Nagyobb közös költségvetést szeretne az EU-tagállamok többsége

Megosztás Tetszik

A 2020 utáni többéves pénzügyi keret méretéről és a pénzügyi alkudozás menetrendjéről kívánja megszondáztatni a február 23-i informális EU-csúcson Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a tagállamok vezetőit. Az EU-büdzsét nem szabad fegyverként használni egyes országok megbüntetésére – figyelmeztetnek tanácsi források.

Az állam- és kormányfők informális eszmecseréjével február 23-án lényegében megkezdődik a vita az EU következő, 2020 utáni keretköltségvetéséről. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke egy magas rangú EU-tisztviselő szerint a vita kezdeti szakaszában két kérdésről szeretné megszondáztatni az EU27-ek vezetőit: a jövendőbeli uniós büdzsé méretéről és a tárgyalások menetrendjéről. 

Tusk – akinek kezdeményezésére az Európai Tanács február 23-án informális keretek között költségvetési és intézményi kérdésekről tárgyal majd – a következő napokban egymás után konzultál majd a tagállamok vezetőivel, mielőtt összeállítana egy kérdőívet és egy munkaanyagot az informális csúcsra. Az EiT lengyel nemzetiségű elnöke szerdán tárgyal Budapesten Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. 

Tusknak bennfentes források szerint az a meggyőződése, hogy az EU-nak a jelenleginél nagyobb költségvetésből és magasabb költségvetési plafonnal kellene 2020 után gazdálkodnia, elmozdulva a 2014 és 2020-as időszakra megállapított GNI-arányosan 1 százalékos szintről. Günther Oettinger – aki május végén terjeszti elő a következő többéves keretköltségvetésre vonatkozó javaslatot – visszatérően a GNI 1,1 és 1,2 százaléka közötti költségvetési plafonról beszél, legutóbb éppen néhány hete egy központi rendezvényen Brüsszelben. 

Az Európai Tanács elnöke a csúcsra készülő vitaindító „feljegyzésében” arra fog rákérdezni, hogy a vezetők az uniós költségvetés növelésére, csökkentésére, vagy esetleg szinten tartására szavaznának-e? 

Az elnök környezetében információink szerint szinte bizonyosra veszik, hogy a tagállamok túlnyomó része a legnagyobb befizető Németországot is ideértve a költségvetési keretek megemelését támogatja majd. Várakozásaik szerint ugyanakkor 4-5 nettó befizető ország – Ausztria, Hollandia, Dánia, Svédország és esetleg Finnország – elutasítja majd ezt a felvetést.

A német nagykoalíciós elvi megállapodás EU-politikákról szóló részébe kerek-perec beírták azt, hogy a német kormány támogatja az uniós költségvetési források növelését, tekintettel az új politikai kihívásokra, mint amilyen a migráció, a terrorizmus elleni küzdelem, a digitális átállás vagy a közös védelmi politika. Ez jelentős elmozdulás az előző pénzügyi vitában képviselt berlini állásponthoz képrst, amelynek során a németek a britekkel és más nettó befizetőkkel karöltve az 1 százalékos főösszeg mellett kardoskodtak. Angela Merkel ezzel elsősorban David Cameron, akkori brit miniszterelnöknek kívánt gesztust tenni. 

Jól értesült források szerint most Berlin többek között Hágánál is intenzíven lobbizik a több pénzért, és azért, hogy az elsősorban, de nem kizárólag az eurózóna számára létesítendő fiskális eszközök az uniós büdzsén belülre és ne pedig azon kívülre kerüljenek. Utóbbi esetben ugyanis várhatóan megemelkednének a költségek is – mutatnak rá EU-diplomaták. 

Tusk az általa 2019 közepéig kialakított munkaprogramba már beiktatta a különböző költségvetési aspektusokat is. Így az EiT elnöke úgy látja, hogy az EU27-ek mostanra közel jutottak a konszenzushoz arról, hogy három területre mindenképpen több pénzt kell majd áldoznia az EU-nak 2020 után. Ezek: a migrációs hullámok megállítása és a külső határok megerősítése; az Erasmus program és a közös védelmi politika. 

A másik kérdés, amiről az EiT elnöke ki kívánja kérni kollégáinak véleményét, a költségvetési tárgyalások menetrendjével és ütemezésével áll összefügésben. Emlékezetes, hogy Oettinger biztos és a Bizottság arra nyomja a tagállamokat, hogy kevesebb mint egy év alatt lefolytassák a pénzügyi vitát és még ennek a ciklusnak a vége előtt, a jelenlegi EP-vel és Bizottsággal zárják le a vitát. 

Bár egy magas rangú EU-forrás szerint politikailag kétségkívül csábító és egyúttal nagy dobás lenne a pénzügyi alku nyélbe ütése a brit kilépési tárgyalások utolsó fordulója és a Brexit tényleges időpontja, 2019. március 30. között, technikailag mégis szinte kivitelezhetetlennek tartják az ötletet. 

Egy ilyen expressz sebességű költségvetési vita ugyanis azt vetítené előre, hogy legmagasabb szinten, az Európai Tanácsban már 2018 decemberében meg kellene kötni a politikai megállapodást, de ha ez első nekifutásra nem sikerül, akkor legkésőbb februárig. Így lenne csak esély arra, hogy a Parlamenttel is egyezségre jussanak még a 2019. május 9-re Nagyszebenbe tervezett és az „új EU-t” elindító uniós csúcsra. 

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ennél jóval hosszabb időre van szükség a költségvetési kompromisszum kihordására. Forrásaink emlékeztetnek rá, hogy a legutóbbi, 2013-ban véget ért pénzügyi tárgyalások idején is 9 hónapra volt szüksége az EP-nek a saját álláspontja kialakításához. 

Egyesek már most készpénznek veszik, hogy az első nekifutásnál több tagállam is meg fogja vétózni az alkut, abban a reményben, hogy az idő múlásával kedvezőbb eredmény t tud majd elérni (2005-ben az akkori luxemburgi elnökség által javasolt csomagot is elutasították, hogy aztán fél évvel később a brit elnökség idején mindössze 1 milliárd euróval feljavított csomagban egyezzenek meg globálisan). 

A február 23-i informális vitán Tusk nem tervezi külön az egyes politikai területekre, mint a kohéziós és a közös agrárpolitika, juttatandó források megtárgyalását, és a jogállamisági feltételrendszer beemelése sem lesz tárgya a vitának. Az állam- és kormányfőket ugyanakkor semmi sem akadályozza meg benne, hogy bármilyen szempontot behozzanak a vitába. 

Egy magas rangú tanácsi forrás ugyanakkor abból indul ki, hogy az uniós költségvetést nem szabad és nem is lehet furkósbotként használni egyes renitens országokkal szemben. „Nagy frusztrációt érezni egyes körökben amiatt, hogy a jogállami elvek érvényesítése a jelenlegi rendszerben nem működik. De, az uniós büdzsé nem fegyver, és nem is szabad, hogy az legyen” - fogalmazott az illetékes. 

Az Európai Bizottság ugyanakkor Vera Jourová igazságügyi biztost kérte fel arra, hogy dolgozza ki azt a definiciót, ami alapján hidat verhetnének a tagállamok jogállamisági teljesítménye és a számukra eszközölt költségvetési kifizetések között. Jourová néhány napja utalt rá, hogy a jogállami kritérium mindenekelőtt a működő és független igazságszolgáltatás lehet, és a Bizottság is inkább ösztönzőkben, mintsem szankciókban gondolkodik arra az esetre, ha nem mennének rendben a dolgok.