Hogyan és mit kell bevallani? - kamat, osztalék, árfolyamnyereség

Megosztás Tetszik

A tőkepiacról származó jövedelmeket kamat-, osztalék- és árfolyamnyereség-adó terheli. Előbbi kettőt alapesetben a kifizetőhely vonja le, utóbbit – ha tőzsdei ügyletről van szó - a magánszemélyeknek az adóbevallásban kell feltüntetni és megfizetni. A figyelembe veendő legfontosabb szabályokról Farkas Yvettet, az Erste Befektetési Zrt. vezető jogtanácsos-helyettesét kérdezte az Ecoline.

Számottevő könnyítéseket vezettek be 2010-től a 2009-es évhez képest a magánszemélyek tőkepiacról származó jövedelmei adózásában. Az Ecoline.hu tőkepiaci műveletek adózásáról szóló sorozatának első részében a 2009-es adóbevallás elkészítésénél figyelembe veendő fontosabb szabályokat vesszük sorra, míg a második részben kitérünk a 2010-es évre irányadó főbb változásokra..

Kamatadó: levonják

Hazai befektetőknek, Magyarországon bejegyzett befektetési szolgáltatón keresztül vásárolt értékpapírokat illetően a kamatadóval kapcsolatosan alapesetben nincs bevallási kötelezettségük – jelezte megkeresésünkre Farkas Yvette.

Kamatadó a kötvény, állampapír, jelzáloglevél kamatát, a befektetési jegyek hozamát, kamatát, illetve az ezen termékek eladásakor keletkező árfolyamnyereséget terheli. Mértéke – 2006. szeptember 1-jétől - 20 százalék. E tételeket a szolgáltatók mint kifizetőhelyek vonják le és anonim módon, összesítve az adóhivatalnak (APEH) befizetik, a magánszemélyeknek személyi jövedelemadó-bevallásukban ezeket nem kell feltüntetni.

Osztalékadó: van különbség

Adólevonás szempontjából a kamatjövedelemhez hasonló a helyzet az osztalék típusú jövedelemnél. Itt azonban az adómérték szempontjából különbség van tőzsdére (szabályozott piacra) bevezetett részvény és egyéb tulajdoni részesedés után járó osztalék között. Míg az EGT tagállam tőzsdéjére bevezetett értékpapír utáni osztalékot 10, más értékpapír osztalékát 25 százalék forrásadó terheli, ami mellett 14 százalék kiegészítő egészségügyi hozzájárulás (EHO) is fizetendő.

A kiegészítő egészségügyi hozzájárulás esetén a plafon 450 ezer forint, ha a befektetőtől más jövedelemhez kapcsolóan ekkora egészségbiztosítási járulékot már várhatóan levonnak az adott évben, nyilatkozhat erről, s ebben az esetben a hazai osztalékkifizető hely EHO-t nem von. Ha azonban év végéig mégsem éri el ezt az összeget a magánszemély által ilyen címen befizetett EHO, azt pótlólagosan be kell vallania az adóbevallásában, s ebben az esetben plusz 6 százalék EHO-t is meg kell fizetni (a 14 százalékon felül) – hívta fel a figyelmet Farkas Yvette.

Az osztalékadó tekintetében a külföldről származó jövedelmek adóztatását illetően a fő szabály az, hogy a papír tulajdonosa a magyar szabályok szerint adózik, azonban a külföldi kifizetőhely is levonhat adót. Az, hogy egy külföldi kifizetőhely által levont adót milyen mértékig lehet figyelembe venni, a vonatkozó kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények, ennek hiányában a személyi jövedelemadó törvény (szja) határozza meg.

A hazai illetőségű kifizetőhelyek (akik a szolgáltatók főszabály szerint) ezt figyelembe véve vonják le az osztalékadót a rajtuk keresztül felvett jövedelmek esetén. Abban az esetben, ha a külföldi kifizetőhely (a kibocsátó vagy az annak megbízásából eljáró pénzintézet) osztalékadó címen már érvényesített levonást, a hazai kifizetőhely csak a különbözetet vonja le és utalja át (az ügyfél nevét és az összeget feltüntetve) az adóhivatalnak. A belföldi kifizetőhely azonban a különbözet számításakor az egyezményben, illetve ennek hiányában a személyi jövedelemadóról szóló (szja) törvényben meghatározott mértékig veheti figyelembe a kint levont adót függetlenül attól, hogy több került levonásra.

Amennyiben az osztalék összege – más árfolyamnyereséggel, vállalkozásból kivont jövedelemmel, értékpapír-kölcsönzésből, életjáradékból származó jövedelemmel együtt számítva - nem haladja meg a százezer forintot az adott évben és az adó levonásra került, az osztalékból származó jövedelmet nem kell az adóbevallásban feltüntetni. Egyéb esetben fel kell tüntetni, a megfizetett adóval együtt.

Kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény hiányában az szja törvény úgy rendelkezik, hogy a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az osztalék után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely más vonatkozó szabály szerint a magánszemély részére visszajár.

Abban az esetben továbbá, ha osztalék kifizetésére alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező személytől kerül sor, úgy a fenti szabályok helyett ezen jövedelemre az egyéb jövedelem szabályai az irányadóak.

Megjegyzendő, hogy kamatjövedelem esetében is felmerülhet, hogy bizonyos kamatot külföldi szolgáltató fizet ki. Ebben az esetben is lehetséges, hogy a külföldi adót von le. Ebben az esetben is hasonló szabályok irányadóak, mint az osztaléknál.

Árfolyamnyereség: nem mindegy honnan származik

Számottevő különbség van az OECD, illetve EGK tagállam szabályozott piacára, tőzsdéjére bevezetett termékek (tőzsdei ügyletek) és egyéb, ezen piacokon kívüli tőkepiaci ügyletekből származó bevételek, árfolyamnyereség adózásában. Előbbi kör esetén az adott évben (sőt, meghatározott feltételek fennállása esetén több évben is) elért nyereség és elszenvedett veszteség egymással szembeállítható, az adó kulcsa 20 százalék. Utóbbinál azonban a veszteségek elszámolására nincs lehetőség, a nyereség után értékpapírügyleteknél 25 százalékos adót kell fizetni, más esetekben pedig az összevont személyi jövedelemadó-alapot növeli azzal, hogy e bevétel után egészségügyi hozzájárulás (14, illetve 11 százalék EHO) is fizetendő.   

Tőzsdei ügyletek esetében a befektetési szolgáltatók év végét követően elszámolást küldenek a befektetőknek a rajtuk keresztül bonyolított ügyletekről, amelyen a termékek megnevezését, a bekerülési árat és az eladási árat is feltüntetik. Erről adatot szolgáltatnak az adóhatóság felé is. A kimutatás azon termékeknél, amelyekben vételi és eladási ügylet is volt, tartalmazhat párosítást is, a befektető azonban nem köteles eszerint beállítani elszámolásában az adott termékeket (szabadon párosíthatja ügyleteit). Arra is van továbbá természetesen lehetősége, hogy a különböző befektetési szolgáltatókon keresztül bonyolított ügyletek adás-vételeit állítsa szembe egymással bevallásában. Szükséges azonban, hogy erről áttekinthető, a befektetési szolgáltatóktól kapott elszámolásokkal összhangban lévő kimutatása legyen, amely az APEH számára is ellenőrizhető – emelte ki a jogtanácsos.

Az OECD és EGK tagállamok szabályozott piacain végzett ügyleteknél az éves tevékenység eredménye (a nyereséges és veszteséges ügyletek szaldója) alapján kell a 20 százalék forrásadót kiszámolni. Ha 2009 összességében veszteséggel zárult, a negatívum átvihető a következő évre is, de csak abban az esetben, ha azt az adóbevallásában a befektető feltünteti. Ugyanígy a 2009-es év esetleges nyereségével is csak akkor állítható szembe a korábbi években (2007 és 2008) elszenvedett veszteség, ha az a megelőző év(ek) adóbevallásában szerepelt – hangsúlyozta Farkas Yvette.

A tőzsdén kívüli termékeknél meg kell különböztetni értékpapírügyleteket és egyéb ügyleteket. Közös szabály, hogy a nyereség után az adót mindkét esetben a kifizető vonja le a nyereség keletkezésekor. A nyereség a veszteséggel nem állítható szembe, azonban a járulékos költségek (pl. bizományosi díj) figyelembe vehetőek itt is mint korrekciós tényező.

Az OECD és EGK tőzsdén kívül kötött értékpapír ügyleteknél, amelyek nem tartoznak a kamatjövedelem alá, a keletkezett nyereség után 25 százalékos adót kell fizetni. A nyereség után továbbá az adón kívül 14 százalék EHO-t is be kell fizetni – a járulékfizetési felső határ figyelembe vételével és nyilatkozat hiányában (lásd. osztaléknál leírtak). Ezen ügyletek után keletkezett árfolyamnyereség bevallására is alkalmazható az osztaléknál említett százezer forintos adóbevallás könnyítési szabály.

Olyan ügyletek eredménye után, amelyek nem minősülnek tőzsdei ügyletnek, s az értékpapír árfolyamnyereség, illetve kamatjövedelem alá sem sorolhatóak, az egyéb jövedelem szabályait kell alkalmazni. Ezen ügyletek jellemzően a tőzsdén kívül kötött derivatív ügyletek (pl. tőzsdén kívüli határidős devizaügylet). Ebben az esetben is igaz – ugyanúgy, mint a tőzsdén kívüli értékpapírügyletek esetében -, hogy a nyereség nem szembeállítható a veszteséggel, de a járulékos költség elszámolható. Ebben az esetben is a nyereség adóztatására kerül sor, ahol az adót a kifizető szolgáltató állapítja meg, vonja le és fizeti meg ügyletenként. A nyereség a befektető úgynevezett összevont adóalapját képezi. Tehát az adó mértéke függ attól, hogy egyébként milyen összevont adóalapba tartozó jövedelme volt (pl. munkabér, megbízási díj stb.). A kifizetőnek ebben az esetben a legmagasabb adókulcsot kell figyelembe venni (36% vagy 40%). Ezen kívül e jövedelmet 11%-os EHO is terheli, amelynél nem lehet felső határt alkalmazni.

Árak, árfolyamok, devizakockázat

A nem forintban teljesült ügyleteket is forintban kell az adóbevallásban feltüntetni, illetve az adót megfizetni. Az átszámítást a teljesítés, illetve a jövedelemszerzés időpontjában érvényes MNB középárfolyamon kell elvégezni. (Értékpapírok esetében külön kell a vételi és az eladási oldalt is értékelni). Ilyen esetekben tehát az MNB árfolyamok és a ténylegesen alkalmazott devizaárfolyamok különbsége, valamint azok változása is jelentősen befolyásolhatja az adóbevallás készítésekor kimutatásra kerülő nyereséget, veszteséget, az ügyletek párosításakor a befektetőknek e szempontot is figyelembe kell vennie – mutatott rá a szakember.

A tőkepiaci ügyletekre vonatkozó 2009-es adóbevallás készítésekor alkalmazandó szabályok nagy része 2006. szeptember 1-jétől érvényes. Vannak azonban bizonyos átmeneti szabályok is: amennyiben az értékpapír megszerzésére 2006. augusztus 31-ig került sor, a befektető az választhat, hogy értékesítés után a tényleges bekerülési árat, vagy pedig a 2006. augusztus 31-i tőzsdei záróárat veszi figyelembe. Kamatjövedelem esetében pedig a 2006. augusztus 31-ig megszerzett értékpapírok eladásából keletkezett árfolyamnyeresége után nem kell kamatadót fizetni.

A fő szabályok 2010. január elsejétől is megmaradtak, két területen ugyanakkor  érdemi könnyítések léptek érvénybe. Egyrészt az árfolyamnyereség-adónál kiterjesztették a nem tőzsdei ügyletekre is a nyereség és veszteség szembeállításának lehetőségét, s 20 százalékra mérsékelték az adókulcsot - szemben a korábbi 25 százalékkal, illetve az egyéb jövedelem adójával. Másrészt a tartós (3, illetve 5 évnél hosszabb) befektetéseknél adókedvezményeket vezettek be. Ennek részleteiről sorozatunk következő részében számolunk be.

forrás: Ecoline