adozona.hu
Minimálbér-emelés: így sakkoznak erőforrásaikkal a cégek
//test-adozona.hu/altalanos/Minimalberemeles_igy_sakkoznak_eroforrasaik_1PM86S
Minimálbér-emelés: így sakkoznak erőforrásaikkal a cégek
Rendszeresen készít elemzéseket a magyar vállalkozások helyzetéről a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági- és Vállalkozáskutató Intézete (MKIK-GVI). Legutóbb a minimálbér emelésére adott vállalati válaszokat gyűjtötte össze az intézet, a cikkben elemzett statisztika a 2018 áprilisi vállalati konjunktúra vizsgálat adataira épül.
A 2016-os nagy bérmegállapodás következményei
A 2016. november 24-én kelt bérmegállapodás 2 évre – 2017-re és 2018-ra – előrevetítette a minimálbér és a garantált bérminimum emelését („hogy a bérek emelkedése a vállalkozásokat is a termelékenységük javítására ösztönözze”). E bérek 2019-es szintet egyelőre nem ismert, az viszont tudható, hogy a szociális hozzájárulási adóban érvényesíthető egyes kedvezmények volumenét és az adófizetési felső határt (2018-ig: hozzájárulás-fizetési felső határ) is a minimálbér függvényében határozta meg a 2019. január 1-jével hatályba lépő szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény. Ezen felül, a bérmegállapodás csökkentette a szociális hozzájárulási adó és a társasági adó mértékét, és – a bruttó átlagkereset megfelelő emelkedésének feltételéhez kötve – a 2018–2022 évekre előre programozta a munkáltatói járulék (azaz a szociális hozzájárulási adó) további csökkentését.
Ha a következő években folytatódik a bruttó bérek emelkedése, akkor a bérmegállapodásban előrevetített munkáltatói járulékteher-mérséklődés a 2016-os összesen 28,5 százalékos szintről (27 százalék szociális hozzájárulási adó + 1,5 százalék szakképzési hozzájárulás) 13 százalékos szintre (11,5 százalék szociális hozzájárulási adó + 1,5 százalék szakképzési hozzájárulás) csökkenhet a 2022-es évben. Az évről évre történő 2 százalékpontos adócsökkentés feltétele, hogy a reálkereseti mutató legalább 6 százalékkal emelkedjen a megelőző csökkentést megalapozó negyedévhez képest.
Nézzük, hogy befolyásolja az adócsökkentés a munkáltatói járulékokból származó állami bevételek alakulását:
♦ induljunk ki abból, hogy 2018-ban 1000 egység bruttó bér után 210 egység adót kellett fizetni;
♦ ha a bérszint eléri 2019 folyamán a 1060 egységet, akkor arra már csak 17,5 százalékos adómérték (és 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás) szerint kell adót fizetni: 1060 x 0,19 = 201,4 egység adóbevétel;
♦ 2020-ban – további 6 százalékos bruttó béremelkedés mellett – már 1123,6 egység után kellene 17 százalékos adót fizetni: 1123,6 x 0,17 = 191 egység adóbevétel;
♦ 2021-ben ugyanígy – 1191 egység adóalapra számítva 15 százalék adót – 1191 x 0,15 = 178,7 egység adóbevétel;
♦ 2022-ben végül – 1262,5 egység adóalapra számítva 13 százalék adót – 164 egység adóbevétel.
Ebből az látszik, hogy noha az adóalap szélesedése (bruttó bérszint emelkedése) esetén csökkenhet csak az adómérték, tényleges tehercsökkentésről van szó, ahol a költségvetés fokozatosan mond le adóbevételről (csak a béreket terhelő munkáltatói terheket vizsgálva, a foglalkoztatotti számot változatlannak tekintve).
A bérmegállapodás azonban a munkaerőpiacot is kihívás elé állítja, hiszen a bérek emelkedése a feltétele annak, hogy a tehercsökkentés megvalósulhasson. Szintén kihívást intéz a munkáltatók felé a minimálbér és a garantált bérminimum szintjének elmúlt években tapasztalt jelentős mértékű emelése. Hüvelykujjszabályként azt mondhatjuk, hogy amely vállalkozásoknál a termelékenységarányos növelése nem teljesül(t), ott vagy a profitabilitás csökkenését kell(ett) elfogadni a bérköltség minden egyéb változatlansága melletti emelkedése miatt, vagy egyéb, költségcsökkentést célzó intézkedések megtételére lehet(ett) szükség.
Hogyan reagáltak a cégek a minimálbér emelésére?
Az MKIK-GVI elemzésében azt vizsgálta, hogy a magyar vállalkozások milyen lépéseket tettek, illetve terveznek tenni 2018-ban a garantált bérminimum és a minimálbér 2018. január 1-jével történt emelkedésével összefüggésben.
A kutatók nyolc lépés megtételét, illetve 2018-as esedékességét vizsgálták a 2018. áprilisi konjunktúravizsgálat során kapott 3274 válasz alapján. A felmérés tapasztalatai szerint beavatkozásra elsősorban a kisebb vállalkozásoknál (mikrovállalkozások, kisvállalkozások), az ágazatot tekintve pedig a kereskedelemben volt szükség. A döntően exportra dolgozó cégeket nem érintette jelentősen az emelés, a tulajdonosi szerkezet alapján pedig nem lehetett számottevő különbségeket megállapítani tisztán belföldi és részben/döntően külföldi tulajdonban álló cégek minimálbéremelésre adott reakciói között.
Lássuk, mely intézkedéseket tették a válaszadók:
♦ Legtöbben (32 százalék) úgy reagáltak, hogy a bérfeszültségek elkerülése érdekében a minimálbér felett keresők bérét is emelik (ez az egyetlen egyértelműen pozitív intézkedés a listában);
♦ Ugyanennyi vállalkozás volt (32 százalék), ahol elmaradt az egyébként tervezett létszámfelvétel;
♦ A harmadik legjelentősebb intézkedés pedig az volt, hogy elhalasztották a tervezett beruházásokat (24 százalék);
♦ 13 százalék csökkentette a mozgóbéreket (például a jutalmakat);
♦ 11 százalék módosította a béremelésben érintett dolgozók munkakörét, feladatait;
♦ Szintén 11 százalék döntött az érintett dolgozók egyéb juttatásainak (például cafetéria) csökkentése mellett;
♦ 9 százalék részmunkaidős foglalkoztatásba tett az érintett dolgozókat;
♦ 3 százalék elbocsátást hajt(ott) végre.
Összességében a válaszadók mintegy 37 százaléka kényszerült üzleti stratégiájának módosítására, 18 százalék módosította munkavállalói munkaerőpiaci helyzetét (például részmunkaidő vagy elbocsátás révén), és 14 százalék döntött a munkavállalói juttatások csökkentése mellett.
Bár a GVI 2018. októberi konjunktúra-felmérése is pozitív gazdasági várakozásokat tükröz, a 2019-es garantált bérminimum és minimálbér-adatok ismeretében érdekes lehet ugyanezt a felmérést 2019 tavaszán is elvégezni majd.
Hozzászólások (0)