Sosem gondolná, mennyire vicces az adóellenőr élete

Megosztás Tetszik

Három – az adóztatás területén megtörtént – megmosolyogtató rövid történetet mutatunk be, amelyek azt szemléltetik, hogy olykor az adóellenőrök munkája is egészen szórakoztató. A vicces szösszenetekkel egyben megköszönjük az elmúlt évi megtisztelő bizalmukat, amelyre az idén is számítunk.

Biztos, ami biztos

Néhány évvel ezelőtt egy budapesti építési területen összehangolt ellenőrzést végeztek az akkor még különálló APEH, illetve VPOP, valamint a munkaügy és a munkavédelem munkatársai. Az ellenőrök megjelenésekor a munkások egy része igyekezett „lóhalálában” elhagyni a helyszínt. A vám- és pénzügyőrség embereinek sikerült az egyik elsiető személyt megállítaniuk, s azonnal elkezdték vizsgálni a foglalkoztatásának körülményeit. A hivatali dolgozók meglepetésére a munkavállalót szabályosan bejelentette a munkáltató, hiánytalanul bevallotta a járulékalapot képező kifizetéseket, s a foglalkoztatás körülményei i mindenben megfeleltek a munkaügyi és a munkavédelmi előírásoknak.

Az ellenőrök értetlenkedve kérdezték a munkavállalót, miért próbált elszaladni a munkaterületről a jogszabályoknak megfelelő foglalkoztatása ellenére. A kőműves válasza valahogy így hangzott: „nem is tudom, mindig így szoktuk”.

Mennyi? Harminc! Mi harminc? Mi mennyi?

A kilencvenes évek végén az áfallenőrök nyakig merültek a tényállás tisztázásában, és ennek során nyilatkoztatták a vizsgált szolgáltatást igénybe vevő ügyvezetőt. Ez még az a korszak volt, amikor a számlagyárakat működtetők nem pocsékoltak energiákat arra, hogy átutalják az ellenértéket, amit szinte azonnal fel is vettek készpénzben.

A nyilatkozattétel a szokásos protokoll szerint zajlott, azonban a reklámszolgáltatás megrendelője a fiktív számlák átlagos befogadóihoz képest is rendkívül szűk ismerettel rendelkezett az „ügyleti körülményekről”. Az utolsó kérdésre adott válasz azonban a sokat látott ellenőröket is meglepte.

A kérdés a következőképpen hangzott: „meg tudja-e mondani, hogy a számlán ellenértékként szereplő harmincmillió forintot, most akkor adta, vagy kapta?”

Az érettségi öltönyét viselő menedzser válasza a következő volt: „hűha, most itt ebben a nyári melegben erre most nem emlékszem”.

A szokás nagy úr

Az átfogó ellenőrzések tipikus velejárója, hogy az ügyfél gazdasági tevékenységét az ellenőrök igyekeznek a tevékenység végzésének helyszínén megismerni, továbbá a jellemzően nagy mennyiségű iratanyagot is ott szokták átnézni. Egy ködös, téli, hétfő reggelen – amikor a munka az adóellenőr számára is nehezen indul – a vizsgált társaság pénzügyi vezetője a következő kérdést szegezte a revizoroknak:

– „Mit tetszenek először kérni?”

A vizsgálatvezető megszokott válasza a szokásos kérdésre a következő volt: „jómagam egy presszó, a kollégám egy hosszú kávét kérnénk”.

A némileg meglepett pénzügyi vezető reakciója: „már elnézést, én a főkönyvi kivonatokra, áfaanalitikákra gondoltam…”.