adozona.hu
A Gyurcsány-korszak adóintézkedései: naiv következtetések, sikertelen döntések
//test-adozona.hu/archive/20090415_gyurcsany_adocsomag_vamosi
A Gyurcsány-korszak adóintézkedései: naiv következtetések, sikertelen döntések
Tetszik
A miniszterelnök négy és féléves (egyelőre?) lezárt időszakának adóügyi intézkedései vegyes képet mutatnak. Mielőtt a leltár-készítésbe belefognánk, szögezzük le; minden jel arra utal, hogy ezen időszak adópolitikáját nem a pénzügyminiszter (Pénzügyminisztérium) határozta meg, ahogy általában lenni szokott. Vámosi-Nagy Szabolcs kommentál.
Az első markáns lépés új adónemek bevezetése volt. A luxusadó a „gazdagok” terhelésének céljával jött létre, sajátos, ún. számított értékű adóalappal. Az önkormányzatok körülbelül 100 millió forint adóbevételre tettek szert évente, ami gyakorlatilag az ezzel kapcsolatos költség fedezetét sem biztosította. Utóbb az Alkotmánybíróság ezt az adónemet alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. Szakmailag itt a két különvéleményt jegyző alkotmánybíróval kell egyetérteni – de ez egy másik kérdés.
A fantázia beindult, s második új adónemként az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást sikerült „kitalálni”. Az ekho az újságírók és a művészek speciális, nagyon kedvezményezett jövedelemadója és nyugdíjjáruléka. Az újfajta adók szakmányban készültek. Háromféle különadó (magánszemélyek, vállalkozások, pénzintézetek), négyféle gyógyszer-forgalmazással összefüggő adó, a házipénztáradó, a Robin Hood adó, a cégautóadó, összesen 12 új adónem (!) bevezetése szerfölött fantáziadús elképzeléseket takar. Szomorú, de a nyilvánvaló bonyolítás dacára folyamatosan az adórendszer egyszerűsítéséről hallhattunk, ami végülis néhány bevallási sor összevonásában testesült meg. Ha valakinek valami eszébe jutott, azonnal törvénykeztek. Így fordulhatott elő, hogy például 2005-ben a személyi jövedelemadóról szóló törvényt tizenkétszer (!), az adózás rendjét (Art.) tízszer módosították. Az Art. egyébként 2007-ben is tíz módosítást szenvedett el. Hektikus, mondhatnánk hebrencs megközelítés; kapkodó, ötletszerű rángatása az adórendszernek.
Hiteltelennek bizonyult a különböző szakmai ad-hoc testületek létrehozása is. Az Adóreform Bizottság, a Gazdasági Kerekasztal, a Reformszövetség nagy munkaráfordítással létrehozott felelős anyagai a süllyesztőbe kerültek. A nevesebb adótanácsadók meghívása és meghallgatása is inkább média-trükk, mintsem bármiféle következménnyel bíró esemény. A sikertelenségi lista része az értékalapú ingatlanadó elfogadtatása, majd visszavonása (függetlenül a későbbi, erősen vitatható alkotmánybírósági döntéstől).
Jókai regényeiben túlnyomórészt pozitívak vagy negatívak a szereplők. Talán ettől is meseszerűek (és szépek). A valóság azonban ennél árnyaltabb. Történtek jó lépések is. Idesorolhatók mindjárt az ún. vagyonosodási vizsgálatok szorgalmazása. Ezek a vizsgálatok nemcsak önmagukban sikeresek (siker = az adózatlan jövedelmek feltárása és az adó megfizettetése), hanem kézzel foghatóan preventív hatásúak. Az is a törvényes adófizetők érdekét szolgálta/szolgálja, hogy az érdemtelen és elfogult támadások (országgyűlési biztos, országgyűlési képviselő) ellenére ez a vizsgálódás folytatódik. Az adózatlan (fekete) gazdaság visszaszorítása érdekében is számos apró, de hatásos változás lépett életbe. Érthetetlen viszont a fehérítési folyamatba bekövetkezett visszalépés (vállalkozások pénzmozgásainak bankszámlára terelése), avagy a teljes szakmai közvélemény ellenére elfogadott és minden bizonnyal hatástalan adóamnesztia törvények erőltetése.
A legnagyobb hiba az adószint emelése. A fedezetlen túlköltekezés visszafogása helyett adót emelni káros. A gazdaság élénkítése helyett az adócentralizáció növelésével a munkahelyek kerültek/ kerülnek veszélybe, a jövőbeni juttatások alapjai rendülhetnek meg. Az erőn felüli osztogatás csak időleges szavazatokat hoz, tartósan a társadalom elszegényedésének okozója is lehet.
Az összkép nem kedvező. Mentségére szolgáljon az adószakmának, hogy különböző erővel, de menet közben is hallatta ellenvéleményét – mindhiába. Amikor tehát a negatívra sikerült összegzés megtörténik, nem arról van szó, hogy a „döglött oroszlánba” rúgunk bele. A figyelmeztetések korábban is nyilvánosságot kaptak. Egyébként oroszlán sincs, meg nem is döglött meg, így a hasonlat sem jó. Az ország gazdasági helyzete – a nemzetközi krízisnek köszönhetően is – rossz. Az utód(ok)nak a tennivaló mindenesetre egyértelmű. A fájdalmas kiadáscsökkentés mellett az adókat is mérsékelni szükséges!
Dr. Vámosi-Nagy Szabolcs
Ernst & Young adószakértő
címzetes egyetemi docens
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
