Ekho 2010-ben: táppénz megvonása és automatizált szankciók

Megosztás Tetszik

Bár 2009 nyarán még az ekho eltörlését rebesgették, a jogalkotó meghátrált és a jól irányzott adóztatási előnyt fenntartotta a művész-társadalom és a médiamunkások számára. Az ekho hosszú távú beágyazódása azonban a rendszerben rejlő kiskapukat is egyre vonzóbbá teheti. De nem minden fenékig tejföl, az ekhósok is megfizetik a kedvezmények árát.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (továbbiakban: ekho) nem kertel, szabályosan társadalmi szükségként definiálja a média és a művészeti élet szereplőire az alacsonyabb közterhek kivetését. Az igencsak körmönfont bevezető után sora ismerős fogalmak bukkannak fel a törvényben az érintett körének és az adó megállapításának és megfizetésének kapcsán. Néhány pongyola és életszerűtlen megfogalmazás viszont fejtörést okozhat a más szabályok közt járatlan adózók számára, holott azok magyarázata néhány mondatban elintézhető lett volna…

Az ekho alapja, mértéke

Az ekho alapja az áfa nélküli bevétel. A mértéke két részből tevődik össze. Egy 15 százalékos levonásból és egy további 20 százalékos, ekho alapon felüli adótételből. Ha az ekhó alany cég, akkor a számlából nem kell levonni semmit, az ekho mindkét részét a számlát kibocsátó fizeti meg. Az ekhós magánszemélynek kifizetést teljesítő mellőzheti a 15 százalékos levonást, ha vállalkozási, vagy eseti megbízási szerződést kötöttek vele. Ez utóbbi esetben a 15 százalékos ekho megfizetését a magánszemély átvállalhatja. Az átvállalás egyik legbosszantóbb problematikája, hogy a média és a művészet világában nincs vállalkozás, ugyanis a „produktum”, ami létrehozásra kerül nem is nagyon gyömöszölhető bele a vállalkozási szerződés fogalmi körébe, az eseti megbízásnál pedig éppen az „esetiség” mibenléte okoz bizonytalanságot. Az a megbízó, aki nem akar bizonytalanságot az ne engedje meg ezt a fajta átvállalást!

Az ekho magánszemélytől levont 15 százalékának több összetevője van, aminek a felosztása 2008-tól: 9,5 százalék személyi jövedelemadó, 1,6 százalék egészségbiztosítási járulék, 3,9 százalék nyugdíjjárulék. Amennyiben a magánszemély nyugdíjas, vagy az adóévben a nyugdíjjárulékot a járulékfizetés felső határáig megfizette, akkor ez utóbbit már nem kell megfizetnie. A magánnyugdíj-pénztári tagok esetében a 3,9 százalékból 0,1 százalék kerül a nyugdíjalapba és 3,8 százaléka jelenti a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat. A munkáltatói oldal 20 százalékos ekhójából 2010-től már 18,8 százalék kerül a nyugdíjalapba és csak a maradék az egészségbiztosítási kasszába.

A minimálbér szintjét célszerű megugrani, de hogyan?

Az ekho bevezetését követően gyorsan rájöttek a képviselők a Parlamentben, hogy túlzásba vitték a dolgot, mert a szokásos adózás minimálbér szerinti szintjét bátran megkövetelhetik. Ezért az előírások közé bekerült 2008-tól, hogy a minimálbér utáni adó- és járulékfizetés kötelező kelléke az ekho alkalmazásának, legyen az illető munkavállaló, egyéni-, vagy társas vállalkozó.

Táppénz nuku

A társas vállalkozók esetben feltűnik egy bosszantó furcsaság: a munkaviszonyban álló ekhós, aki egy vállalkozásában megfizeti a járulékokat sehol se lesz táppénzre jogosult, amit igencsak nehéz tudomásul venni. Az adóhatóság és az egészségügyi pénztár visszadobja a labdát azzal, hogy annak, aki ekhózik nem árt az ilyen finomságokról is tudni.

Ekho limit

Az ekho évenként 25 millió forintnál kevesebb jövedelemig választható, azzal a csavarral, hogy az ekho alatt a legalább a minimálbér szerinti jövedelemmel is rendelkezni kell. Ilyen jövedelem hiányában az éves ekho keret is arányosan csökken. A magánszemély nem kérheti az ekho alkalmazását, ha az éves jövedelme már meghaladta a bevételi határt, sőt ekkor a korábban tett választását is vissza kell vonnia. A kifizető hasonlóan nem alkalmazhatja az ekhót, ha a tőle származó bevétel meghaladja a küszöböt. Nincs mód arra sem, hogy az ekho más kedvezményes adózással keveredjen, így például a START kártyások nem ekhózhatnak.

A jogalkotó úgy gondolja, hogy a megbízó, vagy munkáltató megbízható annyira, hogy tudja követni az ekhós jövedelmeket, ezért nem állapít meg külön következményeket, hiszen azok amúgy is fenyegetőek a kifizetők számára: a bérjövedelemként való számfejtés utólagosan elképesztően sok adminisztrációval járhat, és ez önmagában is nagy visszatartó erővel bír. Nem így tesz a jogalkotó a magánszemélyek esetében, különadóval bünteti a felelőtlenül, vagy feledékenyen nyilatkozó magánszemélyt. Egyrészt átminősíti az ekho egy részét és azt szja-előlegnek tekinti (jelenleg 9,5 százalékot), másrészt 9 százalékos különadót ír elő. Ha a magánszemély tevékenysége nem „stimmel”, vagy a bevételi korlátot átlépte, akkor az előbbi 9 százalék helyett már 18 százalék különadót fizet.

Önadózás tájékoztató ekho adatokkal

Az ekhós magánszemélynek önadózás keretében kell informálni az adóhatóságot éves személyi jövedelemadó-bevallásában, hogy mennyi ekho alapja volt és mennyit ekho lett levonva tőle. Ha átvállalta eseti megbízója ekhóját, akkor ezt is ebben a bevallásában kell részleteznie.

Az ekho lényege, hogy ugyanabból a bevételből a művészek és médiamunkások többet visznek haza. Vegyünk alapul egy átlagos esetet, ahol a kiadónak, színháznak, stb. havi 500.000 forintos keret áll rendelkezésre. Ha ezt munkabérre fordítja, akkor 2010-ben gyalázatosan alacsony 227.325 forint nettó bért fizethetne ki. Ezzel szemben az Ekho esetében le kell tudni a minimálbérre az adózást és járulékfizetést, amiből keletkezik 60.236 forint nettó bér, (ennek összes terhe, szakképzési hozzájárulással együtt 34.211 forint). A fennmaradó keretből (405.552 forint) a munkáltatói 20 százalékos ekho (+ szakképzési hozzájárulás) összegét visszafejtve 332.420 forint ekho alap jön ki, amiből a 15 százalék ekho levonásával 282.557 Ft marad. Ez a minimálbér nettójával együtt már 342.793 Ft, ami aggasztóan csábító különbség. Nem hisz a szemének? Számolja újra az adózóna ekho és bér kalkulátoraival!

Az ekho segítségével könnyedén „átjátszható” az eddigi magasan adóztatott jövedelem az ekho kategóriái közé, ezzel döbbenetes adómegtakarítás érhető el. Csupán azt kell tenni, hogy a munkaviszonyhoz a szakmalista szerinti FEOR szám kerül hozzárendelésre és bejelentésre. A munkakörrel nem rendelkező társas vállalkozások esetében a munkakör mibenléte nem igényel semmilyen dokumentálást, azt az érintett lényegében saját maga irányítja. Az „irányított” munkakör birtokában az ekhózni vágyó csupán nyilatkozatot tesz, és máris élvezheti az ekho adóhozamát.

Szakmalista

Miután az ekho választásának legfontosabb feltétele a megfelelő szakma művelése, célszerű áttekinteni a teljes listát:

2615 Könyv- és lapkiadó szerkesztője
2616 Újságíró
2617 Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő
2619 Egyéb magasabb képzettséget igénylő kulturális foglalkozások
2621 Író (újságíró nélkül)
2622 Műfordító
2623 Képzőművész
2624 Iparművész
2625 Zeneszerző
2626 Rendező
2627 Operatőr, fotóművész
2629 Egyéb alkotóművész foglalkozások (díszlettervező, jelmeztervező, dramaturg)
2631 Színész, előadóművész, bábművész
2632 Zenész, énekes
2633 Koreográfus, táncművész
3714 Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő munkatárs
3715 Könyv- és lapkiadó-szerkesztő munkatárs
3721 Segédszínész
3722 Segédrendező
3723 Népzenész
3725 Cirkuszművész
3729 Egyéb művészeti foglalkozások
5341 Fényképész, fotó- és mozgófilmlaboráns
5342 Világosító és egyéb filmgyártási foglalkozású
5349 Egyéb kulturális, sport-, szórakoztatási szolgáltatási foglalkozások, feltéve, hogy azok a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel, attól elválaszthatatlan módon vesznek részt. Ilyen foglalkozás különösen a fotóriporter, a korrektor, a designer, képszerkesztő, művészeti vezető, a hangmérnök.

A jogalkotó 2009.03.01-től kiszélesítette a szakmalistát. A módosítás célja az volt, hogy az ekho olyan színházi munkakörökkel egészüljön ki, amelyeket az alkotás, előadás folyamatát közvetlenül érintik. A színházi területen dolgozó fodrászokra, maszkmesterekre és más színházi szakmákra is kiterjed az ekho választásának lehetősége, mivel ezen szakmák a színházi alkotó folyamatban éppen olyan nélkülözhetetlen tevékenységek, mint a díszletező, díszítő szakmák, ezáltal elismerésre kerülne ezen tevékenységek sajátossága. Az új ekho alá vehető szakmák:

5311  Színházi fodrász
5312  Színházi kikészítő
5349 Egyéb kulturális, sport-, szórakoztatási szolgáltatási foglalkozások, feltéve, hogy azok a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel, attól elválaszthatatlan módon vesznek részt. Ilyen foglalkozás különösen a fotóriporter, a korrektor, a designer, képszerkesztő, művészeti vezető, a hangmérnök, továbbá a népi iparművész igazolvánnyal rendelkező magánszemély az igazolványban feltüntetett tevékenysége tekintetében
5349  Színházi öltöztető
7321  Színházi jelmezkészítő
7323  Színházi fejdíszkészítő
7335  Színházi lábbeli készítő.

Munkaviszony kizárólagos tevékenységgel

Az ekho törvény talán egyetlen bizonytalan pontja az, hogy a munkajogi szabályoktól idegen módon az amúgy is időnként nehezen értelmezhető FEOR szám mögött kizárólag az adott tevékenységet feltételezi, sőt nemcsak feltételezi, hanem ezt meg is követeli a munkavállalótól! Egészen pontosan: azon bevétel választásánál engedi meg a magánszemélynek az ekho választását a törvény, amely munkaviszonyban, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként illeti meg - feltéve, hogy e bevételt eredményező jogviszonyában kizárólag a foglalkozása szerinti tevékenységet folytatja.

Valószínűleg az ekho szabályait nem munkajogászok alkották, hiszen ők előre láthatták volna, hogy a munkaviszony létesítésekor meghatározott munkakör, eleve tágabb mint egy KSH szerint meghatározott foglalkozás. A FEOR számok ráadásul nem is képezik részét a munkaszerződésnek, a munkakör megfogalmazása pedig az elmúlt években olyan sokszínű lett (pl. színpadi produkciós menedzser), hogy annak alapján vajmi kevés esély van arra, hogy igazságosan be lehet sorolni a foglalkozásokat az egyes munkakörökbe. A kifizetők természetesen bejelentik az APEH számára a munkavállalójuk FEOR számát, de annak helyessége tekintetében az adóhatóság kifogásokat támaszthat, és csinos adóhiányt állapíthat meg.

Társas vállalkozóknál nincs kizárólagosság

Nincs ilyen kötöttség a társas vállalkozónál, illetve az egyéni vállalkozónál. A társas vállalkozó azért érdekesebb, mert, ha pl. az ekho-t preferáló Kft. tagjaként működik közre, akkor a társasági szerződésben (vagy annak módosításában) a fenti megnevezéseknek megfelelően, pontosan meg lehet határozni a közreműködés tárgyát. Lévén, hogy a tag és a foglalkoztatója nem vezet nyilvántartásokat a közreműködés adatairól és paramétereiről (pl. munkaidő, munkakör, stb.) a tag szabadon alkalmazhatja az ekho-t. A megoldás azt sem zárja ki, hogy a tag egészen egyszerűen meglovagolja az ehko-t mint jövedelem-kivételi módot, hiszen amíg a szükséges minimálbére az egyéb feladatokra, addig tagként éppen az ekho előírásainak megfelelő tevékenység ellátására vállal kötelezettséget a társasági szerződésben.

Mi a siker ára?

Az ekho éppen azért vált különleges és vonzó adónemmé, mert ötvözi az eva bevezetésével megtapasztalt egyszerűbb és olcsóbb adózást a pl. munkaviszonyban, vagy társas vállalkozóként való alkalmazhatósággal. Ez a kombináció számos esetben arra is csábította az érintetteket, hogy pusztán adózási előnyök érdekében „rájátszanak” a szabályokra és azokat kihasználva számszerűsíthető megtakarítást érjenek el a „kreatív” szakmák kreatív vezetői. Pontosan nem lehet megmondani, hogy hol visszhangzik a költségvetésben az ekho, ugyanis a Pénzügyminisztérium – szemben az egyszerűsített vállalkozói adóval – nem mutatja be nyilvánosan az ekho adatait, így nem tudni, hogy összességében a társadalom mekkora adóelőnyt biztosít az ekho alanyainak a közös kasszából.

Ruszin Zsolt