APEH-ellenőrzés: ki a leggyengébb láncszem?

Megosztás Tetszik

Az adózók minél teljesebb körű tájékoztatása és felkészítése céljából az APEH júniusban az ellenőrzések rendjéről szóló kézikönyvet tett közzé a honlapján. A dokumentum segíthet megismerni az elvi alapvetéseket, a gyakorlatban azonban az adózó továbbra is jobban teszi, ha a részletek tisztázásakor adóügyi szakemberrel képviselteti magát. Ki számít a leggyengébb láncszemnek az APEH ellenőrzése során?

„A laikus rengeteg ponton elbukhat egy ilyen vizsgálatot, kezdve a tényállás tisztázásától a szóbeli nyilatkozatokon át a bizonyítási kényszer félreértelmezésig” - figyelmeztet Angyal József okleveles adószakértő. A legalapvetőbb tudnivaló, hogy az adóellenőrzés minden szakaszában megvan a lehetőség, hogy a magunk javára fordíthassuk az eseményeket.. Az ellenőrzés kimenetele gyakran már a kiválasztásnál eldől. A kiválasztott elvileg bárki lehet, a gyakorlatban azonban van néhány támpont, ami alapján megtudhatjuk, hogy az átlagnál nagyobb esélyünk van-e az ellenőrzésre felszólító idézés kézhez kapására. 

Az APEH minden év elején kiadja az úgynevezett ellenőrzési irányelveket: ebből például kiderül, hogy 2009-ben az újonnan alakult vállalkozások, a jövedelem- illetve nyereségminimum alatt vallók, a vélhetően feketén foglalkoztatottak illetve a vagyonukban gyarapodó magánszemélyek állnak leginkább az adóhatóság célkeresztjében. Hatványozottan számíthat ellenőrzésre az, akinek egymást követő két évben sem éri el a bevallott jövedelme a mindenkori minimálbért. Ilyenkor a hatóság az adott adóévi összes bevételről és kiadásról illetve befektetetésről, valamint ezek forrásairól nyilatkozatot kér. Az adózó egyéb esetekben önkéntes nyilatkozatot is tehet.



Ha a kiválasztás megfelelően objektív és szabályos, az adózónak akkor is alapvető joga tudni, hogy pontosan milyen ügyben is vizsgálják, vagyis a tényállás tisztázására. Érdemes a lehető legteljesebb körű tájékoztatást kérni a folyamatban lévő ügyről, és kizárólag az ezzel kapcsolatos dokumentumokat benyújtani. A tényállási tisztázási szakaszban a Ket-ben biztosított mérlegelési lehetőség (mely szerint a hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást) nem áll fenn. Ezt a rendelkezést az adózás rendjéről szóló törvény 97.§ (6) bekezdése felülírja. Eszerint az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelhető.

Az adószakértő szerint ugyanakkor az elvileg objektív kiválasztást árnyalja, hogy a gyakorlatban több esetben sem mulasztotta el a hatóság kijátszani a „leggyengébb láncszem-kártyát”. Ilyen például, amikor a gyarapodó család éppen nem kereső (gyermeknevelési vagy munkanélküli támogatásban részesülő) tagját kiválasztva a – közös – vagyon gyarapodása valóban szembetűnő lehet, és ha akarjuk, bizonyítható az alacsony jövedelem mellett az eltitkolt jövedelmek megléte. 

Az ellenőrzés megindításáról az adózó egy idézés révén szerez tudomást, és amennyiben ő vagy képviselője megjelenik a hatóság előtt, egy vizsgálati kérdőív kitöltését kérik tőle. Jó tudni, hogy a kérdőív kitöltését akár meg is tagadhatja. Ennek azért van jelentősége, mert az adózó gyakran ártatlannak ítélt kérdéseket teljes lelki nyugalommal megválaszol, mondván, nincs mitől félnie, innentől kezdve azonban ezek az információk az adóhatóság számára már képezhetik vagyonosodási vizsgálat tárgyát. Vigyázni kell a hitelkártyákkal, pontgyűjtő kártyákkal is, hiszen ezek sokféle költést regisztrálnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy bizonyító erejű dokumentumokat sokszor érdemes az eljárásnak még ebben a szakaszában benyújtani, mivel ekkor (egészen pontosan a harmadik vizsgálati szakasz végéig) az ellenbizonyítás az APEH feladata, és ez a bizonyítási teher csak a negyedik szakaszban fordul meg. A bizonyítékok visszatartása tehát vissza is üthet. A dokumentumok benyújtásával kapcsolatban az adóügyi képviselő tud hasznos tanácsokkal szolgálni. A könyvelő számlákat mutathat, de nyilatkozattételre nem kötelezhető. 

Amikor az adóellenőrzés átmegy vagyonosodási vizsgálatba, akkor az ellenőrzés négy szakaszra különíthető el: az első szakasz, a tényállás tisztázás után azonban a többi szakaszról (a becslés feltételeinek APEH általi bizonyítása és a becslés maga) az esetek döntő többségében az adózó már csak a jegyzőkönyvból értesül. Ekkor a jegyzőkönyvre tett észrevétel vagy fellebbezés révén vitathatja a második fázis jogszerűségét. Amennyiben az eljárás jogszerű, a negyedik szakaszban az adózóra hárul a becsült adóalaptól való eltérés bizonyítása. A vagyonvizsgálat során fontos tudni, hogy a bevétel csak olyasmi lehet, ami mástól származik. Tehát például egy saját bankszámláról történő készpénzfelvétel nem esik ebbe a kategóriába, ilyenkor az APEH-et terhelné a bizonyítási kényszer, viszont sajnos a gyakorlatban az adófizetőt terhelik ezzel. Ez törvényileg várhatóan csak 2010-től fog változni, amikor az újabb adótörvény-módosítások várhatók. A vagyonadó körébe tartozik az ingatlanvagyon is. Kellemetlen, de igaz, hogy ha a lakással, házzal kapcsolatos vizsgálat indul, a revizor bemehet a lakásba, és ott körülnézve sokszor talál olyasmit is, amire egyébként semmilyen dokumentum nem hívta fel a figyelmet. Ettől kezdve az adózó kiszolgáltatottá válik. Ugyanakkor ha az ingatlan nem kerül a vizsgálat célkeresztjébe, az adózó megtagadhatja a revizor beengedését a lakásba. 

A rendelkezésre álló nyilatkozatok illetve egyéb dokumentumok (bevallás, egyéb adatszolgáltatás, adófizetési nyilvántartás, korábbi ellenőrzések, más hatóságoktól szerzett adatok) alapján az adóhatóság megvizsgálja, hogy a bevallott jövedelem és egyéb források alkalmasak lehettek-e a nyilatkozatban foglalt életvitelre. Ez az ellenőrzés második szakasza. Ha szerintük nem, akkor joguk van az adóalapot becsléssel meghatározni, és itt már át is lépünk a harmadik szakaszba, amely maga a becslési eljárás. Itt a nyilvántartásokban szereplő dokumentumok kiegészülnek a helyszíni szemlék, tanúvallomások, a szakértői vélemények és próbavásárlások irataival. Még akkor sincs minden veszve, ha az adózóra nézve kellemetlen becslés születik. Az ellenőrzés negyedik szakasza ugyanis lehetőséget biztosít az adózó számára, hogy a becsléstől való eltérést további iratokkal bizonyítsa. Ilyenkor csak arra kell vigyázni, hogy amennyiben ezek az iratok más adózókkal való szerződéses kapcsolatot vagy egyéb ügyletet érintenek, a hatóság úgynevezett kapcsolódó vizsgálat keretében őket is össztűz alá veheti. Az ellenőrzés a megbízólevél átadásától kezdve általában 30 napig tarthat, amelyet egyszeri alkalommal 90 nappal meg lehet hosszabbítani, természetesen indokolt esetben. 

Az adózók negyven oldalon és majdnem ennyi fejezetben olvashatnak az adózók arról, milyen alapelvek és végrehajtási tervek alapján kérdezheti ki őt az APEH a befizetett vagy be nem fizetett adókról, illetve hogy milyen iratokkal kell készülniük a leggyakoribb esetekben. Az úgynevezett Ellenőrzési Kézikönyv elvileg arra is alkalmassá teszi az adózót, hogy az ellenőrzés során megspórolja a harmadik fél általi képviseletet. Angyal József okleveles adószakértő, az Adózóna.hu szakértője viszont senkinek sem tanácsolja, hogy adóügyi szakmai képviselet nélkül vágjon bele a procedúrába. 



Jóri-Molnár Anikó