kereset (TJK) kapcsán hozott határozatban az AB azonban elnézte a jogalkotónak a lazább szabályozást. 

 Ruszin Zsolt