Alkotmányellenes családi pótlék: ki mikor kapja vissza az adóelőleget?

Megosztás Tetszik

Az Alkotmánybíróság a családi pótlék adózásához kapcsolódó hatályos rendelkezéseket visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az év végén. Makroszinten ez több tízmilliárd forint költségvetési bevétel kiesését jelenti, továbbá a családi pótlékhoz kapcsolódóan a szeptember óta már levont és megfizetett adóelőlegek visszajárnak az adózóknak.

Az Alkotmánybíróság a családi pótlék adózásához kapcsolódó hatályos rendelkezéseket visszamenőleges hatállyal megsemmisítette. Makroszinten ez a költségvetési tervezés során kalkulált 30 milliárd forint bevétel kiesését jelenti, továbbá - mivel a döntés visszamenőleges hatályú -, a családi pótlékhoz kapcsolódóan szeptember óta már levont és megfizetett adóelőlegek tekintetében az adóhatóságnak vissza kell utalnia a befizetett adóelőleget legkésőbb júniusban. Akiknél göngyölített módszerrel számítják az adóelőleget

 Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy adóztatható-e egy olyan jövedelem a magánszemélynél, amelyet az nem kapott meg. A családi pótlékot - adóterhet nem viselő járandóságként -, nemcsak az azt megkapó magánszemély, hanem a vele együtt élő házastársa, illetve élettársa is köteles volt figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a házastárs, élettárs igényelt-e családi pótlékot. A határozat szerint egy adót illető rendelkezés csak akkor felel meg az alkotmányos mércének, ha az adó és az adóalany jövedelme között közvetlen kapcsolat áll fenn. Az esetleges áthallások miatt a határozat összehasonlítja a rendelkezést a több adórendszerben ismert úgynevezett házastársi splitting módszerrel - mely a házastársak jövedelmét összeadja, elfelezi, majd ez alapján személyenként adóztat - is. Legfontosabb különbségként a részlegességet emeli ki döntés, hiszen az nem minden jövedelemre vonatkozik, csak a családi pótlékra, így egyes esetekben a felekre kedvezőtlenül hathat. Ilyennek tekinthető például, amikor a családi pótlékot az amúgy gyesen lévő anya kapja meg, de annak felét az adótábla alsó sávját meghaladó keresettel rendelkező férj adóalapjánál is figyelembe kell venni. További eltérésként emeli ki az indoklás, hogy a vizsgált jogszabály nemcsak a házastársakra, hanem az élettársakra is kiterjed, illetve nem vizsgálja, hogy az együttélő személyek gazdasági közösségben élnek-e. Ezek áttekintése után a határozat leszögezi, hogy alkotmányellenes a magánszemély esetében a ténylegesen meg nem szerzett jövedelmek adóalapba vonása.

„A döntés egyik kitételét, egy később esetleg kialakítandó családi adóztatás kereteinek meghatározása, illetve annak bírálata során érdemes lesz figyelembe venni. Eszerint önmagában nem lenne ellentétes az alkotmány közteherviselésre vonatkozó rendelkezéseivel egy olyan megoldás, amely lehetővé tenné, hogy a házastársak válasszanak a jelenlegi személyi adózás vagy az ún. splitting módszer között.” –mutatott rá Kalocsai Zsolt.

 Az Alkotmánybíróság azt is vizsgálta, hogy a rendelkezések sértik-e a teljesítőképesség szerinti adózás követelményét. Hivatkozva egy korábbi döntésre, mely szerint hátrányos megkülönböztetés az is, „ha az adott szabályozási koncepció alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra azonosan vonatkozik”. A határozat leszögezte, hogy alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben vannak azok a személyek, akik családban élnek és gyermekekről gondoskodnak, szemben másokkal. Továbbá kijelentette, hogy a szülők személyes adóteherviselő képessége nem azonos azokéval, akik gyermeket nem nevelnek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a progresszív adótábla és az adóterhet nem viselő járandóság adózási természete miatt több adót fizethetnek az ugyanannyi gyermeket nevelők, ha a család egykeresős modellben működik, szemben a kétkeresős modellel mely sérti az adóalanyok teherviselő képessége szerinti adózás követelményét, hátrányosan megkülönböztetve előbbi családokat. Ezen alkotmányos alapelv további kifejtése várható majd a közeljövőben kihirdetésre kerülő határozatban, mely az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló törvényhez beadott indítványokat vizsgálja.

 A határozat kitért arra is, hogy a gyermeki létminimum adómentessége – mely a német alkotmánybírósági gyakorlatból ismert – olyan jogegyenlőségi tétel, melyet fokozottan figyelembe kell venni, tekintettel arra, hogy „a gyermek családjának és az államnak az Alkotmányból eredő kötelezettsége van arra, hogy a gyermek emberhez méltó létezése minimális feltételeihez szükséges javakat biztosítsák”.