Fordított ráfázás: kapcsolt vállalkozások, devizaügyletek

Megosztás Tetszik

Egy teljesen újraírt törvény gyakran kettős hatással jár: a kiiktatott régi hibák és értelmezési nehézségek helyére többnyire mások, újabbak lépnek.

Még meg sem száradt a nyomdafesték az általános forgalmi adóról (áfa) szóló új törvényen, a jogalkotó Pénzügyminisztérium (PM), illetve a jogalkalmazó Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) máris értelmező magyarázatot kényszerült közzétenni. A törvény értelmező rendelkezéseiből ugyanis egyebek mellett éppen a minden bizonnyal legnagyobb változást hozó, ingatlanokkal kapcsolatos szabályok tárgyának, azaz magának az ingatlan fogalmának a meghatározása maradt ki. Márpedig a nagybani áfacsalások elleni küzdelem hatásos eszközének tartott, úgynevezett fordított adózás alanyai az ingatlanhoz kapcsolódó különböző tevékenységet űző adózókkal bővültek 2008. január 1-jétől.

A fordított áfázás nem újdonság Magyarországon, hiszen a hulladékkereskedelemben már 2006. január 1-je óta kötelező alkalmazni. Az elszámolási forma lényege, hogy a fordított áfázás alá sorolt tevékenységnél a számla kibocsátója kizárólag áfa nélkül számlázhat minden belföldi áfaalanynak (kivétel ezalól, ha a vevő alanyi áfamentes, illetve különleges jogállású mezőgazdasági tevékenységet végző). Az áfát ilyenkor a vevő vallja be és fizeti meg, és ha egyébként jogosult rá, ugyanakkor és ugyanott levonásba is helyezheti.

A gondot részben az okozza, hogy az új törvény nem a korábban megszokott módon, vagyis az egyes tevékenységekre vonatkozó statisztikai számokra hivatkozva jelöli meg a különböző szolgáltatásokat és termékértékesítéseket, hanem hétköznapi elnevezésük egyszerű felsorolásával. Az adózó viszont bizonytalan abban, hogy vajon ő a fordított áfázás alá esik-e, vagy sem.

További részleteket itt olvashat.