Vagyonosodási vizsgálat: milliókat spórolhat az új kalkulátorral

Megosztás Tetszik

A vagyongyarapodási kalkulátor segít az idősoros mérleg összeállításában, másrészt ellenőrzési célokat is szolgál. Ha időben elkészíti, milliókat spórolhat vele.

Kétféle idősoros mérleget lehet készíteni. Az egyik a személyi jövedelemadó törvény 10.§ (1) bekezdésében hivatkozott, 5. számú mellékletében leírt pénztárkönyv alapnyilvántartás. Ez „utólagosan ellenőrizhető módon” tartja nyilván a bevételeket és a kiadásokat. A bevétel fogalma megfelel az Szja törvény 4.§ (2) bekezdésének, a kiadás (vagyon) fogalma megfelel az Illetéktörvény 102.§ (1) bekezdésének.

Az adóhatóság a gyakorlatban az adózó „pénztárcája” szemszögéből vizsgálja kizárólag a készpénzes bevételeket és kiadásokat. A bankszámláról készpénz felvételt tekinti „igazi” bevételnek, a bankszámlára befizetést „igazi” kiadásnak. Készpénzforgalmi mérlegéhez határozataiban jogszabályi hivatkozást nem csatol! A pénztárkönyv alapnyilvántartás alapfeltevése, hogy a készpénz és számlapénz közötti mozgás nem jár vagyonváltozással.

Az APEH módszere szerint viszont a készpénz és számlapénz közötti mozgás vagyonváltozással jár. A matematikai logika szabályai szerint a két módszer kölcsönösen kizárja egymást. A kalkulátor sszehasonlítja a két módszer szerint készített idősoros pénzforgalmi mérleget. Jelentős eltérés akkor adódhat, ha a bankszámlára utalt bevételek, kiadások felhasználása időben jelentősen eltér a bankszámla mozgás időpontjától. A „készpénz-egyenleg” módszer a bevételeket a tényleges időpontjukhoz képest későbbre, a kiadásokat korábban számolja el. Így fiktív forráshiány keletkezhet. A kalkulátor alkalmas ennek kimutatására is, így adott esetben milliókat spórolhat meg vele.

Hogyan használjuk a kalkulátort?

Évenként számolhatjuk ki a forráshiányt (becsült adózatlan adóalapot). Meg kell különböztetnünk az 1. évet a további évektől. Először jelöljük meg vizsgált évként az 1. évet. Adjuk meg az okirattal alátámasztható készpénz-nyitó összeget és a bankszámla január 1-i nyitó egyenlegét. Ebből a kalkulátor kiszámítja az első sort, a nyitó egyenleget. Azonnal tapasztalhatjuk az első eltérést a pénztárkönyv alapnyilvántartástól: az APEH-módszer nem számol a bankszámlán lévő nyitó értékkel. Ezt követően időrendi sorrendben adjuk meg a bevételek-kiadások megnevezését és összegét. Az APEH-módszer miatt el kell különíteni egymástól a készpénzes és utalásos tételeket. Ha például 15 millióért eladtunk egy ingatlant, amiből 2 milliót készpénzben, 13 milliót átutalással egyenlít ki a vevő, akkor ezt két sorban kell felvinni. Meglepetéssel fogjuk tapasztalni, hogy az APEH-módszer a 13 milliót nem tekinti bevételnek, mint ahogy a bankszámlára utalt munkabért sem. (akkor veszi figyelembe bevételként, ha majd felvesszük készpénzben a bankszámláról).

A megnevezésnek megfelelően a kalkulátor elhelyezi az összeget a bevétel vagy a kiadás oszlopba, vagy egyikbe sem. Erre példa a saját bankszámlára befizetés. A pénztárkönyv alapnyilvántartás szerint ez úgynevezett átvezetés, az APEH-módszerben kiadás. Ha az egyenlegben negatív előjel alakul ki, akkor ez kerül megállapításra „becsült adóalapként”. Ezt az összeget a következő sor bevételi oldalán kell szerepeltetni, mivel ez adózatlan bevételnek számít. Ha befejeztük az évet, akkor az év végi záró egyenleg lesz a következő év nyitó egyenlege. Ha a forráshiány év közben merült fel, akkor a következő évi egyenleg mindig pozitív!

Angyal József okleveles adószakértő, igazságügyi adó- és járulékszakértő