Ötven milliárddal alámegy a Bizottságnak az új finn büdzséjavaslat

Megosztás Tetszik

Az EU27-ek nemzeti összjövedelmének (GNI) 1,07 százalékát, 2021 és 2027 között 1087 milliárd eurót javasol a hétéves keretköltségvetés fő összegének a hétfőn a tagállamoknak átadott tárgyalási keretben az EU soros finn elnöksége. Ez a pénzügyi kötelezettségvállalást tartalmazó összeg közel 50 milliárd euróval alacsonyabb az Európai Bizottság sokat bírált javaslatánál, olvasható a Bruxinfo oldalán.

Közel 50 milliárd euróval alacsonyabb összeget állapít meg az Európai Bizottság által eredetileg javasolthoz képest a következő hétéves uniós pénzügyi tervről szóló tárgyalási keret, amit hétfőn juttatott el az EU soros finn elnöksége a tagállamoknak. Az MFF minden elemére kiterjedő javaslat képezi majd annak a részletekbe menő vitának az alapját, amit jövő heti találkozójukon folytatnak majd a 2021 és 2027 közötti keretköltségvetés sarokszámairól és fő szabályairól az EU27-ek álam- és kormányfői.

A finn soros elnökség az EU27-ek nemzeti összjövedelmének 1,07 százalékát javasolta az 51 oldalas tárgyalási keretben a következő hétéves keretköltségvetés főösszegének pénzügyi kötelezettségvállalásként (a tényleges kifizetések szintjét a GNI 1,06 százalékánál húzza meg a javaslat).

Ez 2018-as árakon a 7 évre 1087 milliárd eurót jelent (GNI 1,07%), összehasonlítható (2018-as) árakon 48 milliárd euróval kevesebbet, mint az Európai Bizottság költségvetési vitát elindító 2018 májusi javaslata (1135 milliárd euró). Helsinki októberben tesztelésként egy, az EU27 GNI 1,03–1,08 százaléka közötti sávot javasoltak fő összegnek, öt nettó befizető ország által reklamált 1 százalék és a Bizottság által indítványozott 1,114 százalék közé belőve a számot. E két véglet között 150 milliárd euró a különbség 2018-as árakon. Mint az várható volt, a finn javaslat minden oldalról kapott hideget-meleget. A soros elnökség végül mostani végső javaslatában a sáv felső határához közeli szinten állapodott meg.

Érdekesség, hogy a fizetési jóváhagyások csak 7,3 milliárd euróval alacsonyabbak a pénzügyi kötelezettségvállalásnál (1080 milliárd euró), aminek egyik magyarázata az előző hétéves időszakról áthúzódó elmaradt kifizetések pótlása lehet.

A finnek, ahogy ígérték a kiadások három fő tételének büdzsén belüli részarányát is kiigazították úgy, hogy valamelyest csökkentették az új prioritásokra és más programokra szánt források részarányát, amelyek ugyanakkor még mindig a legnagyobb tételnek számítanak majd a költségvetésen belül (35,6 százalékról 32,8–33 százalék közé az októberi papír szerint). Egyúttal valamelyest megemelték a kohéziós politika és a közös agrárpolitika részarányát az egészen belül (korábbi ígéretük szerint az előbbit 29,1 százalékról 29,6 százalék és 29,8 százalék közé, az utóbbit 28,6 százalékról 30,5–30,9 százalékra).

Mindezzel csak az a gond, hogy már az Európai Bizottság kiinduló javaslatának is az átlagnál nagyobb lefaragás lett volna az eredménye mindkét területen Magyarország számára. Miután a finn javaslat még 50 milliárdot lecsíp a főösszegből, így a kicsiny aránymódosítás ellenére a mérleg még rosszabb lehet. Főképpen azért, mert az egy ország által a GDP-je arányában maximálisan lehívható felzárkóztatási pénzek felső határértéke a finn javaslatban nem változott: hazánk számára az EU átlag 65–70 százalék közötti egy főre jutó GNI-mutatóval GDP-jének 1,55 százaléka jelentené a felső határt, ami 40 százalékkal alacsonyabb a jelenlegi szinthez képest. A finnek legújabb javaslata csak annyit változtatott a plafonon, hogy a 70 százalék fölötti tagállamok számára beiktattak egy új kategóriát a GDP 1,50 százalékkal.

Másfelől a finnek az úgynevezett védőhálót is jobban eltolták felfelé és lefelé egyaránt, ami arról hivatott gondoskodni, hogy egy ország a korábbi időszakhoz képest ne bukjon egy meghatározott százalékos aránynál nagyobb támogatási összeget, illetve ne nyerje túl magát. A Bizottságnál ez a küszöb lefelé 24 százalék volt – a magyar kohéziós politikai boríték éppen ennyivel zsugorodna. A finneknél a „sapka” 27 százalékra „emelkedett”, vagyis elvileg még több pénzt el lehetne bukni. Felfelé viszont csak 7 százalékos lehet a változás.

A módosított tárgyalási keret a gazdagabb átmeneti régióktól is átcsoportosít forrásokat a legelmaradottabb régiók felé, ám ez aligha változtat érdemben számos közép- és kelet-európai tagállam mérlegén.

Mindösszesen 374 milliárd euró jutna a költségvetés második fejezetébe, de ebből csak 313 milliárd euró maradna a gazdasági, szociális és területi kohézióra, miután 10 milliárdot átcsoportosítanának az európai hálózatfinanszírozási eszközre (CEF).

A nemzeti társfinanszírozási ráta a strukturális és a kohéziós alapoknál 15 százalékról 30 százalékra emelkedne, összhangban a Bizottság javaslatával. A forrásvesztés elkerülésére az eddigi n+3 helyett már csak két év áll majd rendelkezésre (n+2). Könnyítésként ugyanakkor az első év felzárkóztatási büdzséjét 2022 és 2025 között is hozzá lehet adni majd az éves kerethez 25–25 százalékos leosztásban.

A finn elnökség első, minden területen számokat is tartalmazó javaslatában 12,9 milliárd eurót szán a 7 évre a túlzással „eurózóna-büdzsének” is nevezett versenyképességet és konvergenciát segíteni hivatott pénzügyi eszközre (BICC). A társfinanszírozási ráta alapesetben 25 százalék lesz, de a súlyos gazdasági problémákkal küzdő országokban ez csökkenne 12,5 százalékra.

Az euróövezeten kívüliként Magyarországot is érinti viszont a konvergencia és reform eszköz (CRI), amelyre hét év alatt 5,511 milliárdot lehetne igénybe venni.

A közös agrárpolitika első pillérére (3-ik fejezet, piaci támogatások és közvetlen kifizetések) 254,247 milliárd eurót különítene el a finn elnökség, a második pillérre (vidékfejlesztés) 80,037 milliárd euró jutna.

A nagybirtokok támogatásának felső határát 100 ezer eurónál húznák meg, a közvetlen kifizetéseknél az uniós átlag 90 százaléka alatt lévő balti országok és Románia felzárkóztatását valamennyi uniós tagálamnak, és nem csak az átlagon felüli hektáralapú kifizetésben részesülőknek finanszíroznia kellene, így Magyarországnak is.

Ami a jogállami kondicionalitást illeti, a mechanizmusnak a jogállam terén meglévő általános hiányosságokra kellene választ adnia. Ez a fajta feltételesség „egyedi” lesz: egyik célja az uniós büdzsé szabályos végrehajtását akadályozó vagy azt veszélyeztető vagy „az EU pénzügyi érdekeit eléggé közvetlenül érintő hiányosságok” kezelése lesz. A hiányosságokat „világos és kielégítően pontos kritériumok” alapján azonosítanák be. Ilyenek előfordulása esetén a Bizottság megfelelő és arányos intézkedéseket terjesztene elő, amelyeket a Tanácsnak fordított (ez a szövegben zárójelbe van téve) minősített többséggel kell elfogadnia.