adozona.hu
Vagyonosodási vizsgálatok: jó eséllyel nyerhetünk másodfokon
//test-adozona.hu/archive/20090308_vagyonosodasi_vizsgalat_fellebbezes_masod
Vagyonosodási vizsgálatok: jó eséllyel nyerhetünk másodfokon
Tetszik
A vagyonosodási vizsgálatok körében az elsőfokú határozattal szemben benyújtott fellebbezések közel felében a magánszemély javára dönt a másodfokú adóhatóság. De mi van a döntések hátterében?
A vagyonosodási vizsgálatok döntő többségénél például az APEH a megállapításokat egy úgynevezett pénzforgalmi mérleg alapján teszi. Több szakmai konferencián az elsőfokú APEH -ot képviselők azzal érveltek, hogy a pénzforgalmi mérlegnek nincs kötött módszere. A másodfokú adóhatóság azonban nem osztja ezt az álláspontot, sőt következetesen hatályon kívül helyezi azokat a pénzforgalmi mérlegeket, amelyek nem a központilag kidolgozott módszertannak felelnek meg. Ahhoz, hogy előre meg tudjuk állapítani: érdemes-e fellebbezni az elsőfokú adóhatósági határozattal szemben, ismernünk kell a központilag kidolgozott módszertant. Amennyiben az elsőfokú adótóság eltért ettől a módszertantól, akkor komoly esélyünk van arra, hogy a másodfokú hatóság megsemmisíti az első fokú határozatot, és új eljárást rendel el. Ez az esetek többségében azzal is jár, hogy egy év elévül a vizsgált időszakból. Akiknél a központilag kidolgozott pénzforgalmi mérleg módszertől eltérő módszert alkalmaztak.
A központilag kidolgozott pénzforgalmi mérleg-módszer - mint ahogy Bertalan Rudolf vagyonosodási vizsgálatok módszertanát bemutató könyvében is szerepel - a magánszemély pénztárcája szemszögéből vizsgálja a bevételeket és kiadásokat. Eszerint az „igazi bevétel” a saját bankszámláról készpénzfelvétel, a kiadás a saját bankszámlára készpénzbefizetés. E körben hivatkozik gyakran az APEH arra, hogy ezt a módszert a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta. Ez az érvelés ugyan sántít egy kicsit, mert a bíróság sohasem azt mondja ki, hogy egy jogerős határozat nem jogsértő, pusztán annyit, hogy a felperes által vitatott körben nem jogsértő. Ezért aztán a megfelelő szakértelem híján felesleges belemenni egy bírósági eljárásba, ahol a központilag kidolgozott pénzforgalmi mérleget támadjuk. Ha „tájékozatlan” a bírósági gyakorlattal kapcsolatban a felperes, akkor a bíróság rendre nem ad igazat neki.
A pénzforgalmi mérleg-módszer a halmozódásokat úgy szűri ki, hogy a vizsgált időszak elején bankszámlán lévő összeget fogadja el nyitó értékként, készpénzvagyont – az adózó bizonyításának hiányában – nem fogad el. Ezt a nyitó értéket a bankszámláról a készpénz felvétel időpontjában, mint igazolt tételt számolja el. A bankszámlára átutalással érkező bevételeket és kiadásokat azonban figyelmen kívül hagyja. Ez maga után vonja, hogy ilyenkor nem lehet „létminimummal” számolni az életviteli költségeknél, hiszen ezek egy nagy része (például rezsi költség) a folyószámláról kerül kiegyenlítésre. „Ha az ügyletek pontos időpontja az év folyamán nem állapítható meg, az adóhatóság az adózó számára legkedvezőbb megoldást alkalmazza és a bevétel tekintetében azt január 1-re, a kiadás vonatkozásában azt december 31-re helyezi a kronologikus vagyonmérlegbe.”
Tippek a fellebbezéshez:
• Ha a rezsi költségeket folyószámláról átutalással egynlítjük ki, akkor nem lehet még külön a „létminimummal” is számolni.
• A jóváírást a bankszámlánkon illetve az átutalást onnan nem lehet sem bevételként, sem kiadásként elszámolni.
• Az éves bevallásban szereplő, készpénzben felvett jövedelmeket az év első napjára kell elszámolni, nem lehet az éves jövedelem 1/12 –ed részével számolni.
• A készpénzben kiegyenlített egyéb kiadásokat az év utolsó napjára kell elszámolni, ha pontos időpontja nem állapítható meg.
• Nem lehet egykarú mérleggel számolni, ami azt jelenti, hogy csak a bevételeket, vagy csak a kiadásokat veszi figyelembe a revízió az ellenőrzés során.
Ha ilyen eltéréseket tapasztalunk a pénzforgalmi mérleg-módszertől akkor nagy az esélyünk arra, hogy fellebbezésünk eredményes lesz.
Angyal József
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
