adozona.hu
Vámosi a vagyonosodási vizsgálatokról: új módszertanra lenne szükség
//test-adozona.hu/archive/20080214_vamosi_vagyonosodas_kommentar-revizor
Vámosi a vagyonosodási vizsgálatokról: új módszertanra lenne szükség
Tetszik
Immáron másfél éve, hogy a kormányfő – adóhivatali látogatása alkalmával – bejelentette; az adóhivatalnak 2007-ben tízezer vagyonosodási vizsgálatot kell elvégeznie. A korábbi évi 500-600 ilyen típusú ellenőrzéshez képest ez valóban nagyságrendi változást jelentett az adóigazgatásban és – elsősorban a széleskörű hírverésnek köszönhetően - az adózók érintett körének gondolkodásában.
Ugyanakkor a magyar adózási morál, amelyet még teljesen optimista szemüvegen keresztül sem láthatunk jónak, azt eredményezi, hogy komoly jövedelmek maradnak ki az adózás hatóköréből. Ha minden ötödik megtermelt forint után nem adóznak, bizony az adózatási látókörbe kerülő jövedelmek a szükségesnél magasabb adóval terheltek. Ebből a szempontból ugyancsak indokoltnak tűnik az alaposabb hatósági kontroll. Az elmúlt esztendő mérlegét megvonta az APEH (www.apeh.hu). A bejegyzett ellenőrzések 2/3-a zárult adóhiánnyal, átlagosan közel ötmillió forintnyi adóhiánnyal. (Ehhez társul még a bírság és a késedelmi pótlék, amely nagyjából ugyanennyi lehet, valamint az esetleges adócsalás miatti büntetőjogi feljelentés.)
Az intenzív számonkérés társadalmi hatása nehezen mérhető. A csendes tömeg vélhetően egyetért a törekvéssel. A sajtóban megjelenő nyilatkozatok sokfélék. Nem kevés a támadó jellegű megszólalás, a fanyalgókról nem is beszélve. „ A nagyok most is megússzák, a kicsiket találják meg” megközelítés épp az adatok alapján elharapódzott. A számok valóban érdekes következtetésre is alkalmat adnak.
Ha elvesszük az egy-két milliárdos ügyeket, a többség átlag-hiánya lecsökken mondjuk hárommilliós összegre, s ezt öt évre kell elosztani. Ha figyelembe vesszük, hogy a 2006-ra bevallott évi átlag bruttó jövedelem, 1.677 ezer forint volt (nettó kb. 900 ezer), mint viszonyítási alap, bizony nem tűnik túl nagynak az összeg. Kérdés persze, hogy az ellenőrzés kiválasztásához az adóhivatal a nyilvános adatbázisok (telekkönyv, gépjármű nyilvántartás) mellett milyen egyéb adatokkal rendelkezett. Azoknak a cégeknek a sora véges, ahol „a cég a tulajdonos tőkebetétjéből vagy tagi kölcsönökből működik.” Ezeknél ugyanis kényelmes a revízió. Ha nincs magyarázat arra, hogy minimálbérből hogyan lehet milliós tőkeinjekciókat adni, könnyű az adóhiányt megállapítani, a bizonyítás egyszerű. Ha ez kis összeg, akkor arra, ha pedig nagy, akkor arra. Amennyiben egy bevallott jövedelem nélküli magánszemély nagyértékű ingatlant vásárol, bizony magyarázkodnia kell az adórevizor előtt.
Társadalmi hatása a középjövedelműek adózást elkerülő részére kétségtelenül megjelent. Az alacsony jövedelmet bevalló magánszemély e hírek hallatára már előre gondolkodik nagyobb költései előtt (ingatlan, gépkocsi, nagy értékű külföldi utazás), hogy talán valamilyen olyan jövedelmet is be kell ismernie, amellyel kiveszi a részét a közteherviselésből. Az intézkedésnek ez az egyik, kitapintható preventív hatása. Nem szabad elfeledkezni a másik, ellentétes irányú hatásról sem. A középnél nagyobb jövedelmet eltitkoló személy intenzívebben keresi a kibújás legális módját. A más országban még bevett off-shore cégekbe-utalás állítólag egyre szokásosabb megkerülési forma. Ezekben az esetekben csupán az a kérdés, hogy amikor a pénzt már nemcsak fialtatja, hanem haza is akarja hozni, azt hogyan teszi majd meg? A „menekítés” időszakában idáig ritkán jut el a gondolkodás…
A vizsgálatok harmadában nem keletkezett adóhiány. Sok vagy kevés ez az arány? Az én véleményem szerint ez normális, nem minősíti a kiválasztást. Tudok olyan esetről, ahol az adóhatóság rendelkezésére álló adatok szerint a magánszemély egyáltalán nem adott be adóbevallást, ugyanakkor nagyértékű házat vásárolt. A vizsgálatot – helyesen – elindították, amelynek során derült ki, hogy az adózó eddig külföldön dolgozott, ott adózott (ezt igazolta is), majd hazajött és hazahozta a nettó jövedelmét. Ez nem nevezhető kiválasztási hibának, minthogy az sem, ha a háztartásbeli eltartott mondjuk komolyabb autót vásárol, bevallása pedig sohasem volt. Az adóhivatal ugyanis nem tudja (tudhatja), hogy egyáltalán házasságban él az érintett, s ki a házastárs. (Ilyen adat nincs az adóigazgatásban és nem is tárolható – hála a felturbózott adatvédelemnek.) A házastárs jövedelme ugyanis közszerzemény, s ha a bankvezér a nejével közösen vásárol ingatlant, ez csak egy tényleges vizsgálattal deríthető ki.
Hírlik, hogy elég sok olyan személyt „találtak meg” a revizorok, akik sosem adóztak (szja), s átlagos, vagy annál nagyobb költéseik voltak. Ilyenkor már a megélhetési költség is kérdéses. Az adóhivatali gyakorlat a KSH életvitel átlagával számol, mert ez biztonságos és védhető. Ennél a rétegnél ugyan nevetséges pl. a 2003 évre évi 600 ezer forint körüli megélhetési költséggel számolni, ám nem vitatható. Kétségkívül nem szabad megnyitni egy olyan jogvitát, hogy zsíros kenyeret vagy vajasat fogyasztott valaki. Ezzel persze épp a rajtakapott jár jól, de az eljárás kezelhető. Azzal is jól jár az adózó, hogy jövedelem-hiányát nem bruttósítva, adóval és járulékkal növelten kezelik, holott a rendes adózó a bruttó jövedelme után adózik. Érdekes, hogy az adóhiányok mellett nem látni, vajon vizsgálták-e a magánszemélyek társadalombiztosítási kötelezettségeit? Mindenesetre erre vonatkozó adatokat nem tettek közzé.
Néhány konkrét ügyet magam is láttam. Feltűnő a revizorok képzettségének és szorgalmának különbözősége, eltérő felkészültségük. Láthatóan olyan ellenőröket is akcióba kellett állítani, akik korábban nem ezen a területen dolgoztak, hanem másfajta adózókkal (társaságokkal, költségvetési intézményekkel stb.). Ez nagy szórást okoz a színvonalban. Vélhetőleg az első év tapasztalatai alapján új, most már részletesebb módszertan dolgozható ki, amelynek alapján ezek a színvonal eltérések a minimálisra csökkenthetők. Fontos, mert jelenleg négyezernél is több ügy van folyamatban, s a nyilatkozatokból arra következtethetünk, hogy a nagy tömegű vagyonosodási vizsgálatok folytatódnak. Biztosat csak február 20-án tudhatunk meg, ugyanis a törvény szerint az APEH elnökének eddig az időpontig kell közzétennie a 2008-ra vonatkozó ellenőrzési irányelveket. Meglepődnék, ha abban nem lenne szó erről a vizsgálat-típusról. Minden bizonnyal lesz, ha másért nem is, azért, mert ebből is „sikerült” politikai kérdést csinálni.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
