Tehergépkocsi-költségelszámolás: minden egy helyen, részletesen

Megosztás Tetszik

Kft. egy adószámmal rendelkező magánszemélytől venne bérbe tehergépkocsit. Mint kifizető, levonná a 15 százalék szja-t, illetve megfizetné a 27 százalék ehót. A bérleti szerződés, illetve a üzembentartói jogot átruházó szerződés alapján (az üzembentartói jogot a forgalmiba bejegyeznék) az üzemeltetéssel kapcsolatos költségeket a kft. viselné. Mivel tehergépkocsiról beszélünk, cégautóadó-fizetési kötelezettség véleményem szerint nem keletkezik. Jogosan számolhat-e el minden költséget a kft.? Levonhatja-e a gázolaj-, a javítási költség stb. áfatartalmát? Problémát okozhat-e, hogy a bérbeadó a kft. alkalmazottja? – kérdezte olvasónk. Juhász Tibor, okleveles adószakértő válaszolt.

Az ügylet feltétele, hogy a kft. és az adószámmal rendelkező magánszemély megkötik a tehergépjármű bérbeadására és az üzembentartói jog átruházására vonatkozó szerződést – szögezte le válasza elején szakértőnk.

A bérleti szerződés – adózás szempontjából – kritikus pontja a bérleti díj meghatározása. Fontos, hogy a felek a szokásos piaci árat alkalmazzák. Ez egyébként akkor is fontos szempont, ha nincsenek kapcsolt viszonyban, csak akkor nincs adóalap-korrekciós szabály a taoban, azonban van az alapelvek között. (A szokásos piaci ár meghatározásában segít a tao-törvény 18. § (2) bekezdése.)

Az üzembentartói jogot átruházó szerződést kell eljuttatni az okmányirodába (kományablakba) ahhoz, hogy üzembentartóként bejegyezhessék a kft.-t a forgalmi engedélybe. Az 1999. évi LXXXIV. törvény 2. paragrafus (9) bekezdése határozza meg az üzembentartó fogalmát, mely szerint üzembentartó a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek. Szakértőnk álláspontja szerint a vázolt esetben ez a költségelszámolást megalapozó alapügylet.

Az adószámmal rendelkező magánszemély részére a kft. által kifizetett bérleti díj a magánszemély esetén önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül az 1995. évi CXVII. szja-törvény 16. § (1) bekezdése értelmében, minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe.

Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, az európai parlamenti, valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység. (2) Az önálló tevékenységből származó bevételből - kivéve, ha törvény másként rendelkezik - a 17-23. paragrafusok rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a jövedelem.

Ebből a jövedelem-megállapítási szabályból következik, hogy a kifizető által levont szja alapja nem a bevétel lesz, hanem annak költségekkel csökkentett jövedelemrésze. A jövedelem megállapítása történhet tételes költségelszámolással vagy költséghányad meghatározásával, a magánszemély döntése, hogy melyik típusú jövedelem-meghatározási módszert választja.

Amit a kifizetőnek tudnia kell, hogy az szja-előleg alapja a 47. paragrafus (2) aa) pontja szerint  – ha a bevétel adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőtől származik – a bevételből a magánszemély

adóelőleg-nyilatkozata szerinti, a bevétel  50 százalékát meg nem haladó mértékű, igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad levonásával meghatározott rész, az előbbiek hiányában, valamint amely bevételből e törvény szerint költséget levonni nem lehet, a bevétel teljes összege (önálló tevékenység esetében a bevétel 90 százaléka).

Vagyis a magánszemély hiába ad a kifizetőnek 50 százaléknál nagyobb költséghányad elszámolásáról nyilatkozatot, a kifizető azt maximum 50 százalékban veheti figyelembe, valamint, a bevétel 100 százaléka sem lehet szjaelőleg-alap, minimum 10 százalék költséghányaddal a kifizetőnek számolnia kell.

A százalékos egészségügyi hozzájárulás kérdésében a kérdező jól gondolja, hogy neki, mint kifizetőnek 27 százalékos közterhet kell fizetnie – ami nem eho, hanem szociális hozzájárulási adó (szocho) – kell megfizetnie.  Eho akkor van, ha nem kifizető a juttató, vagy ha a kifizető nem köteles adóelőleget levonni.

Ez esetben az 1998. évi LXVI. ehotörvény 3. paragrafusának (1) bekezdése szerint a kifizető – kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adó (adóelőleg) alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani – a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, az szja-törvény szerinti külön adózó jövedelmek közül a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások (szja-törvény  70. §) adóalapként meghatározott összege után. Amire tehát a kifizetőnek figyelnie kell, hogy az eho alapja megegyezik az szja-előleg alapjával.

Az a kérdés, hogy a kft. a tehergépjármű fenntartásának költségét, mint üzembentartó elszámolhatja-e, azért érdekes, mert sem a számviteli törvény sem a társasági adó törvény nem különböztet meg gépjármű esetén tulajdonost és üzembentartót. A különbség alapvetően ott van, hogy az üzembentartó – ebben az esetben – nem tartja nyilván a tárgyi eszközt (mivel nincs tulajdonosváltás, nincs a tárgyi eszközhöz kapcsolható bekerülési érték, vagyis nem lesz beruházás, így nem lesz használatba vételkor tárgyi eszköz sem), vagyis értékcsökkenést nem számolhat el a könyvelésében. (Ha figyelembe vesszük, hogy az elszámolt értékcsökkenés a forrása a tárgyi eszköz pótlásának ez is teljesen logikus, hiszen az üzembentartónak nincs pótolnivaló tárgyi eszköze, mivel nem tulajdonos.) A számviteli törvény viszont nem tiltja, hogy a bérbevett gépjárművel kapcsolatos összes anyagjellegű, igénybevett és egyéb ráfordítást a kft. elszámolja.

Abban az esetben, ha a kft. alanya a társasági adónak, akkor az adóalap az adózás előtti eredményből indul ki. Azt az előbb megállapítottuk, hogy a számviteli törvény engedi az adózás előtti eredmény terhére történő költségelszámolást. A következő kérdés, hogy a társaságiadó-törvény ehhez az ügylethez rendel-e adóalap korrekciós tételt?

Az 1996. évi LXXXI. törvény (tao-törvény) 8. paragrafusának (1) bekezdése szerint az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.

Amennyiben a kft. igazolja, hogy az általa üzembentartóként elszámolt költség a vállalkozási, bevételszerző tevékenységével összefüggésben van, akkor nem kell megnövelnie az elszámolt költségekkel a társasági adó alapját. (Vállalkozási tevékenység a Magyarországon jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenység.)

Ha a kft. nem a társasági adónak az alanya, akkor a jövedelmét adózhatja a kisvállalati adó (kiva) és az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) szerint. Mivel az utóbbi alapjához a bevétel meghatározása szükséges, erre nem tért ki szakértőnk, hiszen a költségek elszámolásának csak a számviteli eredmény megállapításához van köze, az adóalaphoz nincs. A kisvállalati adó hatálya alá tartozó cégek a 2012. évi CXLVII. törvény 15. paragrafusa  szerint a számviteli törvény hatálya alá is tartoznak, ezért a költségelszámolás szabályában nincs különbség a tao-alanyhoz képest (adóalap-korrekcióban természetesen igen, de itt arra sem térek ki teljeskörűen).

A kiva alapjának meghatározása – még a 2016. évben – pénzforgalomhoz kötött, amennyiben az elszámolt költségek a vállalkozás pénzeszközeiben csökkentő tételként megjelennek, úgy azok a kiva-alapban is realizálódnak.

A kiva-alap meghatározását a kiva-törvény 20. paragrafusa tartalmazza, amely utal a korrekciós tételekre is, a (6) bekezdés szerint nem a vállalkozás érdekében felmerült, vállalkozásból kivont vagyonnak minősül különösen és a pénzforgalmi szemléletű eredményt növeli a következő ügyletekhez kapcsolódóan a tárgyévben teljesített pénzeszköz-kifizetés: 50 ezer forintot meghaladó bekerülési értékű szolgáltatás igénybevétele, eszköz beszerzése, ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele vagy az eszköz beszerzése ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel. Tehát, ha a gépjármű üzemben tartása a kft. részéről az ésszerű gazdálkodás következménye, akkor a kisvállalati adó alapját sem kell korrigálni az elszámolt és pénzforgalmilag teljesült – kiadásba helyezett – költségekkel.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy 2017. január 1-től a kiva alapjának meghatározása jelentősen megváltozik. Ha a kérdező eszerint az adó szerint adózik, akkor újból meg kell vizsgálnia a kérdést – tette hozzá szakértőnk.

Az 1991. évi LXXXII. gépjárműadóról szóló törvény 1. paragrafusának (1) bekezdése szerint a magyar hatósági rendszámtáblával ellátott gépjármű, pótkocsi, valamint Magyarország területén közlekedő, külföldön nyilvántartott tehergépjármű (a továbbiakban együtt: gépjármű) után gépjárműadót, míg a nem kizárólag magánhasználatú személygépkocsi után – a gépjárműadó-fizetési kötelezettségtől függetlenül – a IV. fejezet szerinti adót (cégautóadót) kell fizetni.

Tehát a kérdező jól vélekedett, amikor a bérbevett tehergépjármű után nem számolt cégautóadó-fizetési kötelezettséggel. Ugyanezen törvény 2. paragrafusának (1) bekezdése szerint az adó alanya – a (2)-(4), illetve a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – az a személy, aki/amely a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény alapján vezetett járműnyilvántartásban (a továbbiakban: hatósági nyilvántartás) az év első napján üzemben tartóként, ennek hiányában tulajdonosként (a továbbiakban együtt e paragrafus alkalmazásában: tulajdonos) szerepel. Tehát gépjárműadó-fizetési kötelezettsége, mint üzembentartónak keletkezni fog.

Feltételezhető, hogy a kft. alanya az áfának. Az áfatörvény az adólevonhatóság esetén nem vizsgálja, hogy a gépjármű költségeit a kft. milyen jogon számolja el.

Az adó levonhatóságának feltételeit a 2007. évi CXXVII. áfatörvény VII. fejezete tartalmazza. A törvény 119. paragrafus (1) bekezdése szerint adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak (120. §) megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, ideértve azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása a 196/B paragrafus (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.

Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az eva hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított.

Ha tehát a tehergépjárművet a kft. adóköteles és adómentes tevékenységéhez egyaránt használja, abban az esetben az adólevonási jog nem illeti meg teljes mértékben, a levonási hányad alkalmazása válik szükségessé. A 127. paragrafus (1) bekezdése szerint az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. A tehergépkocsi után egyéb tételes adólevonási tiltás nincs.

Amennyiben a kft. a saját alkalmazottjától veszi bérbe a gépjárművet, az sem a magánszemély szja-előlegére, sem kft szocho- és jövedelemadó-fizetési kötelezettségére, sem az áfa levonhatóságára nincs hatással. Ettől nem különös az ügylet.

Azt kell megvizsgálni, hogy az alkalmazott jelentős befolyással bír-e a kft.-ben, a társasági adótörvény 4. paragrafusának 23. pontja szerint, és így kapcsolt vállalkozásnak minősül-e? Ha igen, akkor a bérleti díj megállapításánál kiemelt jelentősége van a szokásos piaci árnak.

A társasági adótörvény 18. paragrafusának (1) bekezdése szerint amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó – az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül – adózás előtti eredményét korrigálni köteles ugyanezen paragrafus a) és b) pontjainak megfelelően.

Összefoglalva: a kft. a saját alkalmazottjától bérbe veheti a tehergépjárművet, a bérleti díj jövedelemtartama után a magánszemélytől szja-előleget von, és 27 százalékos szochót fizet. Mint üzembentartó, a gépjárművel kapcsolatban felmerült költségeket és ráfordításokat elszámolhatja, kivéve az értékcsökkenési leírást. Amennyiben a gépjárművet a vállalkozási tevékenységéhez vagy az ésszerű gazdálkodásához használja, akkor az elszámolt költségek nem jelentenek jövedelemadó- (társasági adó, kisvállalati adó) korrekciós tételt. Ha a kft. alanya az áfának, rendelkezik az áfalevonás tárgyi feltételével (névre szóló, szabályosan kiállított számla), akkor élhet az áfalevonási jogával, feltéve, hogy a számlázott tétel nem esik az áfatörvény 124. paragrafusának tételes tiltása alá, és a keletkezett költség olyan bevételszerző tevékenységhez köthető, amely után a kft.-nek áfafizetési kötelezettsége keletkezik. A kft.-nek gépjárműadót kell fizetnie attól az évtől, amely év január elsején a kft. az üzembentartó, de cégautóadó-fizetési kötelezettsége nem keletkezik. Az üzemben tartásnak a hatósági nyilvántartásban való átjegyzése, illetékkötelezettséget eredményez, ami a normál visszterhes illeték 25 százaléka.