Tájékoztatni kell az adóhatóságot az agresszív adótervezési konstrukciókról

Megosztás Tetszik

Egy a minap kihirdetett irányelv alapján előfordulhat, hogy a jövőben a nevünk és a kapott adótanácsunk részletei az adóhatóságnál landolnak. 2020 júliusától ugyanis a tanácsadók vagy bizonyos esetekben maguk az adózók kötelesek lesznek tájékoztatni az adóhatóságot egyes, agresszívnak minősített adótervezési konstrukciók részleteiről. Ráadásul a tájékoztatási kötelezettség, visszamenőlegesen, mindazokra a struktúrákra is kiterjed, amelyek megvalósításába az adózók 2018. június 25. után kezdenek bele – figyelmeztet a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.

Az elmúlt évek során érezhetően felerősödött a harc az adókikerülés és az agresszív adótervezés ellen. Ennek újabb kézzelfogható állomása az a már régebb óta lebegtetett elképzelés, mely szerint a tanácsadók legyenek kötelesek tájékoztatni az adóhatóságot az általuk ajánlott vagy értékesített olyan adótervezési „termékekről”, amelyek agresszívnek tekinthetők.

A koncepciót meglepő gyorsasággal elfogadták, ennek eredményeként az EU június 5-én közzétett irányelve alapján, a határon átnyúló, agresszív adóstruktúrákat 2020. július 1-jét követően bejelentési kötelezettséggel sújtja. A szabályozás lényege, hogy a struktúra megtervezésében részt vevő tanácsadóknak – vagy bizonyos esetekben magának az adózónak – részletes adatokat kell szolgáltatnia a nemzeti adóhatósághoz az olyan, határon átnyúló adótervezési struktúrákról, amelyek megfelelnek az irányelvben meghatározott egyes sajátosságoknak. A nemzeti adóhatóság ezeket az adatokat egy központi, EU-s adatbázisba továbbítja, amelyen keresztül az összes uniós tagállam szintén hozzáférést kap az így bejelentett struktúrához. Fontos tudni, hogy az adatszolgáltatás nem anonim, azaz a nyilvántartás beazonosítható módon tartalmazni fogja mind az adózót, mind az egyéb érintett személyeket, valamint a struktúra tartalmát és értékét is.

Tegnapra kell

Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje szerint, a 2020. júliusi időpont távolinak tűnhet ugyan, a most közzétett szabály azonban már 2018 június végétől alapjaiban érinteni fogja az adótervezési gyakorlatot. Az adatszolgáltatási kötelezettséget ugyanis visszamenőlegesen is teljesíteni kell, mégpedig mindazon struktúrákra, amelyeket ez év június 25-ét követően kezdenek el megvalósítani. Azaz, ha valaki egy hónap múlva egy magyar adótanácsadó segítségével megvalósít valamely, az irányelv által agresszívnek minősíthető adóstruktúrát, számíthat arra, hogy neve 2020 júliusát követően megjelenik egy egységes EU-s adatbázisban. Ráadásul ez a visszamenőleges alkalmazás számtalan egyéb kérdést is felvet, már csak azért is, mivel a tagállami szabályokat csak jóval később, 2019 végéig kell meghozni.

Kell-e aggódni?

Fontos szempont, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség főként a valóban agresszív adótervezési struktúrákat sújtja, amelyek az utóbbi időkben az itthoni adótervezési gyakorlatban is háttérbe szorultak. Így például a bejelentési kötelezettség ki fog terjedni azon struktúrákra, amelyek révén érdemi tevékenységet nem folytató entitások közbeiktatásával a cél a tényleges tulajdonosi háttér elfedése. Ugyanakkor könnyen a bejelentési kötelezettség áldozatául eshetnek azok a nem feltétlenül agresszív struktúrák is, ahol a tanácsadó az adómegtakarítás fejében sikerdíjat kap, feltéve, hogy egyébként a struktúra egyik fő előnye maga az adómegtakarítás. Szintén könnyebben válhatnak bejelentendővé a kapcsolt vállalkozások közötti egyes tranzakciók is. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mint minden irányelv, ez is minimum elvárásokat fogalmaz meg a tagállamokkal szemben, azaz lehetnek olyan tagállamok, amelyek tágabban határozzák majd meg a bejelentendő struktúrák körét.

Megszoksz vagy megszöksz?

Kérdéses jelenleg, hogy az adótanácsadói szakma miként fogja majd lereagálni ezt a szabályozást. Értelemszerűen kétes az üzleti értéke egy olyan adótanácsnak, amelyről később a tanácsadónak, az adózó adatai feltüntetésével, bejelentést kell tennie az adóhatóság felé. Felvállalnak-e majd a felek ilyen struktúrákat, vagy ezek a tanácsok eleve meg sem születnek majd? Kérdéses továbbá az is, hogy kialakul-e egyfajta passzív ellenállás a tanácsadói szakma részéről a bejelentési kötelezettséggel szemben. Valószínűleg ezt jelentősen befolyásolni fogják azok a szankciók is, amelyek a „be nem jelentő” tanácsadókkal szemben kiszabhatóak lesznek – és amelynek részletei még szintén kidolgozásra várnak.

Egy biztos: annak, aki mostantól adótanácsot ad, vagy adótanácsot kap, tudnia kell: bizonyos esetekben felmerülhet, hogy a struktúra egy példánya az adóhatóság asztalán landol majd.  Mindazok pedig akiknek jelenleg már meglévő, de még végre nem hajtott struktúra áll a rendelkezésére, talán okosan teszik, ha annak végrehajtását még június 25-e előtt megkezdik.