adozona.hu
Kevesebb lehetőség a jövedelmek átcsoportosítására
//test-adozona.hu/archive/20090308_transzferar
Kevesebb lehetőség a jövedelmek átcsoportosítására
Tetszik
Néhány évvel ezelőtt szakértői körökben elterjedt volt az a vélemény, amely szerint a transzfer-árazás jelentősége – újdonságával együtt – az évtized végére lényegében megszűnik, és az adóha-tóság új területeket helyez majd vizsgálatai középpontjába. A helyzet másként alakul.
A transzferárak adóhatósági ellenőrzésének első fuvallatát az a 2005-ben végzett felmérés jelentette, amelynek során a revizorok egy kérdőív alapján vizsgálták, hogy az adózók eleget tettek-e a két évvel korábban hatályba lépett PM rendelet előírásainak. Ekkor még szankciók nem követték a hiányosságok feltárását, hiszen nem csak a vállalatok, de az APEH tanulási folyamata is csak éppen elkezdődött. A 2005-re vonatkozó társasági adóbeval-lások benyújtása volt az első határidő, amikorra gyakorlatilag minden multinacionális vállalat magyarországi tag-jának el kellett készítenie a „szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartást”. Ettől az időponttól kezdve minden átfogó ellenőrzésnek témájává vált a transzferár-nyilvántartások vizsgálata. Az APEH ezekben az időkben mintha csak a mulasztási bírság kiszabását tűzte volna zászlajára, így nem annyira tartalmi, mint inkább formai szempontból vizsgálta a részére átadott dokumentumokat.
Habár 2006-tól kezdődően évről évre kiemelt fontosságú területként jelent meg a kapcsolt ügyletekben alkal-mazott árak vizsgálata, csak 2008 januárjától következett be minőségi változás az ellenőrzés gyakorlatában. A korábbi – jellemzően – formai ellenőrzést végző revizorok képzéseken sajátították el a szokásos piaci ár elvével összefüggő hazai törvényi szabályozást, néhányan pedig az OECD által kiadott transzferár irányelvben foglaltak-kal is felvértezték magukat. Mindeközben az APEH hónapról hónapra közzétette iránymutatásait, amelyekkel egyre szűkebb teret hagyott a jogértelmezési vitáknak. Az adóhatóság fáradozásai mára megtérülni látszanak, hiszen a továbbra is sokszor kiszabott mulasztási bírság mellett a revizorok gyakran állapítanak meg az adóalap (elsődleges) módosításából adódó adóhiányt, ami a mulasztási bírságként kiszabható összeget gyakran nagyságrendjében is meghaladja. Mindez a fejlődés, időben ugyan kicsit lemaradva, de egybeesik a Nyugat-Európában megfigyelhető tendenciával, amely szerint az adóhatóságok minden erővel igyekeznek az országok közötti jövedelem-átcsoportosításoknak gátat szabni.
A megváltozott ellenőrzési preferenciák új szemlélet kialakítását követelik meg mind a tanácsadók, mind a hazai vállalatok képviselőitől. Ma már nem elegendő a 18/2003 PM rendeletben foglalt tartalommal elkészíteni a transzferár-nyilvántartást ahhoz, hogy adókockázatunk elfogadható mértékűre csökkenjen, az alkalmazott árak-nak valóban a piaci viszonyokat kell tükrözniük. Mivel a szokásos piaci árelv (arm’s length principle) betartására már a szerződések elkészítésénél különös figyelmet kell fordítani, elengedhetetlenné válik, hogy a korábban megszokott külföldről diktált árak helyett egyeztető eljárások során alakítsák ki a felek a saját, ellenőrzött ügyle-tükben alkalmazott ellenértéket.
A megváltozott környezetben már nem csak a kockázatok utólagos csökkentésénél – azaz a nyilvántartások megírásánál – jut fontos szerep a tanácsadóknak, de piac- és árelemzéseikkel a szerződéses feltételek kialakítá-sában is hathatós segítséget kell nyújtaniuk. Abban az esetben, ha ezeket az elemzéseket a szerződéskötéssel egy időben elvégezték és dokumentálták, a transzferár-nyilvántartások megírása már csak formális feladat ami jelentős erőforrásokat egyik évben sem köt le.
Kerényi Máté Fülöp
Kolchis Kft.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
