Vége a németországi szociális turizmusnak?

Megosztás Tetszik

Németország pártját fogja az Európai Bíróság főtanácsnoka egy gyerekét egyedül nevelő román állampolgárságú anya ügyében, akitől a német állam megtagadta bizonyos, a hasonló helyzetben lévő németek által igénybe vehető szociális ellátás biztosítását. A főtanácsnok szerint a német törvény az uniós joggal összhangban szab gátat a szociális turizmusnak.

Németország kizárhatja az álláskeresőknek biztosított szociális ellátásokból azokat a külföldi személyeket, akik kizárólag álláskeresés vagy szociális segélyben való részesülés céljából lépnek a területére. Ez a fő következtetése Melchior Wathelet főtanácsnok indítványának, aki egy nagy horderejű ügyben fejtette ki kedden a véleményét.

Az Európai Bíróság végleges ítéletén sok minden múlik, így az, hogy Németországnak saját állampolgáraival azonos jogokat kell-e biztosítania bizonyos szociális kedvezményekhez való hozzáférésben olyan más tagállambeli állampolgárok számára is, akik nem feltétlenül munkavállalás céljából tartózkodnak az ország területén és ezért kérdéses, hogy életvitelszerűnek titulálható az ott-tartózkodásuk.

Az ügyet előzetes döntéshozatal céljából egy lipcsei társadalombiztosítási bíróság továbbította a luxembourgi Európai Bírósághoz, az állásfoglalását kérve arról, hogy ellentétes-e az uniós joggal egy olyan más tagállambeli állampolgár kizárása a szociális ellátások igénybevételéből, aki kizárólag az ezen ellátásokból való részesülés, illetve álláskeresés céljából érkezett Németországba. Az érvényes német törvények ugyanis az ilyen személyeknek nem adják meg ezt a jogot, amit egyébként Németországban a rászoruló álláskeresők – többek között megélhetési költségeik fedezése érdekében – igénybe vehetnek.

A lipcsei bíróságnak egy gyermekét egyedül nevelő román állampolgár és az illetékes helyi közigazgatási szerv vitájában kell döntést hoznia. Elisabetha Danót és Németországban született kisfiát már több éve Lipcsében élő nővére tartja el, nála is laknak. A hölgynek semmilyen szakképzettsége nincs és eddig semmilyen keresőtevékenységet nem folytatott, sem Németországban, sem pedig Romániában. A német hatóságoknak úgy tűnik, hogy nem munkát vállalni utazott Németországba, és állást sem próbált találni magának.

Wathelet főtanácsnok szerint nem ellentétes az uniós joggal az, ha egy általános szempont alapján megtagadják a “különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásban” való részesülést (ilyenek a szóban forgó, rászoruló álláskeresőknek biztosított német alapellátások) más tagországbeli állampolgároktól, feltéve, hogy az alkalmazott szempont alkalmas a fogadó tagállammal fennálló tényleges kapcsolat hiányának bizonyítására, és így célja a nemzeti szociális ellátórendszer indokolatlan terhelésénel az elkerülése.

A főtanácsnok emlékeztet rá, hogy uniós polgárok és családtagjaik törvényesen tartózkodhatnak egy másik tagállamban három hónapig, amíg nem jelentenek indokolatlan terhet a fogadó ország szociális ellátórendszerére. Ha azonban három hónapon túl is maradni akarnak, akkor elegendő forrásokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet a fogadó állam számára. A főtanácsnok érvelése szerint ez szükségszerűen eltérő bánásmód lehetőségéhez vezet a fogadó ország állampolgárai és más uniós polgárok között a szociális segítségnyújtási ellátások biztosítása terén.

Az olyan szabályozás, amely megtagadja az alapellátások igénybevételét azon személyektől, akik távolról sem próbálnak integrálódni a munkaerőpiacba, és kizárólag azért érkeznek Németországba, hogy részesüljenek a német szociális segítségnyújtási rendszerben, Wathelet főtanácsnok szerint összhangban van az uniós jogalkotó szándékával. Egy ilyen kizárás lehetővé teszi annak elkerülését, hogy a mozgási szabadságukat integrációs szándék nélkül gyakorló személyek terhet jelentsenek a szociális segítségnyújtási rendszerre. Ezenkívül összhangban van a tagállamok részére e téren meghagyott mozgástérrel. Másképp fogalmazva, lehetővé teszi a visszaélések, és egyfajta „szociális turizmus” elkerülését.

A főtanácsnok ezenkívül megjegyzi, hogy a Németország által alkalmazott szempont (azaz német területre lépés kizárólag álláskeresés vagy szociális segélyben részesülés céljából) alkalmas a fogadó tagállam területével fennálló tényleges kapcsolat, illetve az integráció hiányának bizonyítására. E szempont anélkül teszi lehetővé a rendszer gazdasági életképességének biztosítását, hogy veszélyeztetné pénzügyi egyensúlyát.

A német szabályozás tehát jogszerű célt követ, amint azt a Bíróság is megköveteli. Egyebekben a főtanácsnok úgy véli, hogy a kiválasztott szempont arányban áll a követett céllal. Annak meghatározása érdekében ugyanis, hogy a kérelmező a szóban forgó kizárás alá tartozik e, és így meg kell tagadni vele szemben az alapellátások biztosítását, a német hatóságoknak szükségszerűen meg kell vizsgálniuk a kérelmező egyéni helyzetét.

A főtanácsnok indítványa nem köti az Európai Bíróságot, bár az esetek túlnyomó részében a végleges ítélet nem tér el a főtanácsnoki véleménytől.