Peches csaló ne menjen a jégre! Főleg, ha adótartozása is van

Megosztás Tetszik

Magyarországon kizárólag fémkereskedelmi engedély birtokában végezhető fémkereskedelmi engedélyköteles anyag felvásárlása, értékesítése, tárolása, raktározása, szállítása, fuvarozása és hasznosítása. A NAV most lecsapott valakire, aki megszegte ezt a szabályt.

Az adóhatóság honlapján a napokban megjelent híradás szerint a Csongrád megyei pénzügyőrök „nagy halat” fogtak: elcsíptek egy illegális „fémkereskedőt”. A pórul járt mindszenti férfi több mint 2,5 tonna – egészen pontosan 2671 kilogramm – fémhulladékot tárolt a házában és annak melléképületeiben, illetve udvarán. A jelek szerint az egyébként szintén hulladéknak minősülő, régi hűtőgépekbe is jutott a lomolt fémből, mert az adóhatóság az „Illegális fémtől roskadoztak a hűtőszekrények” címet adta a hivatkozott cikknek.

A hatóság emberei egyébként biztosra mentek, az ellenőrzést „előzetes információk” – értsd: feltehetőleg jó szándékú jó szomszédi bejelentés – alapján tartották a szóban forgó ingatlanon.

Itt a lakóházat, melléképületeket, valamint az udvart bejárva egy csarnokból, valamint az épület mellől számos régi hűtőgép, mosógép, kisebb-nagyobb háztartási és elektronikai eszköz bontási fémhulladéka és egyéb fémhulladék került elő.

A lefülelt illegálisfémlerakat-tulajdonos elmondta, hogy a fémet házaktól hozta el, valamint lomtalanításkor szerezte be. E tevékenysége olyannyira ismert volt a környéken, hogy a helyi lakosok a „hivatalos” lomtalanítás előtti napokon szóltak neki, hogy nem akarják az utcára kirakni a fémhulladékot, vigye el tőlük.

A férfi egyébként nem először került összeütközésbe az adóhatósággal és a fémkereskedelemmel kapcsolatos jogszabályokkal: átlagban háromévente kap e jogcímen bírságot – ahogyan ez már megtörtént 2010-ben és 2013-ban – és ez idén, 2016-ban is így lesz. Arról nem szól a fáma, hogy korábban milyen vastagon fogott a NAV ceruzája, de a hírek szerint most 2 millió forintot meghaladó összegre számíthat.

A pénzügyőrök az ügyben nemcsak a saját nyilvántartásaikban, de a helyi és engedéllyel rendelkező fémkereskedők nyilvántartásaiban is kutakodtak. Eszerint 2013-tól mostanáig a lefülelt magánszemély 1 millió forint értékben értékesített fémkereskedelmiengedély-köteles anyagot kereskedők részére. Ráadásul többmilliós adótartozást is felhalmozott, ami tovább hízik a mostani bírsággal.

Ha picit számolunk, kiderül, hogy az utóbbi három évben, átlagban körülbelül 333 ezer forintot keresett a bolton (és szögezzük le, arról nem szól a híradás, hogy csatornafedeleket lopott volna, vagy a vasúti síneket, vezetékeket tépte volna fel, komoly károkat okozva ezzel a költségvetésnek). Ő azt gyűjtötte be, amit magánszemélyek egyébként is kidobtak.  Persze a szabály az szabály, a jogszegés ettől még jogszegés, és úgy tűnik, a gyűjtögető nem az a maga kárán okuló típus.

Anélkül, hogy szakszóval élve akár reprezentatív, akár nem reprezentatív felmérést végeztem volna a témában, biztos vagyok benne, hogy átlagos ismeretekkel rendelkező honfitársunk (értsd nem adóellenőr, jogász vagy mondjuk környezetvédelmi szakember) álmában sem gondolná, hogy ha összegyűjti a szomszédoktól a kidobásra ítélt háztartási gépet, egyéb fémhulladékot, és azt értékesíti a megfelelő kereskedőnél, akkor az adóhatóságot is érdeklő, törvénybe ütköző dolgot tesz. (És az ingóságok értékesítéséből származó jövedelem adózásáról akkor még nem is beszéltünk.) És ez az, amiért – a teljesség igénye nélkül, de – foglalkozunk a kérdéssel.

Dióhéjban a lényeg: fémkereskedelmiengedély-köteles anyag – többek között – az alumínium, a cink, a króm, a nikkel, az ólom, az ón, a réz és a vas, illetve ezek törmelékét, ötvözetét tartalmazó dolog.  A teljes felsorolást (egy 20-as listáról van szó) a 2013. évi CXL. törvény melléklete tartalmazza.

Ezeket, illetve ezek hulladékát fémkereskedelmi engedély nélkül csak akkor adhatja el valaki – és figyelem, nem csak az alumínium darabka, vagy a vasreszelék minősül hulladéknak, hanem az olyan méretes darab is, mint egy hasznavehetetlen vaskazán –, ha az

– a saját tulajdona (mondjuk kidobandó kályhacső, építkezés, épület bontásából eredő fém), vagy

– olyan fémből készült eszközről van szó (és saját tulajdonról, de semmiképpen sem „kereskedelmi mennyiségről”), amelyet újra használata, hasznosítása vagy környezetkímélő ártalmatlanítása érdekében visszavált, visszavesz a kereskedő, illetve hivatalos, azaz engedéllyel rendelkező fémkereskedő vásárolja meg.

A szóban forgó, engedéllyel bíró kereskedők számára is fontos tudnivaló, hogy ha az értékesítésre felkínált anyag úgynevezett felismerésre alkalmas jellemzővel rendelkezik (ilyen például a csatornafedél, sín, síncsavar stb.), ezeket nevezi a hatóság érzékeny FAJ-kódú  anyagoknak,  akkor annak mind az értékesítése – ideértve a magánszemély eladót is –, mind a megvásárlása bizonyos engedélyek megléte és bejelentési kötelezettség mellett lehetséges.

Példaként egy konkrét és a valóságban is előforduló eset: egy magánszemély átalakíttatja a házát. Ennek során előkerül egy – az épületben korábban áthidalóként használt – vasúti sín. Hogyan adhatja ez el az ingatlan tulajdonosa fémkereskedőnek?

A kérdést feltette az érintett az adóhatóságnak, és ezt a választ kapta: „Ha az érzékeny FAJ-kódú anyag termelődése az adott ingatlanhoz köthető, azt az ingatlantulajdonos az értékesítést megelőzően a lakóhelye vagy székhelye szerint illetékes fémkereskedelmi hatósághoz történő előzetes bejelentés mellett és a fémkereskedelmi hatóság visszaigazolását követően értékesítheti, kizárólag fémkereskedő részére”.

Az adóhatóság hivatkozott és a témába vágó további válaszait itt lehet elolvasni: http://nav.gov.hu/nav/gyik/femkereskedelem/uj_femtorveny/FAJ_kod#faq_top

A téma iránt annak teljes mélységében érdeklődőknek érdemes még áttanulmányozniuk a 2013. évi CXL. törvényt, valamint a 443/2013. kormányrendeletet.