Új áfaszabályozás a láthatáron, készülhet a pénzügyi szektor

Megosztás Tetszik

Alig száradt meg a tinta az új áfatörvény lapjain, máris megjelent a láthatáron a pénzügyi szolgáltatások áfakezelésének átfogó, közösségi szintű revíziója. A brüsszeli menetrend szerint – amennyiben a közelmúltban beterjesztett javaslati csomagot elfogadják – a mélyrehatóan újraszabályozott pénzügyi áfakörnyezet 2010-ben lép életbe, és ez a reform várhatóan újabb kihívások elé állítja a hazai pénzügyi szolgáltatókat. A reformok hátterét és a javaslat várható hatását a PricewaterhouseCoopers (PwC) szakértői elemezték.

A javaslati csomag elemzésével a jogszabályi reform jelentőségét és főbb irányait szeretnénk kiemelni valamint felhívni a pénzügyi szektor szereplőinek figyelmét, hogy a folyamat még nem zárult le. A kormányzati szervekkel való közreműködés révén még mindig aktív szereplőivé válhatnak az arra vállalkozók. 

Elavult szabályozás, jogbizonytalanság

Napjainkban már szinte közhelynek tekinthető az a megállapítás, hogy a dinamikusan fejlődő pénzügyi szektor kinőtte a Közösségi Áfa Irányelv (a továbbiakban: irányelv) által biztosított áfamentesség kereteit. Az 1977-ben bevezetett szabályok elavultak és zavaróan elnagyoltak (az ez év elejétől hatályos hazai szabályok ezt a rezsimet ültették át, néhány kigazítással). Az sem képezheti vita tárgyát, hogy az irányelv szabályainak tagállami értelmezése, vagyis a pénzügyi szolgáltatások országonkénti kezelése eltérő, és ez a körülmény jelentős terheket ró a nemzetközi színtéren működő pénzügyi szereplőkre.

A 90-es évekre visszanyúló és jelenleg is zajló reformfolyamat hátterében az a felismerés áll, hogy a rendkívül nehezen átlátható adójogi környezet a jogbiztonság hiányához, míg a korszerűtlen szabályozás rejtett áfateher felhalmozódásához vezet. Mindez a pénzügyi szolgáltatók mindennapjaiban úgy csapódik le, hogy az EU-ban 27 külön piacon kénytelenek működni, és a tagállami szabályok diverzitása miatti jogbizonytalanságot – az ebből fakadó kockázatot – többletforrások (pl. külső tanácsadók) bevonásával kénytelenek ellensúlyozni. Azonban még így sem szabadulhatnak attól a rizikótól, hogy – a szabályok elnagyoltsága miatt – esetenként az adóügyi jogviták végére csak egy hosszas, bizonytalan kimenetelű bírósági eljárás tehet pontot. 

Talán ennél is súlyosabb hatású azonban a jelenlegi szabályozás elavultsága, hiszen az közvetlenül a gazdasági folyamatok áramvonalasításának útjában áll. Mivel az áfamentesség terjedelme már nem fedi le a pénzügyi szolgáltatási szektor egészét, a pénzügyi műveletek során elkerülhetetlenül rejtett áfateher halmozódik fel, ami költségként jelentkezik, és így közvetlen árbefolyásoló hatású (pl. outsourcing, szolgáltató központok létrehozása, csoporton belüli tranzakciók esetén).

A fenti tényezők miatt az EU-ban az áfa a pénzpiacok konszolodációját akadályozó, a pénzügyi szektor hatékonyságát gátló, költség- és kockázatnövelő tényezővé vált, és ennek következtében, a finanszírozás drágulásán keresztül a gazdaság valamennyi szektorának fejlődőképességére is negatív hatást gyakorol.

Erre a problémahalmazra igyekszik megoldást találni a Közösségi jogalkotás, amely a közelmúltban a reformolyamat fontos állomásához érkezett. A többéves előkészületi munka és számos szövegváltozat után az Európai Bizottság tavaly november 28-án nyújtotta be a pénzügyi szolgáltatások áfakezelésének reformjára vonatkozó javaslat-csomagját az Európai Tanácshoz.

A Bizottság két dokumentumot, egy irányelv módosítást és egy példákat felsorakoztató rendelet-tervezetet álított össze (a továbbiakban együtt: javaslat). Munkáját jelentős mértékben a pénzügyi szolgáltatások áfamentességének gazdasági hatásait vizsgáló, a PricewaterhouseCoopers által - Bizottsági megrendelésre - készített tanulmány által levont következtetésekre alapozta. 

A javaslat egyrészt tartalmazza az áfamentesség körébe tartozó pénzügyi szolgáltatások modernizált és példákkal szemléltetett definícióit. Ezzel igyekszik pontosan lefedni a pénzügyi szektor egészét, oly módon, hogy a rugalmas megszövegezés a jövőbeni új szolgáltatásokat se zárja ki indokolatlanul a mentesség köréből (future proofing). 

Fontos újdonság, hogy a javaslatban alapelvi szinten áfamentességet élveznek azok a kiszervezett szolgáltatások, amelyek az adott pénzügyi főszolgáltatás elkülöníthető, lényegi és specifikus részét képezik (ezekre is találunk példákat a rendeletben). Lényeges továbbá, hogy az új definíciók részletesebbek és világosabbak lettek, így az eltérő értelmezés kockázata is csökken. A szabályozás egységesítését szolgálja az is, hogy az egyes mentességi kategóriák alá eső példákat a Bizottság egy rendeletben foglalta össze, amely jogforrás közvetlen hatállyal bír majd, vagyis nemzeti közvetítő norma - nemzetenkénti saját interpretáció - nélkül érvényesülhet.

A javaslat másrészt bevezeti a tagállamok mérlegelési jogkörétől független lehetőséget arra, hogy a pénzügyi szektor szereplői adókötelessé tegyék adómentes szolgáltatásaikat (hasonlóan pl. az ingatlanbérbeadási szolgáltatás hazai kezeléséhez; 2012-től). Ezzel az opcióval a pénzügyi szolgáltatók gyakorlatilag szokványos áfaalanyokká válhatnak: áfát számíthatnak fel és vonhatnak le. 

A javaslat harmadrészt bevezet egy, a pénzügyi szektorra specifikált csoportos költségmegosztási (cost sharing) struktúrát, amely a kiszervezett szolgáltatások határon átnyúló forgalmának áfamentességére biztosít lehetőséget. Ez utóbbi két jogintézménnyel a pénzügyi szolgáltatók olyan áfakezelési eszközökhöz jutnak, amelyek révén a pénzügyi műveletek során (például a kiszervezett szolgáltatások révén, vagy az üzleti ügyfelek felé teljesített szolgáltatásokon) felhalmozódó rejtett áfateher hatékonyan kezelhető, illetve egyes esetekben teljesen eltüntethető lehet, anélkül hogy ezt a tagállamok részére biztosított mérlegelési jogkör akadályozná.

Hangsúlyozzuk, hogy az egyes adóoptimalizációs jogintézményekkel szembeni tagállami obstrukció kézzel fogható jelenség. Erre jó példa, hogy Magyarorszáon (több tagállamhoz hasonlóan) sem a pénzügyi szolgáltatások adókötelessé tételére, sem a csoportos költségmegosztási konstrukció alkalmazására – amely nem opcionális (!) – nincs lehetőség.

Összességében elmondható, hogy – hiányosságai és helyenkénti következetlenségei ellenére – a javaslat a pénzügyi szolgáltatók számára előnyökkel szolgál majd, és az adótervezés új távlatait nyithatja meg számukra. Az egységesebb és egyértelműbb szabályozás révén csökkenhetnek az adminisztrációs (compliance) költségek. A csoportos költségmegosztási struktúra és egyes kiszervezett szolgáltatások kifejezett áfamentessé tétele révén javulnak a – nemzetközi – szolgáltató központok létrehozásának, a szinergiák hasznosításának feltételei. 

A nemzeti mérlegelési jogkörök visszaszorítása révén kialakuló egységesebb szabályozási környezet (level playing field) javíthatja a nemzetközi expanzió lehetőségét. 2012-től pedig - az adókötelessé tétel révén - az üzleti ügyfelek irányába (B2B) teljes mértékben eltűnhet az áfamentességgel szükségszerűen együttjáró rejtett áfateher. Mindezzel a közösségi pénzügyi szolgáltatók globális versenyképessége is javulhat.

A biztosítási szektor szereplői számára lényeges momentum lehet, hogy a javaslat kifejezetten áfamentesként kezeli a biztosítók részére kiszervezett szolgáltatásként nyújtott kockázatkezelést, portfoliókezelést, valamint követeléskezelést. Ugyanakkor a jelenlegi megszövegezésből arra következtethetünk, hogy a közvetítői (ügynöki) láncolatból csak a biztosítóval/biztosítottal közvetlen kapcsolatban lévő fél szolgáltatása lehet áfamentes. Minden további szereplőknek áfát kell felszámítania (ez a többi pénzügyi közvetítő esetében is érvényes). Az (egyszintű) adómentes közvetítés fogalmát viszont a javaslat igen tágan értelmezi.

A banki szférát érinti a változások túlnyomó része. A pénzügyi lízing ügyletek tekintetében a javaslat rögzíti, hogy amennyiben a finanszírozási ügylet nem jelenik meg külön tranzakcióként, vagyis az alapügylettől nem különül el, nem lehet áfamentes. Kifejezetten áfamentessé válik ugyanakkor a kiszervezett hitelkezelés és hitelbírálat. 

A számlakezelési szolgáltatások kapcsán áfamentességet biztosít a javaslat az internet és telebanking szolgáltatásoknak, valamint a különböző elektronikus fizetőeszközzé (telefonkártya, mobiltelefon-egység) történő transzformációnak. Az áfamentesség kiterjed a derivatívák, valamint az azonnali, határidős- és swapügyletek meghatározott csoportjaira is. Kérdéses ugyanakkor a szokványos bankgarancia áfamentessége, és továbbra sem tisztázott a fizetésforgalmi (IT) háttérszolgáltatások áfakezelése. 

A befektetési alapkezelés tekintetében a jelenlegi hazai szabályozás meglehetősen széles körű áfamentességet biztosít. E tekintetben említést érdemel, hogy a javaslat kifejezetten megerősíti az ingatlanalapok kezelésének áfamentességét. Lényeges újítás továbbá hogy az alapkezelés mellett a letétkezelés egyes elemei is az áfamentesség hatálya alá kerülhetnek.

Amint a fenti, szükségszerűen vázlatos elemzés is tükrözi, a javaslat komoly jelentőséggel bír az egész pénzügyi szakma, minden egyes pénzügyi szolgáltató számára. A végső tanulságok levonásának azonban még nincs itt az ideje, hiszen a jogalkotási folyamat még nem zárult le. 

Azok a pénzügyi szolgáltatók, amelyek a reformfolyamat során aktív szereplőként kívánnak fellépni, most még befolyással lehetnek a dolgok menetére. Azoknak a szereplőknek pedig, amelyek ilyen aktivitásra nem törekednek, fokozatosan fel kell készülniük a javaslat várható hatásaira, hogy a hatályba lépés időpontjától a számukra optimális adóstruktúrában működhessenek. Bármelyik utat válasszák is, a közeljövő gazdasági terveiben nem kerülhetik el a javaslat figyelembevételét.



Lőcsei Tamás, Molnár Péter
(A szerzők a PricewaterhouseCoopers adópartnerei)