Megzsarolta az irodaház építőjét, de vajon ki a sértett?

Megosztás Tetszik

A zsarolás sértettje az, aki a követelés teljesítése folytán a vagyoni sérelmet elszenvedi. Ha a fenyegetés a sértett képviselőjén keresztül történik, akkor a képviselő a bűncselekmény passzív alanya – mondta ki ítéletében a Kúria.

A terhelt bűnösségét a bíróság zsarolás bűntettének kísérletében mondta ki, és ezért vele szemben büntetést szabott ki. A terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be – többek között – a terhelt bűnösségének a törvénysértő megállapítására hivatkozással. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány ebben a részében nem alapos.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a kft. irodaházat kívánt építeni a terhelt által is lakott társasház melletti ingatlanon. A kft. képviselője és a terhelt találkozása során – amikor a már meghozott építést engedélyező határozat még nem emelkedett jogerőre – a terhelt a 14-15 millió forint értékű lakását 28 millió forintos áron eladásra kínálta fel. Közölte, hogy ha a kft. nem vásárolja meg azt, akkor minden lehetséges eszközzel megakadályozza az építkezést: minden hatóságnál feljelenti a céget, hogy hátráltassa az építkezést. Azt is közölte, hogy ha a kért vételárat megkapja, nem fogja akadályozni az építkezést, sőt a társasház többi lakóját is meggyőzi arról, hogy ne fellebbezzenek az építési engedély ellen.

A kft.-nek erős anyagi és egzisztenciális érdeke fűződött ahhoz, hogy az irodaház felépítése zökkenőmentesen, határidőben folyjon. Erre egyrészt a projekthitel folyósítása miatt volt szükség, másrészt pedig azért, mert a peres eljárások jogerős befejezéséig az ingatlan nem kaphatta meg a használatba vételi engedélyt, és így hasznosítani sem lehetett. A terhelt a kft. gazdasági érdekeit sértette, a követelt teljes összegnek megfelelő (28 millió forint) kárt kísérelt meg okozni a kft.-nek.

A Kúria szerint az első- és a másodfokú bíróság is tévesen a kft. képviselőjét tekintette a zsarolás sértettjének. Határozatában egyértelművé tette, hogy mind a terhelt követelésének (a tényleges forgalmi érték feletti áron vegyék meg a lakását), mind pedig a terhelt fenyegetésének (ellenkező esetben megakadályozza az építkezést) címzettje a kft. volt. Amennyiben pedig a kft. teljesíti a terhelt követelését és megveszi a terhelt lakását, akkor kétségtelenül a kft. szenvedte volna el azt a vagyoni sérelmet (a bíróság által alkalmazott – elkövetéskor hatályos korábbi – Btk. szerint kárt), amely alapján beazonosítható a vagyon elleni bűncselekményként meghatározott zsarolás sértettje. Ennélfogva a terhelt terhére megállapított bűncselekmény – egyetlen – sértettjének a kft. tekintendő. Sértett ugyanis az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette [Be. 51. § (1) bekezdés].

A terhelt a kft. – mint nem természetes személy, hanem gazdálkodó szervezet – sértettel szemben annak természetes személy képviselőjén keresztül támasztott követelést. A fenyegetést – súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas a megfenyegetett személyben komoly félelem előidézésére – értelemszerűen csak természetes személlyel szemben, tehát nem közvetlenül a kft.-vel, hanem annak képviselőjével szemben alkalmazhatta. Az általa megfenyegetett személy – aki a kft. képviseletében vele tárgyalt – a zsarolás bűncselekményének úgynevezett passzív alanyává vált.

Miután az eljárásban felmerült annak a gyanúja, hogy a terhelt a fenyegetést nem csupán egy, hanem a kft. két képviselőjével is közölte, a Kúria rámutatott arra, hogy a zsarolás rendbeliségét nem érinti az, ha a fenyegetést a sértett több képviselőjével szemben is alkalmazzák, azaz, ha a bűncselekménynek több passzív alanya van.

Összegezve megállapította, hogy a terhelt tényállásban rögzített cselekménye a zsarolás bűntette kísérletének a megállapítására alkalmas, és a terhelt büntetőjogi felelősségre vonására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor. Ezért a támadott ítéletet hatályában fenntartotta.