Megérik a pénzüket a külföldi focisták?

Megosztás Tetszik

A mögöttünk hagyott OTP Bank Liga-szezon újra izgalmas küzdelmeket és néhány meglepetést is hozott. Az úgynevezett dán modell szerint kialakított 12 csapatos NB I. elsődleges célja az erős verseny, így a minél magasabb színvonalú bajnokság elérése lehet, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szeretné, ha a fiatal magyar tehetségek több játéklehetőséghez juthatnának. A PwC Magyarország elemzői megvizsgálták a hazai légiósok helyzetét, illetve azt, hogy a 12 csapatos liga és a különböző MLSZ-szabályozások milyen hatást gyakorolnak a légiósok és a fiatal magyar futballisták játékperceire.

A PwC szakértői többek között elemezték, hogy milyen tényezők vannak hatással a légiósok jelenlétére, vagyis mi lehet az oka a légiósszám-növekedésnek. A teljesítményüket is vizsgálták, összehasonlítva a magyar és a fiatal magyar játékosokéval, az utóbbiak esetében fókuszálva arra, hogyan hat a szerepeltetésükre az MLSZ által biztosított versenykörnyezet.

„Elemzésünk alapján azt látjuk, hogy azt a célt, hogy a 12 csapatos liga erős versenyt biztosítson, csak korlátozott mértékben sikerült elérni, hiszen a mögöttünk hagyott bajnokság tabellájának tetején és alján kevés változás történt, ugyanakkor a középmezőnyben nagy versengés alakult ki. Mindemellett a legutóbbi idényben tovább nőtt az NB I-ben a légiósok száma, a fiatal magyar labdarúgók játékpercei tovább csökkentek, míg a légiósok egyre több időt töltöttek a pályán” – összegzi a tavalyi idény trendjeit Kelemen Árpád, a PwC Magyarország sport üzleti tanácsadó csapatának vezető menedzsere.

Van-e kapcsolat a 12 csapatos NB I. és a légiósok számának emelkedése között?

A rövid válasz, hogy önmagában nem ez lehet a kiváltó ok, ugyanakkor, ha kiszélesítjük a vizsgálatot a magyar labdarúgás versenyrendszerének egy tágabb területére, és az NB II.-ben érvényes légiós korlátozást is figyelembe vesszük, akkor érdemes mérlegelni, hogy mekkora kockázatot vállalnak ma az elsőosztályú klubjaink egy esetleges kieséssel. Az MLSZ egyedülálló módon a támogatási rendszert úgy alakította ki az alsóbb osztályú klubok számára, hogy ne tudjanak – vagy legalábbis ne érje meg – légiósokat alkalmazni. A másodosztályban akkora mértékű az elérhető támogatás összege arra az esetre, ha nincs légiós a csapatban, hogy a kieső klubok inkább felbontják a szerződéseiket és kifizetik a szerződésből hátralévő időre járó pluszbéreket is a légiósoknak, csak hogy az MLSZ erre a célra szánt támogatásától ne essenek el.

Emelik-e a légiósok az OTP Bank Liga színvonalát?

Amennyiben csak az előző szezon teljesítményalapú értékét vesszük figyelembe, akkor kijelenthető – még úgy is, hogy a gólkirály utcahosszal a magyar Ádám Martin lett –, hogy a légiósok átlagosan jobban teljesítettek, mint a magyar társaik, és a legtöbb pozícióban a legjobban teljesítő labdarúgók külföldiek.

Azonban, ha nem pusztán a teljesítményadatok alapján értékeljük a minőséget, hanem például a játékosokban rejlő potenciál alapján vagy aszerint, hogy Magyarországról milyen lehetősége van egy labdarúgónak erősebb ligába szerződni, akkor már árnyaltabb a kép. A nemzetközi kupaszereplés miatt a Ferencváros jelenthet ugródeszkát, az elmúlt években is láttuk, hogy innen akár a top ligákba is tovább tudnak lépni játékosok.

A magyar csapatok, az ukrán légiósokat leszámítva, átlagosan 26–27 éves játékosokat igazolnak, akik mire bizonyíthatnának, már korukból fakadóan is túl lesznek a csúcson és nehezen értékesíthetők erősebb ligába. Ellenpéldáért nem kell messzire menni: a szomszédos Ausztriában több olyan csapat is van, amelyek rendszeresen jelentős pozitív egyenleggel zárják az átigazolási időszakot és nem csak a Salzburg, hanem akár a Rapid Wien is érdemi bevételre tesz szert saját maga által kinevelt vagy részben nevelt játékosokból.

Hogyan rúghatnak labdába a hazai fiatalok?

Kelemen Árpád szerint a korábbi évek intézkedésiből is jól látszik, hogy az MLSZ számára fontos cél, hogy lehetőséget biztosítson a hazai versenyrendszerben a fiatal magyarok számára, holott már korábbi kezdeményezéseknél is megfigyelhető volt, hogy a rendszer komplex stratégiai kezelése nélkül, a szigetszerű szabályozások nem vezetnek eredményre.

Az MLSZ néhány éve már alkalmazott egy ajánlást a fiatal magyarok szerepeltetésére, ehhez a központi támogatások jelentős részét szétosztotta azok között a klubok között, amelyek az U20-as korosztályú labdarúgók szerepeltetésében élen jártak.

Ugyanakkor hiába volt a szabály, a légiósok száma mára trendszerűen tovább nőtt és sok egykori, a szabály által érintett fiatal, amint „kiöregedett” az U20-ból, tehát gyakorlatilag 20 évesen hirtelen az NB I.-es játékpercek helyett a harmadik vagy jó esetben a második csapatban találta magát. A tavalyi szezonra kiszámított pontok alapján látszik, hogy az új fiatalszabály betartása a klubok többségénél csak jelentős változtatásokkal lehetséges. Egyelőre kérdés, hogy az újabb szabályozásnak lesz-e érdemi hatása vagy a klubok találnak olyan megoldást, amivel könnyen „letudható” a fiatal játékperc és így a szabálynak való megfelelés. (A következő szezontól a jelenlegi normatív szabályozás helyett az MLSZ egy új pontrendszert vezet be, amellyel a klubok anyagi ösztönzésén keresztül kívánják támogatni a hazai és kiemelten a fiatal magyar játékosok NB I.-es szerepeltetését.)

A hazai és légiós játékosok NB I.-es bajnoki játékperceinek és teljesítményének alakulása

Az elemzés rámutat: a teljes NB I.-ben átlagosan játszott perceket alapul véve a hazai játékosok nagyjából 20 százalékkal kapnak kevesebb játéklehetőséget, mint külföldi társaik. Ugyanakkor a csapatokat részletesen vizsgálva kiderül, hogy többek esetében a hazai és légiós játszott percek aránya szinte teljesen megegyezik a kereten belüli magyar-légiós játékosszám megoszlásával. Jó példa erre a Ferencváros, amelynél a keret 71 százalékát kitevő légiósok a rendelkezésre álló percek 72 százalékát töltötték a pályán, vagy a Puskás Akadémia és a Mezőkövesd, melyeknél a keretekben fele-fele arányban jelen lévő hazai és légiós játékosok mindössze négy, illetve 6 százalék eltéréssel osztoztak a pályán töltött játékperceken.

Van azonban, ahol ez az arány eltolódik. A Fehérvár vagy a Honvéd esetében például mindössze 20 százalékkal több magyar játékos, nagyságrendileg 70 százalékkal több időt töltött a pályán, mint a légiósok. Ezzel szemben az MTK keretében hiába volt 20 százalékkal több magyar játékos, a pályán a légiósok átlagosan 40 százalékkal több játékpercet kaptak.

Bár a légiósok a szezon bajnoki mérkőzésein nem minden vizsgált mutatóban teljesítettek jobban a magyaroknál, fontos tényező, hogy sokan közülük nemzetközi porondon, neves ellenfelek ellen, akár több szezon óta nyújtanak az NB I.-eshez hasonló vagy azt meghaladó teljesítményt, melyet a mesterséges intelligencia figyelembe vesz az értékek számításakor.

„A vizsgált adatokból arra a következtetésre jutottunk, hogy a 12 csapatos bajnokság nem hozott igazán kiélezett versenyt. Emellett az NB II.-es légióskorlátozással járó magas kockázat több klubnál azt eredményezte, hogy a fiatal magyar tehetségek beépítése helyett inkább kipróbált légiósokat alkalmaztak. Megfordíthatná a fiatal magyar játékospercek szempontjából kedvezőtlen trendet, ha bővebb, például egy 16 csapatos bajnokság alsó és felső házban játszhatnának a csapatok kiélezett meccseket, illetve az NB II.-es légióskorlátozás enyhítése jelentős nyomást vehetne le a kiesés elől menekülő csapatok válláról” – vonja le a következtetéseket a PwC szakértője.