Őstermelő és egyéni vállalkozó is? Így juthat ki a könyvelési útvesztőből

Megosztás Tetszik

Egy magánszemély áfás őstermelői és egyéni vállalkozói tevékenységet is végez. Milyen szabályok szerint kell nyilvántartania, hogy milyen forrásokból mely tevékenységét finanszírozza, illetve mit költ a saját szükségleteire? – kérdezte olvasónk. A rendkívül összetett kérdéssorozatra Sinka Júlia szakértőnk válaszolt.

Olvasónk a következő kérdésekben kért segítséget szakértőnktől:

1. Kell-e tevékenységenként külön-külön pénztárkönyvet vezetni?
2. Kell-e külön-külön pénzforgalmi bankszámlát nyitni, ezáltal a pénzbevételeit/kiadásait külön-külön nyilvántartani?
3. Kell-e tevékenységenként külön-külön úgynevezett "házipénztárt" vezetni-e?
4. Köteles-e a magánszemély őstermelői – egyéni vállalkozói – magán készpénzkészletét külön-külön házipénztárban tartani, vagyis el kell-e különíteni a készpénzét?
5. Vehet-e ki a vállalkozó készpénzt a saját megélhetésére, vagyis

– őstermelői bevételét (pénzét) felhasználhatja-e egyéni vállalkozói tevékenységének finanszírozására és magánszemélyként a családi kiadásaira?
– fordítva, az egyéni vállalkozói bevételét (pénzét) felhasználhatja-e őstermelői tevékenységével kapcsolatos kiadásaira, valamint magánszemélyként a családi kiadásaira? 6. Amennyiben az adózó őstermelő és egyéni vállalkozó tevékenységére külön-külön pénztárkönyvet vezet, akkor kell-e az egyéni vállalkozó + őstermelő + magánszemély jövedelméből származó pénzmozgásokat rögzíteni, bizonylattal alátámasztani (ha igen akkor milyen bizonylattal)?

Példa:

Bankszámla nélkül, készpénzt feltételezve adózó készpénz-forgalma (bevétel, kiadás, egyenleg):

– őstermelés bevétel: 100 ezer forint, kiadás 40 ezer forint, egyenleg 60 ezer forint;
– egyéni vállalkozói bevétel: 70 ezer forint, kiadás 90 ezer forint, egyenleg - 20 ezer forint;
– bérjövedelem bevétel: 70 ezer forint, kiadás 72 ezer forint, egyenleg - 2 ezer forint;
– bevétel összesen: 240 ezer forint, kiadás 202 ezer forint, pénzegyenleg 38 ezer forint (igaz, az egyenlegrészt a pénztárkönyvben nem is kell vezetni).

Sinka Júlia adó- és számviteli tanácsadó szakértőnk valasza a következő:

Mind az őstermelő, mind az egyéni vállalkozó az szja-törvény hatálya alá tartozik, és e törvény határozza meg egyrészt az adóalapjuk, adójuk számításának szabályait, másrészt azon nyilvántartások körét, amelyet vezetni kötelesek.

A megadott adatokból következtetve az érintett mindkét tevékenység esetében a tételes költségelszámolást választotta adóalapjának megállapítására. Az szja-törvény az ehhez kapcsolódó előírásokat az őstermelők esetében az önálló tevékenységre vonatkozó 16.§-23.§-aiban és a 2. és 3. számú mellékleteiben (kivéve az értékcsökkenés elszámolását érintő szabályokat, melyek tekintetében a 11. számú melléklet idevágó szabályait kell figyelembe venni), míg az egyéni vállalkozókat érintően a 49/A.§.-49/C.§-aiban, valamint a 10. és a 11. számú mellékleteiben rögzíti.

Az adótörvény 5. számú melléklete pedig a nyilvántartási kötelezettség tekintetében irányadó.Ennek alapján – az áfa-levonási joggal összefüggésben – mindkét tevékenység esetében pénztárkönyv, illetve naplófőkönyv vezetése szükséges.

Fentieket összegezve mindkét tevékenység esetében a bevételek és a költségek figyelembevétele számos azonosságot mutat ugyan, de az adóalap, és az azokat terhelő adó (az egyéni vállalkozó esetében vállalkozói kivéttel, vállalkozói személyi jövedelemadó- és osztalékadó alappal is számolni kell), jelentős az eltérés. A szükséges alapnyilvántartás azonban jelen esetben azonos.

Tekintettel arra, hogy az áfa-fizetési kötelezettség miatt a bankszámla nyitása kötelező, praktikusabb lenne a naplófőkönyv vezetése.

Pénztárkönyv vezetése esetében a bevételi és kiadási forgalmat további részletező nyilvántartás vezetésével kell a készpénzes és átutalásos tételek szerint megbontani, ami jelentős többletmunkát jelent a naplófőkönyv vezetéséhez képest.

Ebből elvileg nem szükséges kettőt megnyitnia az érintettnek – nem is tilos – , de a fentiekben részletezett különbségek miatt is a két tevékenység bevételét, kiadásait el kell különítenie. Aennyiben a könyvelés számítógépes programmal történik, úgy a szükséges elkülönítés az úgynevezett gyűjtőkódok megfelelő alábontásával is megoldható.

A magánszemély nem kap külön-külön adószámot a szóban forgó tevékenységekre, így az áfatörvény alkalmazásában az adóalanyként végzett gazdasági tevékenysége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a tevékenységet egyéni vállalkozói igazolvány és/vagy őstermelő igazolvány alapján végzi-e, a magánszemély az egyéni vállalkozói igazolvány és az őstermelői igazolvány szerinti tevékenységét ugyanazon (áfa) adóalanyisága keretében végzi. Ebből következően nem kötelező mindkét tevékenységre külön-külön bankszámlát nyitnia (nem is tilos, de ha van, akkor mindkét számlát be kell jelentenie az adóhatóságnak)

A házipénztár jelen esetben maga a pénztárkönyv, illetve a naplófőkönyv, további nyilvántartás (így az Szt. hatálya alá tartozó kettős könyvvitelből ismert időszaki pénztárjelentés) vezetését a készpénzkészlet kapcsán az szja-törvény nem írja elő.

Az szja-törvény fentebb már hivatkozott 5. számú melléklete II. részében felsorolt részletező nyilvántartások (például tárgyi eszközök nyilvántartása, útnyilvántartás) csak azoknak a vezetését várja el a törvény, amelyek az adóalap, adóteher megállapítása és az adókötelezettség teljesítése szempontjából az adott vállalkozó, önálló tevékenységet folytató magánszemély esetében szükségesek (magyarul: amelyek tartalmaznak adatot).

Nincs azonban annak akadálya, hogy az adótörvény által el nem várt, illetve nem nevesített további nyilvántartásokat is vezessen a vállalkozó, a magánszemély, ha azok az adminisztrációs kötelezettségei teljesítésében segítségére vannak. Abban az esetben, ha például az egyéni vállalkozás költségei meghaladják a bevételeit, akkor könyvelni kell – ahogyan arra a kérdés feltevője is utalt – a veszteségnek megfelelő összegű vállalkozói készpénzbefizetést, likviditási hitelt (adóalapot nem képező bevételt).

Az alapfeltevés az, hogy ezt a vállalkozó adózott jövedelméből tette (mondjuk korábbi megtakarításaiból, vagy az aktuális őstermelői bevételéből). Bizonylatolni kell (bevételi pénztárbizonylat), hiszen anélkül nem történhet meg a könyvelés. Amennyiben külön pénztárkönyvet vezet a két tevékenységre, akkor a másik nyilvántartásban a kiadási oldalt is bizonylatolni kell (kiadási pénztárbizonylat/adóalapot nem érintő kiadás).

A vállalkozó egyrészt vállalkozói kivétként veheti ki a jövedelmét (járulékalap), másrészt minden egyes forint bevétel, amellyel nem áll szemben a tevékenység érdekében felmerült kiadás – például azért, mert azt a vállalkozáson kívüli célra fordította az érintett – az a vállalkozói személyi jövedelemadó alapja (és az osztalékadóé). E tételeket adóalapot nem érintő kiadásként könyvelve lehet kivezetni.