Vagyonadó: hogyan dönt majd az Alkotmánybíróság?

Megosztás Tetszik

Egyes sajtóértesülések szerint elképzelhető, hogy az Alkotmánybíróság (AB) átengedi a vagyonadót, miután a bírák döntő többsége jelenleg úgy véli: az új közteher nem sérti az alaptörvényt. Angyal József, az Adózóna okleveles adószakértője úgy véli a törvény ingatlanadóra vonatkozó részének eltörlése előre borítékolható. Alábbi írás arra tesz kísérletet, hogy elemezze az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványokat az eddigi alkotmánybírósági döntések alapján.

Tizenhat indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz (AB) a vagyonadóval kapcsolatban, ezek között vannak, amelyek az egész törvény alkotmányosságát megkérdőjelezik, és vannak, amelyek csak egyes részeket kifogásolnak. Sereg András, az AB szóvivője egy lapnak úgy nyilatkozott, előre nem lehet tudni, hogy vajon az egészet megsemmisítik-e a bírák, vagy csak annak egyes részeit. Részleges megsemmisítésnél előállhat olyan helyzet is, hogy ha csak az ingatlanokra vonatkozó részt nyilvánítják alkotmányellenesnek, akkor az ingatlanokra nem kell vagyonadót fizetni, de például a vízi járművekre, a nagy értékű személyautókra igen.

„A jogalkotó széles keretek között mérlegelhet akkor, amikor a közteher mértékét megállapítja, és nagy szabadsággal rendelkezik abban a kérdésben is, hogy mit határoz meg a közteher tárgyaként, a közteherviselési kötelezettség kiinduló pontjaként milyen gazdasági forrást választ ki.” [620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 541.]

A fent idézett Alkotmánybírósági határozat miatt nem megalapozottak azok a várakozások, melyek az egész vagyonadótörvény megsemmisítését várják. Az Alkotmány 70/I.§ megsértésére hivatkozó beadványokat az Alkotmánybíróság nagy valószínűséggel el fogja utasítani. Önmagában ugyanis a vagyonadó törvény, a bevezetendő vagyoni típusú adók nem alkotmányellenesek. Míg a gépjármű, vízi-, légi jármű tekintetében a törvény egzakt módon meghatározza az adó alapját, addig ez nem mondható el az ingatlanadó alapjáról. A Nért. (2009. évi LXXVIII. törvény az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról) 10.§-a

„Az adó alapja a lakóingatlannak az adóév első napján fennálló forgalmi értéke.”

2.§ 10. pont: „forgalmi érték: az a pénzben kifejezhető érték, amely a vagyontárgy eladása esetén – a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembe vétele nélkül – árként általában elérhető.”

Az adózónak ebből a meghatározásából kellene egzakt módon, egyetlen konkrét számmal meghatároznia a lakóingatlana forgalmi értékét. Ezért az Alkotmánybíróságnak elsőként abban a kérdésben kell döntenie, hogy az adózó eleget tud-e tenni önadózással adózási kötelezettségének, az adóalapja egyértelműen meghatározott-e. E körben az elemzést az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésének vizsgálatával fogja kezdeni, a Nért. forgalmi érték meghatározása megfelel-e a jogbiztonság követelményének.

„Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint egy jogszabály akkor nem felel meg a jogbiztonság követelményének, ha megfogalmazása olyannyira homályos, hogy jogalkalmazói jogértelmezéssel sem tölthető ki tartalommal, vagy határozatlansága lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára.” [534/E/2001. AB határozat, ABH 2002, 1283, 1291.]

Ha jogértelmezésbe kezdenénk, hogy miként kell a forgalmi értéket meghatározni, akkor elsőként az Illetéktörvényt kellene figyelembe vennünk. Ennek 70.§ -a viszonylag egzakt módon írja le a tényleges forgalmi érték meghatározását. Ezzel azonban két probléma van: az egyik, hogy a törvényből kimaradt az Illetéktörvényre hivatkozás, a másik, hogy az összehasonlító értékek alapján való forgalmi érték meghatározáshoz szükség van az Illeték adatbázisban lévő adatokhoz való hozzáférésre.

A pénteken megjelent adóhatósági kalkulátor az illetékadatbázisra épül. A forgalmi érték meghatározatlanságára utal az is, hogy az APEH nem zárja ki, hogy utólag a kalkulátortól eltérő forgalmi értéket határoz meg. Csak annyit vállal, hogy a kalkulátoron alapuló bevallás esetén eltekint a bírságtól, de az adókülönbözettől nem. Ez azért is érthetetlen, mert a törvény nem határoz meg más eltérő forgalmi érték fogalmat az adóhatóságnak, mint a magánszemélynek. Az adóhatóság ugyanazon jogszabályi környezetben fenntartja magának a jogot, hogy saját maga töltse ki tartalommal a jogszabály pongyola fogalom meghatározását. Mit mond erről az Alkotmánybíróság:

„Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az értelmezhetetlen illetve az önkényes jogértelmezést lehetővé tevő norma sérti az Alkotmány 2.§ (1) bekezdéséből eredő jogbiztonságot [26/1992.(IV.30.) AB határozat ABH 1992, 135, 142]. A 42/1997. (VII.1.) AB határozat szerint Alkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható” [ABH 1997, 299, 301.] A 10/2003.(IV.3.) AB határozat összefoglalva az Alkotmánybíróság gyakorlatát megállapította, hogy a jogbiztonságnak része a világos, felismerhetően értelmezhető és egyértelmű normatartalom. A normaszöveg értelmezhetetlensége kiszámíthatatlan helyzetet teremt a norma címzettjei számára, lehetőséget ad az önkényes jogalkalmazásra.” [ABH 2003, 130, 135.).]

A fentiek alapján előre borítékolni lehet az Alkotmánybíróság döntését, vagyis azt, hogy a vagyonadó törvény ingatlanadóra vonatkozó rendelkezéseit megsemmisíti, az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében megfogalmazott jogbiztonság követelményének megsértése miatt, feltéve, hogy az eddigi gyakorlatához következetesen ragaszkodik.

Az Alkotmánybírósághoz számos beadvány érkezett. Mielőtt ezeket végig nézzük, ismernünk kell még egy alkotmánybírósági gyakorlatot. Ha az Alkotmánybíróság megállapítja az ingatlanadó alkotmányellenességét (a 2.§ (1) bekezdés), akkor várhatóan a további alkotmányossági kifogásokat már érdemben nem vizsgálja.

756. számú (2009.07.10): A beadvány a Nért. személyre vonatkozó (adó) mentességi szabályait támadja. Az Alkotmány érintett rendelkezései közt a 70/A § illetve a 70/I § -t jelöli meg. Eszerint nemcsak a 30 millió feletti lakóingatlan adóköteles. Valójában minden lakóingatlan adóköteles. A jogalkotó bizonyos személyi körben mentességet, adókedvezményt biztosít. Idézet az Alkotmánybíróság „szuperbruttósítás” ügyben hozott határozatának indoklásából:

„… önmagában nem alkotmányellenes az, ha a jogalkotó gazdasági, szociális vagy más pénzügyi megfontolásokból úgy döntött, hogy a jövedelmek közül a bérjövedelmek után fizetendő adóból adókedvezményt nyújt, más jövedelemtulajdonosok esetében pedig nem. (…) nem eredményezi az Alkotmány 70/A §-ának sérelmét és nem sérti a 70/I § -t sem.”[ ABH 2002, 905, 907.]

768. számú (2009.07.14): Ezt a beadványt az írás szerzője jegyzi. Bár az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésén túl további alkotmánysértés lehetőségére is felhívtam a figyelmet (a revizor szabadon beléphet a magánlakásokba 59.§, szabad helyváltoztatás joga 58.§), az Alkotmánybíróság ügyrendi gyakorlata miatt érdemben az Alkotmánybíróság valószínűleg csak a jogbiztonság követelményének megsértésének megállapításáig fogja vizsgálni a beadványokat.

803. számú (2009.07.24): Ez a beadvány mindössze a Nért. 14.§ -ban lévő 30 milliós illetve 15 milliós értékhatárhoz kötött mentességet és a 33.§ -ban lévő gépjármű adó mértékét támadja az Alkotmány 70/I. § megjelölésével.

804. számú (2009.07.24): (Ombudsman beadványa) Elsődlegesen szintén az Alkotmány 2.§ (1) bekezdését jelöli meg jogsértésként. Ennek véleményem szerint helyt fog adni az Alkotmánybíróság. Ezért az egyéb alkotmányossági kifogásokat érdemben már nem fogja vizsgálni. Így a nagycsaládok helyzetére vonatkozó kifogásokra egyszerűen nem fogunk választ kapni.

860. számú (2009.08.10): Ebben a beadványban is megjelöltékaz Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében lévő jogbiztonság elvének megsértése. Azért jó, ha több egymástól független beadvány lett benyújtva, mert ezek különböző indoklással ugyanazt a célt próbálják elérni: az ingatlanadóra vonatkozó részek megsemmisítését. Az előre kiszámíthatatlan, hogy kinek az érvelését fogja leginkább meggyőzőnek tartani az Alkotmánybíróság, de annak kicsi a valószínűsége – figyelembe véve az eddigi alkotmánybírósági gyakorlatot -, hogy egyik indoklásban sem találjon meggyőző érvet az ingatlanadó megsemmisítésére.
868. számú (2009.08.12): Ez a beadvány kizárólag a magyar állam, helyi önkormányzatok, stb. személyes mentességét támadja. Valószínűleg érdemben nem fogja vizsgálni az Alkotmánybíróság.

927. számú (2009.09.01): Ez a beadvány is elsősorban a mentességet támadja, bár a vitatott jogszabályrészek között van a forgalmi érték fogalmi meghatározása is.

1001. számú (2009.09.17): A nagy teljesítményű személygépkocsik adóját támadja. El fogja utasítani az Alkotmánybíróság.

1002. számú (2009.09.17): Nem jelöli meg érintett rendelkezésként az Alkotmány 2.§ (1) bekezdését. Nem fogja vizsgálni az Alkotmánybíróság.

1067. számú (2009.10.08): A Nért.5.§ (1) bekezdésében megfogalmazott adóalany meghatározását támadja, elsősorban a vagyonértékű joggal összefüggésben. Új elemet tartalmaz, de tárgyalására csak akkor kerül sor, ha az Alkotmánybíróság elutasítja az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésével, illetve a 70/I. § -vel kapcsolatos alkotmányellenességi kifogásokat.

1201. számú (2009.11.13): Nem csak az ingatlanadót, hanem a vagyonadó egészét támadja. Nem lenne jó, ha az Alkotmánybíróság a vagyonadó egészét megsemmisítené, mert akkor „visszajönne” a tételes egészségügyi hozzájárulás.

1034. számú (2009.09.24), 1063. számú (2009.10.07), 1118. számú (2009.10.22) és 1217. számú (2009.11.17) beadványok már a korábbi beadványokkal kapcsolatosan elhangzott érvekből táplálkoztak. Kései benyújtásuk okán is nem valószínű, hogy a korábbiakban ismertetett beadványokhoz képest új elemeket tartalmaznának.

Az itt leírtak természetesen a szerző saját véleményét tükrözik, de konkrét beadványokon és kialakult alkotmánybírósági határozatokon alapulnak. Az Alkotmánybíróság dönthet másként is.

Angyal József okleveles adószakértő