adozona.hu
Hogyan számolják az uniós nyugdíjakat?
//test-adozona.hu/archive/20080707_nyugdij_eu
Hogyan számolják az uniós nyugdíjakat?
Tetszik
Nyugdíjazásakor milyen nehézségekkel és lehetőségekkel kell szembenéznie annak, aki az unió több tagállamában él és dolgozik? A kiszámítás módja országonkánt eltérő, de az Európai Unió jogszabályai is bonyolítják a dolgot: arányosítás, "kedvezőbb megoldás" -elve és a jogosultság feltételei. Molnár László, az Adózóna nyugdíj - szakértője, az Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója összefoglalja a tudnivalókat egy négy országban dolgozó magyar férfi példáján keresztül.
Az öregségi nyugdíjjogosultság két feltételtől függ: a nyugdíjkorhatártól, valamint a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időtől. Az Európai Unió tagországai maguk határozzák meg nemzeti nyugdíjrendszerük szabályait: korhatár, biztosítási idő szükséglet, nyugdíjszámítás módja. Ennek következtében valamennyi tagállam eltérő feltételeket állít a nyugdíjkorhatárt és az előírt szolgálati időt illetően.
Azért szükségesek a közösségi jogszabályok, hogy megfelelően kerüljenek összehangolásra a tagállamok gyakran jelentős különbséget mutató nemzeti jogrendszerei. A koordinációs rendeletek csak az Európai Unión belül mozgó személyekre vonatkoznak. A rendeletek természetesen nem vonatkoznak azokra, akik ugyanabban az országban maradnak egész életük során.
A több országban élő és dolgozó férfi esete jól példázza, hogy mindez a gyakorlatban azzal a következménnyel jár, hogy azon tagállamokban, ahol az igénylő munkavégzés vagy helybenlakás (ott tartózkodás) címén biztosított volt, eltérő időpontokban kérheti öregségi nyugdíjának megállapítását.
Az nyugdíjbiztosító ügyfele négy országban szerzett biztosítási időt, amelyekben az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételei:
- Magyarországon az igénylő 62. életévének betöltésekor (minimum biztosítási idő szükséglet 20 év),
- Svédországban és Németországban az öregségi nyugdíjkorhatár a 65. életév (Svédországban nincs minimum biztosítási idő meghatározva, de előírás legalább 3 év helybenlakás, Németországban a minimum biztosítási idő követelmény 60 hónap),
- a legmagasabb a nyugdíjkorhatár Norvégiában, ott csak a 67. életév betöltésekor (további követelmény legalább 3 évi helybenlakás 16-66 éves életkor között) kérheti nyugdíjának megállapítását.
A koordinációs rendeletek hiányában előfordulhatna, hogy a nyugdíjat igénylő személy annak ellenére sem lenne jogosult öregségi nyugdíjra, hogy több országban végzett munkát és szerzett biztosítási időt, ezért fontos a megszerzett jogosultság védelme.
A koordinációs rendeletek biztosítják a tagállamokban szerzett jogok széleskörű védelmét. Ezzel teszik lehetővé, hogy a különböző szociális biztonsági rendszerekben szerzett jogosultságokat minden tagállamban elismerjék.
Nemzeti és nemzetközi szabályok
Amennyiben valaki életpályája során több tagállamban volt biztosított – akár munkavégzés, akár helybenlakás okán – akkor a nyugdíjkorhatár elérésekor az igénybejelentésekor összeszámítják a megszerzett biztosítási időket és az ellátás mértékét valamennyi biztosítási idő figyelembevételével számítják ki.
A koordinációs szabályokat nem csak Magyarország EU csatlakozásának időpontja után biztosítási jogviszonyba kerülő személyekre kell alkalmazni, hanem a korábbi időponttól biztosítottakra, sőt a már nyugellátásban részesülőre is.
Az 1941-ben született férfi 2004. május 1-jét követően, 2004. évben kérte „uniós” öregségi nyugellátásának megállapítását, mivel 62. életévének betöltésekor Magyarország még nem volt az Európai Unió tagországa és nem rendelkezett 20 év magyarországi szolgálati idővel. Azonban a biztosítási idők összeszámításával megfelelt a nemzeti öregségi nyugdíjjogosultsági feltételeknek.
Fontos megjegyezni: annak ellenére, hogy valójában nemzetközi szabályok alkalmazásáról van szó, valamennyi érintett tagállam kizárólag a nemzeti jogszabályok alapján köteles az általa folyósított nyugdíjakat megállapítani. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok csupán a saját rendszerük keretében történt járulékfizetés, illetve egyéb jogosultsági feltételek teljesítését ismerik el.
A jogosultság szabályai lényegében különböznek abban az esetben, amennyiben:
- már az igényjogosultság elbírálásához is szükség van a más országokban teljesített jogosultsági feltételek – ez vonatkozik ügyfelünk esetkörére is – figyelembevételére, vagy
- az érintett személy a nyugdíjjogosultsághoz szükséges már azon állam előírásainak megfelelő feltételeket teljesítette, ahol azt benyújtotta.
Arányosítás
A négy országban élő és dolgozó férfi vonatkozásában, szolgálati idő hiányában nem volt lehetőség az úgynevezett nemzeti nyugdíj megállapítására, mivel csak 11 év magyarországi biztosítási idővel rendelkezett. Ezért összesítettük az egyes tagállamokban szerzett biztosítási időket – ezáltal megszerezte a jogosultságot – és megállapítottuk a nyugdíj úgynevezett elméleti összegét – amelyre ügyfelünk akkor lett volna jogosult, ha valóban csak Magyarországon szerezte volna meg ezeket a biztosítási időket.
A férfi tehát összesen
- Magyarországon 11 év,
- Svédországban 13 év 192 nap,
- Németországban 30 nap,
- Norvégiában 2 év 15 nap
biztosítási időt szerzett.
A nyugdíj elméleti összegének megállapításakor így 26 évet vettünk figyelembe. Ezt követően kerül sor az arányos nyugdíjszámításra, az ún. „pro-ratatemporis” elvének figyelembevételével, amely azt jelenti, hogy meg kell határozni az érintett személy különféle tagállamokban megszerzett részjogosultságait az adott állam belső nyugdíj szabályai szerint. Erre azért van szükség, hogy minden tagállam csak az őt terhelő nyugdíjrész fizetésének terhét viselje.
A nyugdíjas esetében az arányosítással az ún. nyugdíjrészek aránya az alábbiak szerint alakul:
- Magyarország 11/26,
- Svédország 13/26,
- Norvégia 2/26.
Az egyes országok által megállapított és folyósított nyugdíjrészek együttesen adják a nyugdíj teljes összegét.
A biztosítási idők számításával kapcsolatban fontos figyelembe venni, hogy a tagállamokban nemcsak a nyugdíjkorhatárok, hanem a biztosítási idő hosszára vonatkozó követelmények is eltérőek. Vannak olyan országok, ahol – hazánkhoz hasonlóan – egyszerűen években határozzák meg a szükséges biztosítási időt, de van ahol havi, heti, esetleg munkanapokra lebontott a járulékfizetési követelmény. Ezért – a koordinációs rendeletek hivatottak biztosítani, hogy az években, hónapokban, hetekben, napokban meghatározott biztosítási idők összeszámíthatók legyenek.
Az előzőekben ismertetettek alkalmazásával ügyfelünk részére 2004. május 1-jétől megállapítottuk a „pro-ráta” számítással a magyar nyugdíjrészt és megkezdtük folyósítását. 2006-ban a svéd nyugdíj partnerintézménytől megérkezett Svédországban szerzett biztosítási idejére alapozott résznyugdíjának megállapítására vonatkozó értesítése.
A koordinációs rendeletek alapján a svéd nyugdíjrész megállapításával egy időben hivatalból a magyar nyugdíjrész felülvizsgálatát is el kellett végezni, jelen esetben a 2006-os svéd megállapítás napján hatályos magyar nyugdíjszámítási szabályok szerint. A hivatalból történő felülvizsgálatot indokolja, hogy az igénylő az első nyugdíjrész kiszámítását követően újabb biztosítási időt szerezhetett ott, ahol még nem érte el a nyugdíjkorhatárt.
Egy évnél rövidebb biztosítási idő beszámít-e?
Kérdésként merült fel, hogy az ügyfél Németországban szerzett 30 nap biztosítási jogviszonya a 65. életév betöltésekor milyen szerepet kap nyugdíjában. A koordinációs rendeletek előírásai szerint nem köteles ellátást folyósítani az a tagállam, ahol a megszerzett biztosítási idő nem haladja meg az egy évet, feltéve, hogy kizárólag ezen időszak alapján nem állapítható meg jogosultság (pl. munkahelyi baleset).
Az egy évnél rövidebb biztosítási időre járó nyugellátás folyósítására az a tagállam lesz kötelezett, amelynek területén az érintett személy utoljára biztosított volt – azaz ügyfelünk esetében Norvégia.
E szabály lényege, hogy az egy évnél rövidebb biztosítás valójában csak nagyon alacsony összegű nyugellátást eredményezne – az ügyfelet a német biztosítási idő alapján 2006. július 1-jétől 31 eurocent illetné meg, amelyet a folyósítási költségek felemésztenének.
Az ügyfél 2008-ban megszerezte a norvég nyugdíjrészre való jogosultságot, mivel betöltötte az ottani korhatárt, a 67. életévet, s kérte ezen ellátás megállapítását is. A norvég nyugdíj partnerintézmény értesítése alapján ügyfelünk magyar nyugdíjrész felülvizsgálatát, átszámítását harmadszorra is hivatalból el kell végeznünk a 2008. évi magyar nyugdíjszabályok szerint. Ennél a hivatalból történő felülvizsgálat során a magyar nyugdíjrész összege akár csökkenhet is. (Megjegyzendő, hogy Norvégia mint EGT tagállam alkalmazza a koordinációs rendeleteket)
A „kedvezőbb megoldás” - elve
Melyek nyugdíj megállapításának szabályai abban az esetben, ha az érintett személy a nyugdíjjogosultsághoz szükséges i feltételeket már azon állam jogszabályai szerint is teljesítette, ahol igényét benyújtotta.
A nyugdíj megállapítása kétféle módszer alkalmazásával történik:
1., Amennyiben az ügyfél rendelkezik volna a nemzeti jogszabályaink által előírt 20 év biztosítási idővel amely a 62. életév betöltéséhez kapcsolódik, úgy kizárólag ezen idők alapján kiszámítottuk volna az öregségi nyugdíját. Ez az úgynevezett nemzeti nyugdíj.
2., A másik módszer a már ismertetett arányos nyugdíjszámítás („pro-rata számítás”).
A „kedvezőbb megoldás elvének” megfelelően a koordináció nem eredményezhet rosszabb helyzetet a kedvezményezett számára, mint ami a nemzeti szabályok alkalmazásából eredne.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
