Vagyonadó bevezetése és Bajnai luxusadós indoklása

Megosztás Tetszik

„A luxusadót megszüntető alkotmánybírósági határozatban szereplő ajánlást szinte szolgain alkalmazva pontosan úgy vezettük be a vagyonadót, ahogyan az Alkotmánybíróság javasolta” – mondta az MTV vasárnapi Szólás szabadságában Bajnai Gordon miniszterelnök. Miután szakértők is többen nyilatkoztak hasonló tartalommal, ezért megvizsgáltuk, hogy hogyan is döntött az Alkotmánybíróság luxusadó ügyben.

A luxusadó a 100 millió érték feletti ingatlanokra vonatkozott, s az ezt megsemmisítő Alkotmánybírósági döntés lényege egyetlen mondatba sűríthető:

Még jogorvoslati eljárás keretében sem lehetett érvényesíteni a tényleges forgalmi értéket.

Ennek alátámasztására idézzünk az Alkotmánybíróság indoklásából:

„A szabályozás kiinduló pontja törvény, melyben az Országgyűlés meghatározza, hogy az ország egyes megyéiben és a fővárosi kerületekben legalább és legfeljebb mennyit érnek az ingatlanok, azaz megállapítja a számított érték alsó és felső forgalmi értékhatárait, az egyes ingatlanfajták minimális és maximális négyzetméterértékének rögzítésével”.

„A törvényben rögzített forgalmi értékek a törvény felhatalmazása alapján alkotott (alkotandó) helyi önkormányzati rendelet alapjául, keretéül szolgálnak”.

„A jegyző nem köteles megkeresni a vagyonszerzési illetékügyben eljáró adóhatóságot”.

 „Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a szabályozás lényeges eleme az, hogy az önkormányzatok a rendelet megalkotása során egyrészt nem térhetnek el a törvényi értékhatároktól, másrészt nem kötelesek beszerezni a tényleges forgalmi értékadatokat, harmadrészt, ha a jegyző mégis beszerzi az adóhatóságtól a tényleges adatokat, ahhoz a rendelet megalkotása során a törvény szerint nincs kötve”.

 „A számított érték jogszabályban rögzített jellege miatt az érték megállapítás érdemben (a valódi piaci értékviszonyokra figyelemmel) még akkor sem vitatható, ha a számított érték az adózó hátrányára tér el jelentősen az ingatlan piaci értékétől. A vizsgált szabályozás megfosztja a bíróságokat a közigazgatási határozat tényleges felülvizsgálatától”.

„Az anyagi igazság érvényre juttatását ellehetetlenítő szabályozás éppúgy sérti az Alkotmány 2.§ (1) bekezdését, a jogállamiság elvét, mint az eljárási garanciák hiánya”

„Az Alkotmánybíróság megítélése szerint önmagában nem alkotmányellenes, hogy a jogalkotó az ingatlanokra vagyonadót vet ki. Önmagában az sem alkotmányellenes, hogy ezt az ingatlan számított értéke alapján veti ki, amennyiben ez megfelel az Alkotmány rendelkezéseinek,…”

A fenti idézetek ismeretében is hiába keressük az Alkotmánybírósági határozatokban, olyat nem találunk, hogy az állami feladatot képező forgalmi érték meghatározást a magánszemélyeknek kellene elvégezniük bírság terhe mellett! Az Alkotmánybíróság még azt sem mondta ki, hogy az adó alapja kizárólag a forgalmi érték lehet, illetve azt sem, hogy az Illetéktörvény forgalmi értékre vonatkozó rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Azt mondta ki egyértelműen, hogy a tényleges forgalmi érték érvényesülését – akár a jogorvoslati eljárás keretében is – biztosítani kell a jogalkotónak. Erre példaként hozta fel a már működő helyi ingatlanadót.

Összefoglalva: nem az ingatlanadó az alkotmányellenes, hanem a megvalósítási formája. Nemzetközi viszonylatban is számos példa van ingatlanadóra, de nincs példa arra, hogy az ingatlan forgalmi értékét önadózással az adózónak magának kellene meghatározni. A magánszemély szakértői segítség nélkül nem képes ingatlana forgalmi értékének megállapítására, ezért a vagyonadó törvény ingatlanadóra vonatkozó része jelenleg végrehajthatatlan.

„Egy alkalmazhatatlan adótörvénynek a jogrendszerben maradása a jogbiztonságra súlyos sérelemmel járna,…” - mondta az Alkotmánybíróság a Luxusadó törvény megsemmisítő határozatában.

Angyal József okleveles adószakértő