Áfaemelés, utazási irodák, számlázás: mi változik 2009-ben?

Megosztás Tetszik

Júliustól 20-ról 23 százalékra emelik az áfakulcsot, de az emelés nem vonatkozik az 5 százalékkal adózó gyógyszerekre, könyvekre, újságokra, illetve a vakok segédeszközeire - ez 2009-ben a legjelentősebb változás az általános forgalmi adótörvényben. Feltéve, ha a két hét múlva benyújtandó kormányjavaslatot megszavazzák a parlamentben. A már életbe lépett változások közül a legfontosabb az utazási irodákat, az utazásszervezéssel foglalkozókat érinti.

Elsőként az utazásszervezési szolgáltatás fogalom-rendszerét pontosították az áfatörvényben. Ezzel egyértelművé vált, hogy mi minősül valójában utazásszervezési szolgáltatásnak. A törvény új szövege egyértelműen kiemeli, hogy az árrés-adózás szerinti különös adózási mód csak olyan szolgáltatásokra alkalmazhatóak, melyek jellegük, tartalmuk alapján turisztikai szolgáltatásnak minősülnek. Az egyébként csak szervezési feladatok, szolgáltatások nyújtása nem sorolhatóak ebbe a körbe, tehát így nem sorolható ide az önállóan értékesített repülőjegy, vonatjegy értékesítése sem. Ezek közlekedési szolgáltatásnak minősülnek, és az utazók általában maguk vásárolják meg menetjegyeiket, ennek kapcsán más szervezés nem merül fel. A rendezvényszervezés szintén nem tartozik a különös adózási mód alá. Ez még akkor is igaz, ha egyébként a szervezés utaztatásra is kiterjed. Ilyenkor mindig azt kell vizsgálni, hogy mi a döntő, a domináns elem a szolgáltatások közül. 

Változott, vagyis szűkült az „utas” fogalma is. A áfatörvény szerint utasnak csak az minősül, aki ténylegesen utazik, tehát utas ezentúl csak természetes személy lehet. A módosítás értelmében nem alkalmazható a különös adózás az utazásszervező által összeállított kész programnak egy másik utazásszervező felé történő értékesítése esetén sem. Ismét szabályozták a pozíciószámos összesítést és az így megállapítható árrés-tömeget. A törvény alapján tehát az adózó választhatja azt a lehetőséget, hogy az önálló pozíciószámokra összevont árrés-tömeget számítja ki. Az összevont árrést adómegállapítási időszakokra kell képezni, és a pozíciószám lezárásakor nem kerül sor a korábban bevallott adó önellenőrzésére. A törvény konkrétan megadja az áttérés szabályait, maga a módszer pedig előzetes bejelentéshez kötött, melyet akár év közben is meg lehet tenni, és a következő adómegállapítási időszakban már alkalmazni is lehet. 

A számlázást érintő módosítások

A fiktív számlázás közösségi gyakorlatával egyezően az általános forgalmi adó mindig is úgy rendelkezett, hogy adófizetési kötelezettség keletkezzen pusztán abból az okból, hogy áfát tartalmazó bizonylat került kibocsátásra. A korábbi szabályozással azonos maradt, az a rész miszerint az adófizetési kötelezettség alóli mentesülés feltétele, hogy a számlán termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként feltüntetett személy, illetve szervezet kétséget kizáróan bizonyítsa, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés a valóságban nem történt, vagy történt ugyan, de azt nem ő, hanem más teljesítette. A bizonyítás az új szabály szerint azonban már nem elég, a bizonyítással egyidejűleg érvényteleníteni kell a rossz számlát (értsd: sztornó számla). A törvény nem foglalkozik azzal, hogy a későbbi bizonyítás esetén az érvénytelenítésre érvényes-e a törvény helyesbítés figyelembevételére vonatkozó szakasza, vagyis, hogy az érvénytelenítő (sztornó) számlát melyik időszakban kell elszámolni. A helyesbítés elszámolásával foglalkozó szakaszok ugyanis kifejezetten arról az esetről beszélnek, amikor bekövetkezik a teljesítést, de az azt követően érvénytelenné válik. A teljesítés hiányában a teljesítés követően nem állhat be érvénytelenség, ezért a fiktív számla kezelésének pontos rendje az új rendelkezésektől nem lett egyértelműbb. 

Félreértésre adhat okot, hogy az áfatörvény módosítása kitér arra az igencsak ritka esetre, amikor, amikor a fiktív (rossz) számlát nem a teljesítéssel érintett adózó bocsátotta ki, hanem ezt a műveletet a nevében más szervezet végezte el (megbízásból való számlázás). A szövegbe gondolatjelek között beépített esetet a törvény indoklása vagylagos esetként tárgyalja, ebből pedig az következik, hogy a jogalkotó kizárólag a megbízásos számlázás esetén a mentesülés további feltételeként írja elő a törvény új rendelkezése, hogy a számlán termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként feltüntetett személynek értesítenie kell a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, vagy szervezetet, a rossz (fiktív) bizonylatról és annak érvénytelenítéséről. Az értesítési szabály kiterjesztése kapcsán várhatóan értelmezési polémia fog kialakulni. A számlát kiállítóknál ugyanis az áfatörvény szerinti fiktív számlának minősülne a hibás vevőnek kiállított számla is, ekkor pedig az ügyletben nem is érintett vevőnek is értesítést kellene küldeni, ami értelmes gazdasági műveletnek nem lenne nevezhető. 

2009. február 1-jétől a számlakiállítással kapcsolatban belép egy új fogalom, az „ésszerű idő” fogalma. A módosítás a számlakiállításra nyitva álló határidőt továbbra is a teljesítéshez, illetve az előleg kézhezvételének napjához köti, a számlakiállításhoz – a korábbi szabály szerint – rendelkezésre álló 15 napos határidő helyett azonban a módosítás szerint az adóalany a teljesítés, illetve az előleg kézhezvételétől számított "ésszerű időn belül" köteles gondoskodni a számla kiállításáról. 

Az "ésszerű időt" a törvény az ügylet típusától függően definiálja. A módosítás szerint az ellenérték készpénzzel, vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történő megtérítése esetén a számlát a fizetés időpontjában haladéktalanul ki kell állítani. Amikor a fizetés átutalással történik, és a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, továbbra is megmarad a 15 napon belüli számlakibocsátási kötelezettség. A törvény külön határozza meg a gyűjtőszámla, illetve a számlával egy tekintet alá eső okirat kiállítására vonatkozó határidőt. Ennek megfelelően gyűjtőszámla esetén a számlakiállításra nyitva álló 15 napos határidő a kibocsátó adómegállapítási időszakának utolsó napjától, míg számlával egy tekintet alá eső okirat esetén a módosításra jogalapot teremtő tény, egyéb körülmény bekövetkeztétől számítandó. 

A korábbi áfatörvényhez képest jelent némi enyhítést, hogy az elfogadott módosítás az adó áthárításával nem járó ügyletek tekintetében nem határozza meg az "ésszerű idő" tartalmát, így ezen ügyletek tekintetében – nagy valószínűséggel – lehetővé válik a 15 napon túli számlakibocsátás. A törvény a számlázás szabályai körében kötelezővé teszi a számla kiállítását a 900 ezer forint – adóval növelt – ellenértéket meghaladó termékértékesítésekről, szolgáltatásnyújtásokról, még abban az esetben is, ha a magánszemély vevő az ellenérték adót is tartalmazó összegét a teljesítésig készpénzzel, vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel megtéríti és a számla kibocsátását nem kéri. Az import áfa önadózással történő rendezésére vonatkozó engedély megszerzésére a törvény szigorúbb értékhatárokat határoz meg. Az eddigi 10, illetve 20 milliárd forintos minimumértékeket a törvény 12,5, illetve 25 milliárd forintra emeli. 

Vágyi Ferenc Róbert
Nyugat-Magyarországi Egyetem