Tb-határozatokat helyezett hatályon kívül a Kúria

Megosztás Tetszik

A bányászjáradékkal kapcsolatos a Mfv.III.10.665/2017/6. ügyben hozott kúriai döntés kiemeli: a bányászatól szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Btv.) 49/B § (1) bekezdés a) pontja szerinti „Magyarországon” kitétel ellentétes megszorító feltétel a a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet 5. cikk b) pontjában foglaltakhoz képest.

A felperes Magyarországon 25 év 332 nap szolgálati időt szerzett, melyen belül 4093 földalatti műszakszámot teljesített. Spanyolországban 10 év 157 nap szolgálati időt szerzett. A felperes a magyarországi bányavállalatok bezárását követően kifejezetten azért ment spanyolországi bányavállalathoz földalatti munkakörben munkát végezni, hogy a 25 évet a bányász nyugdíjhoz megszerezze. A társadalombiztosítási szervek a felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét elutasították a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK (Rendelet), a végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendelet (Vhr.), és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) alapján.

A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az átmeneti bányászjáradék nyugdíjnak nem minősül, finanszírozása a központi költségvetésből és nem a Nyugdíj Alapból történik. A felperes által igényelt ellátás a Btv. 49/B § (1) bekezdése szerinti „Magyarországon bányavállalatnál végzett tevékenységen” alapult. Az átmeneti bányászjáradékot, mint különleges tagállami ellátást belső jogszabály szabályozza. Az igényelt ellátás sem a Rendelet 1. cikk w) pontjában, sem a 3. cikk (1) bekezdésében nevesített ellátásnak nem tekinthető, nem tartozik a Rendelet hatálya alá, ezért az 51. cikk összeszámítási szabálya sem alkalmazható. A Btv. 49/B § (1) bekezdés a) pontja szerinti műszakszám megléte, illetve a külföldön föld alatti munkakörben végzett tevékenységgel szerzett szolgálati idő nem azonosítható és nem tekinthető a Rendelet 5. cikk b) pontja szerinti hasonló tényállásnak sem.

A Kúria a jogerős ítéletet a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezte a következő indokokkal: Az átmeneti bányászjáradékra jogosultság feltételeit nem a Tny. szabályozza, azonban az ellátás összege emelésére, illetve az ellátás mellett végezhető kereső tevékenységre egyebek mellett (Btv. 49/C §) már a Tny. szabályait kell alkalmazni, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével megszűnik. A jogintézmény funkciója a bányavállalkozónál, föld alatti munkakörben dolgozók számára az öregség miatt csökkentett, vagy megszüntetett keresőtevékenység miatti jövedelem-kiesés pótlása, amely az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően vehető igénybe és csak annak betöltéséig tart, a jogosultság feltétele pedig a Btv. 49/B § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételek teljesülése mellett a nyugdíjjárulék megfizetésén, azaz a szolgálati idő megszerzésén alapul. Annak eldöntése szempontjából, hogy a bányászjáradék a Rendelet 1. cikk w) pontja szerinti nyugdíjfogalom meghatározásának megfelel-e annak van jelentősége, hogy funkcióját és feltételeit illetően több, lényeges átfedés van, és számos szabályát a Btv. 49/C §-a utaló rendelkezései alapján a nyugdíjakra vonatkozó (Tny.) szabályok alkalmazásával határozza meg. Az Európai Bíróság gyakorlata (Petersen ügy, C-228/07., 21., Würker-ügy, C-32/13., 36., Lacheb-ügy, C-111/12., 32.) is arra mutat, hogy a szociális biztonsági ellátásokat a nemzeti jogszabályokra jellemző sajátosságoktól függetlenül ugyanolyan természetűnek kell tekinteni, amennyiben tárgyuk és céljuk, kiszámításuk alapja és nyújtásuk feltételei azonosak. Egy adott ellátásnak a minősítése az ellátás lényegi ismérvein alapul és nem a nemzeti jogszabály által alkalmazott minősítésen. A formális jellemzők az ellátás minősítése lényegi tényezőjének felülírására nem alkalmasak. A Rendelet 1. cikk w) pontja értelmében a nyugdíj nem csak a nyugdíjakat foglalja magában, hanem az azokat helyettesítő átalány összegű ellátásokat is és a járulékok visszatérítésének formájában történt kifizetéseket, valamint az értékállóságokat biztosító növekményeket és kiegészítő támogatásokat. A Btv. kifejezetten a Magyarországon bányavállalkozónál – meghatározott feltételek szerinti – munkavégzést ismeri el, azonban a Rendelet 5. cikk b) pontja értelmében ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a jogkövetkezmények meghatározott tényállás vagy események bekövetkezésének tulajdoníthatók, az említett tagállamban történő bekövetkezését oly módon kell figyelembe vennie, mintha azok a saját területén következtek volna be. Az egyenlő bánásmód elvének helyes értelmezésével a felperesnek Spanyolországban bányavállalkozónál föld alatti munkavégzését úgy kell tekinteni, mintha azt Magyarországon bányavállalkozónál teljesítette volna (Rendelet 51. cikk (1) bekezdése). A felperes Spanyolországban is bányában ténylegesen földalatti munkakörben dolgozott, tehát a Rendelet 5. cikke és 51. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelő teljesen hasonló tényállásról van szó. A szolgálati idő és a műszakszám megkülönböztetésének – a kettő nem azonos fogalom – nincs jelentősége a jogvita elbírálásánál, mivel a Btv. mindkettőt ismeri. A Btv. 49/B § (1) bekezdés a) pontja szerinti „Magyarországon” kitétel ellentétes megszorító feltétel a Rendelet 5. cikk b) pontjához képest, ezért a jogvita elbírálása szempontjából – figyelemmel a közösségi jog elsőbbségére – figyelmen kívül kell hagyni.