adozona.hu
Miért nincs adóügyi ombudsman?
//test-adozona.hu/archive/20080314_adougyi_ombudsman_kommentar_vamosi
Miért nincs adóügyi ombudsman?
Tetszik
Az ombudsmanok korát éljük. A római jogból skandináv közvetítéssel a rendszerváltáskor hozzánk is elérkezett intézmény többféle megoldási módszere közül nálunk a „jelző” funkció nyert teret.
Akár a közjogi ombudsmanok (akiket az országgyűlés választ; állampolgári jogok biztosa), akár az igazgatási ombudsman (oktatási miniszteri biztos) nem rendelkezik vétójoggal, viszont állásfoglalásaik, a nyilvánosság sokat segít az általuk feltárt visszásságok megszüntetésében, helyreigazításában. Anélkül, hogy érdemüket taglalnánk vagy éppen vitatnánk, megállapíthatjuk, hogy egy induló, kialakuló-félben lévő demokrácia palettáján bizony elfér a „megmondó”, „intézményes figyelemfelhívó” szerep.
Az adóügyekben komolyan az európai csatlakozás idejében, 2004-ben merült fel az adóügyi ombudsman igénye, lehetséges szerepkörének megfogalmazása. Az adózók jogbiztonságának erősítése, adott esetben a „kiszolgáltatottság érzetük” enyhítése érdekében megbízott miniszteri biztos a pénzügyminiszter által kinevezett, közvetlenül neki alárendelt, szakmailag kiemelkedő személy lehetett volna viszonylag kicsi, 8-10 fős titkársággal. Az ombudsman egy olyan 6-7 fős társadalmi testületet vezetett volna, amely az üzleti és állami szféra nagytekintélyű adószakembereiből áll. Az ombudsman és testülete ügydöntő jogkörrel nem rendelkezett volna, viszont foglalkozott volna az adózással összefüggő jogszabályok értelmezésével, az adóhivatali – vámhatósági – polgármesteri hivatali gyakorlattal (adóigazgatási gyakorlattal), az adózók egyfajta érdekvédelmével, ha úgy tetszik , egyfajta informális „panaszfórum”. Állásfoglalásai ajánlás jellegűek, erejük a nyilvánosságban, illetőleg a pénzügyminiszterrel létesítendő közvetlen kapcsolatban állott volna. A jogszabálytervezetek véleményezése, új intézmények kitalálása is hatáskörüket képezte volna.
A viszonylag kidolgozott és több fórumon is átment elképzelés a döntési pontokon elakadt. Vélhetőleg két fő okot gyaníthatunk ebben. Egyrészt a törvényalkotó országgyűlés képviselőinek valószínűleg „elegük lett” a biztosokból. Nem becsülhető le az igazgatás csöndes ellenkezése sem, hiszen ki akar még egy ellenőrzési fórumot maga felett. A javaslat így korán elhalt, még a normaszöveg-tervezet elkészítését megelőzően (amúgy az Adózás rendjéről szóló törvénybe illett). Azért csak maradhatott valamiféle hiányérzet, mert az év első pénzügyi közlönyében, az év első utasításaként megjelent az 1/2008. (PK.1.) pénzügyminisztériumi (PM) utasítás az Adóügyi Tanácsadó Testületről. Ez a testület a minisztert segíti az adópolitika irányainak kialakításában, a felügyeleti jogkör gyakorlásában, nemzetközi adójogi szakkérdésekben, az adóigazgatási jogalkalmazás megítélésében, az adótörvények alapelveinek érvényesülésében. Az öt tag társadalmi munkában látja el tevékenységét, a miniszter az üzleti-tudományos világ szakmailag kompetens képviselőiből választja ki őket, de nem a mostani vagy öt éven belüli PM-es, APEH-os vezetőkből. A tagok függetlensége tehát biztosított, az összeférhetetlenségi szabályok jól zárnak.
A szervezeti keretek adottak. A Tanácsadó Testület éves értékelése nyilvános, a PM honlapján (is) közzéteszi. Most már csak az a kérdés, hogy mennyire vonják be őket azokba a munkálatokba, amelyek folyamatosan zajlanak. Adminisztratív apparátus hiányában kissé kiszolgáltatottnak tűnik a helyzet (a tagok megélhetésük fedezetét más főállásban biztosítják, nincs előkészítő, információ-gyűjtő saját – elfogulatlan –adminisztrációjuk), az amúgy túlterhelt adóügyi PM apparátusra kénytelenek hagyatkozni.
Azért ne legyünk telhetetlenek. A korábbiakhoz képest komoly előre lépésnek tekinthetjük a „civil szféra” e megjelenési formáját. 2009. március 31.-én – amikor is az első nyilvános éves tájékoztatót közzé teszik – mindenesetre több következtetést vonhatunk le a működés tapasztalatai alapján.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
