Nincs menekvés: feladja-e végleg Svájc a titkok őrzését?

Megosztás Tetszik

Nincs közvetlen hatása a közelmúltban aláírt svájci-magyar adóegyezményre az alpesi ország csatlakozása az OECD nemzetközi adóügyi együttműködést szabályozó többoldalú egyezményéhez, de egyértelműsíti Svájc szándékát az információszolgáltatatás lehetőségének és kereteinek kialakítására – mutat rá a Jalsovszky Ügyvédi Iroda. Az iroda szakértője szerint ez a többoldalú egyezmény lényegesen hatékonyabb információcserét tehet lehetővé már a közeljövőben a „hagyományos” kétoldalú kettősadóztatási egyezményekhez képest.

Svájc két nappal ezelőtt jelentette be, hogy csatlakozott a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemzetközi adóügyi együttműködést szabályozó többoldalú egyezményéhez, amellyel arra kötelezi magát, hogy a jövőben adózással kapcsolatos információk átadásával együttműködik majd a többi részes állam adóhatóságaival.

Ezzel szinte párhuzamosan, a közelmúltban írták alá a magyar Országgyűlés jóváhagyására váró svájci-magyar kétoldalú adóegyezményt, ami már Magyarország számára is lehetővé teszi a két ország közötti információcserét - azaz a magyar adóhatóság akár a magyar adózók féltve őrzött svájci banktitkaihoz is hozzáférhet -, de nem teszi lehetővé az automatikus vagy adatgyűjtési célú lekérdezéseket.

A többoldalú eljárási egyezmény és a kétoldalú kettősadóztatási egyezmények céljaiban vannak átfedések, de alapvetően nincsenek közvetlen hatással egymásra – véli Csővári István, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje.
 
Az OECD nemzetközi adóügyi együttműködést szabályozó többoldalú egyezménye egy ernyő-egyezményként fogható fel, amely égisze alatt a csatlakozott országok az együttműködés különböző fokozataiban, variációiban állapodhatnak meg az egyes adóigazgatási cselekményeket, eljárásmódokat illetően.  Az egyezmény célja, hogy a tagállamok az adóügyi együttműködéseikben a szokásosnál lényegesen szélesebb eszköztárat használhassanak, adóhatóságaik az adónemek széles körét érintően információt cserélhessenek egymással kifejezett kérésre, spontán vagy meghatározott esetekben akár automatikusan is. Ezen túlmenően pedig akár párhuzamos és közös adóvizsgálatokat is lefolytathatnak.
 
Az egyezmény éppen a többoldalúsága és a már csatlakozott országok száma miatt különleges, ezért nagyobb hosszú távú „fejlődési potenciál” is lehet benne a jövőre nézve, mint az információcserét ugyancsak szabályozó kétoldalú adóegyezményekben. Utóbbiak jellemzően éppen az OECD, illetve az ENSZ aktuális, úgynevezett modellegyezményeit követik. Az OECD felmérése szerint a modellegyezmény egy adott változata átlagosan 30 év alatt válik általánosan alkalmazottá. Mire pedig ez megtörténik, az éppen aktuális változat már általában új fejlődési irányt követ. Ha azonban egy állam egy többoldalú együttműködésnek válik tagjává, a változások hatékonyabbak, fókuszáltabbak és hamarabb lezajlanak. 

A szakember hozzátette: maga a többoldalú egyezmény már 1988-ban megszületett, de akkor még nem rendelkezett automatikus információcseréről, és nem állt nyitva OECD-n kívüli államok részére. Erre csak az OECD és a G20 nyomására, 2011-ben került sor, azaz a legfrissebb változat mindössze két éve létezik. 
Mivel leporolása és újrakiadása óta nagyon kevés idő telt el, az OECD többoldalú egyezmény hatékonyságát érdemben értékelni egyelőre nem lehet. Svájc csatlakozása azonban előreláthatóan mérföldkőnek fog bizonyulni az egyezmény jelentőségének és alkalmazottságának tekintetében – fűzte hozzá.