Szja, áfa, letelepedés - milyen jogesetekre lehet hivatkozni?

Megosztás Tetszik

A szabad letelepedés joga, személyi jövedelemadó, áfa - európai uniós jogesetet csokorba szedve. Mire érdemes hivatkozni az adóhatósági eljárása során?

Szabad letelepedés joga

A Római Szerződés 43. cikke rögzítette, hogy „tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak”. A Római Szerződés 48. cikke pedig továbblépve már kiemelten foglalkozik a gazdasági társaságokkal: „Valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösség területén van, e fejezet alkalmazása szempontjából ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok állampolgárai”.

Az elsődleges letelepedés értelmezése tekintetében kevéssé volt haladó szellemű a Bíróság a Daily Mail-ügyben, bár nem is ez volt a közvetlen tárgya. A brit Daily Mail cég az Egyesült Királyságból Hollandiába akarta helyezni központi igazgatásának helyét, és helyette leányvállalatot vagy fióktelepet hozott volna létre ott. A székhelyáthelyezés azt szolgálta volna, hogy a társaság mentesüljön bizonyos adók megfizetése alól. Az inkorporációs elv miatt a Daily Mailnek nem kellett volna megszűnnie az áthelyezés miatt. Azonban a brit hatóságok, hogy ne jusson adóelőnyhöz a cég, a Jövedelem- és Társasági Adó Törvény alapján, azt követelték, hogy a társaság szűnjön meg, majd alakuljon újjá Hollandiában.

A Daily Mail erre a Római Szerződés 43. és 48. cikkére hivatkozott. A vállalkozás érvelését azonban a Bíróság elutasította. Rámutatott arra, hogy a jogi személyek a nemzeti jogok erejénél fogva léteznek csupán, azoktól függetlenül nem. A nemzeti hatóságoknak ezért joguk van arra, hogy a székhelyáthelyezésre vonatkozó engedélyt valamely hazai társaságtól megtagadják. A Bíróság szerint a 43. és 48. cikkből nem következik az elsődleges letelepedés elismerése, ezt a problémát a tagállamoknak kell egyezményes szinten rendezni.

A Daily Mail ügy értelmezése megosztja az irodalmat.

Személyi jövedelemadó

A Közösségen belül sok problémát okozott a belföldi és külföldi illetőséggel rendelkező magánszemélyek, adóalanyok közötti megkülönböztetés. Ez jelentkezik például akkor, ha a külföldieket megakadályozzák bizonyos adóalap-csökkentési lehetőségek, adókedvezmények igénybevételében. Az uniós joggyakorlatban Schumacker-ügyként ismert esetben a Bíróság döntését követően valamennyi tagországban felülvizsgálták a személyi jövedelemadózás szabályait. Az ügy lényege, hogy a családos Schumacker úr az illetősége szerinti tagországtól eltérő országban vállalt munkát, és ebben az országban adóelőleg-fizetési kötelezettsége is keletkezett. Azonban családos emberként a munkavégzés helye szerinti tagországban kevesebb jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettsége keletkezett volna, ha belföldi illetőségű, de külföldi illetősége miatt a kedvezményt nem alkalmazhatta.

Ugyancsak kiemelt figyelmet élvezett a Gilly-ügyként ismert döntés. Ebben az ügyben az adózó sérelmezte, hogy a francia és a német adórendszer különbözősége miatt kedvezőtlen helyzetbe jutott, mivel a Németországban megfizetett adót nem számíthatta be teljes egészében a Franciaországban fizetendő adóba. A Bíróság kimondta, hogy a tagállamok saját belátásuk szerint köthetnek kétoldalú egyezményeket a kettős adóztatás elkerülésére, és ennek tartalmát - a kettős adóztatás választott módszerét is ideértve - szabadon dönthetik el, amennyiben a kétoldalú egyezményekből származó jogok az RSZ-ekkel összhangban gyakorolhatók.

Általános forgalmi adó

Az áfamentes közösségen belüli termékértékesítés

Az EU áfa-irányelve értelmében levonási joggal járó mentes ügylet az a termékértékesítés, amely során a termékeket egyik tagállamból egy másik tagállamba szállítják el vagy adják fel. A magyar áfatörvény alapján adómentesnek minősül az a termékértékesítés,

1. amelyet egy magyar adóalany egy másik tagállamban nyilvántartásban vett adóalany felé teljesít és
2. amely során a termékeket az értékesítés közvetlen következményeként Magyarországtól eltérő tagállamba szállítják vagy juttatják el.

A másik tagállamba való elszállítás ténye különösen fuvarokmánnyal (CMR) vagy más hitelt érdemlő módon bizonyítandó.

A magyar adóhatóság állásfoglalása

A magyar adóhatóság által kiadott tájékoztató állásfoglalás szerint a következő dokumentumok fogadhatóak el az elszállítás igazolásául:

1. Elsősorban a vevő által aláírt fuvarokmány (CMR);
2. Amennyiben CMR nem elérhető, más igazolás, így például a célország hatósága, közjegyzője által kiadott igazolás vagy harmadik fél által kibocsátott kereskedelmi okmány.

Kereskedelmi okmánynak minősül a raktárbevételi bizonylat, a célország kereskedelmi kamarájának vagy megbízható harmadik félnek a nyilatkozata.
Az adóhatóság legfrissebb (igen szigorú) gyakorlata szerint kizárólag a vevő által aláírt fuvarokmánnyal vagy raktárbevételi bizonylattal alátámasztott vevői nyilatkozattal igazolható, hogy a termékek a másik tagállamba megérkeztek.

Áfamentes közösségen belüli termékértékesítés megítélése az EU-ban

Az Európai Bíróság három esetben is foglalkozott az adómentes közösségen belüli termékértékesítést alátámasztó dokumentumokkal. Ezen ügyek az

- Albert Collée-ügy (C-146/05), a
- Teleos plc-ügy (C-409/04) és a
- Twoh International BV-ügy (C-184/05).

Az Albert Collée-ügyben a német adóhatóság álláspontja szerint a Közösségen belüli termékértékesítés csak akkor minősül mentes értékesítésnek, ha a gazdasági eseményt közösségen belüli termékértékesítésként könyvelték le az adózó könyveiben.

Ezzel szemben az Európai Bíróság szerint a nemzeti adóhatóságok nem kérdőjelezhetik meg egy közösségen belüli termékértékesítés adómentességét kizárólag arra hivatkozva, hogy az adózó nem rendelkezik megfelelő számviteli, könyvelési bizonyítékkal. A főtanácsnoki vélemény megjegyzi azt is, hogy a közösségen belüli termékértékesítések adómentességének vizsgálatához minden lényeges körülményt figyelembe kell venni. Továbbá a nemzeti adóhatóságok nem tekinthetnek el a közösségen belüli termékértékesítés mentességétől a tagállamok által felállított formai követelmények nem teljesítésére hivatkozva, amennyiben az adómentes közösségen belüli termékértékesítésnek az EU Áfa Irányelvében lefektetett alapfeltételei teljesülnek.

A Teleos-ügy az adózó felelősségének kérdésével foglalkozik az adómentes Közösségen belüli termékértékesítés alátámasztására vonatkozóan. A főtanácsnoki vélemény értelmében a közösségen belüli termékértékesítések megítélése objektív eseményhez kötött, amely az áru fizikai mozgása, amely lényegesen könnyebben igazolható, mint önmagában a szándék.

Az eladó köteles meggyőződni üzleti partnere szándékának komolyságáról, azonban nem tehető felelőssé az üzleti partner által elkövetett olyan bűncselekmény miatt, amellyel szemben védhetetlen.

Végezetül a Twoh International BV ügyben nyilvánosságra hozott vélemény a tagállami adóhatóságok együttműködési kötelezettségével foglalkozik a közösségen belüli termékértékesítések adómentességének igazolásával kapcsolatban. A tagállami adóhatóságok nem kötelesek egymástól információt beszerezni olyan esetekben, amikor az adózó elmulasztotta a szállítás tényének igazolását. Amennyiben az eladó a vevőjére bízza a termék másik tagállamba történő elszállítását, az eladó vállalja azt a kockázatot, hogy a mentesség alátámasztására szolgáló fuvarokmányok esetleg nem fognak rendelkezésére állni. A nemzeti adóhatóságok ellenőrizhetik ugyan az adózó nyilatkozatait és az általa bemutatott dokumentumokat a másik tagállam adóhatósága által nyújtott információk alapján, azonban az adóhatóság eljárása nem helyettesítheti azokat.

Kneitner Lea - Ferencz Györgyi
VGD