Magyarország negyedével kevesebb pénzre számíthat az EU-tól

Megosztás Tetszik

Nagyjából negyedével kevesebb felzárkóztatási forrásra lenne jogosult Magyarország 2018-as árakon 2020 után a jelenlegi hétéves időszakhoz képest az Európai Bizottság kohéziós politikára vonatkozó jogszabályi javaslata alapján, amit kedden mutattak be Strasbourgban. A 24 százalékos csökkentés fő oka a regionális politikai biztos szerint az elmúlt évek dinamikus gazdasági növekedése, ami közelebb hozta az országot az unió átlagos fejlettségi szintjéhez.

Mintegy 5,7 milliárd euróval csökkenhet 2020 után az az összeg, amit Magyarország az uniós büdzséből felzárkóztatásra fordíthat annak a jogszabályi javaslatnak az értelmében, amit kedden mutatott be a jövendőbeli kohéziós politikáról az Európai Bizottság. 

A közel 6 milliárd eurós különbség – ami 2018-as bázisáron értendő – 24 százalékos csökkenést jelent a 2014 és 2020 közötti pénzügyi kerethez képest. Ez a maximum, amivel egy ország regionális politikai transzferei csökkenthetők a két időszak között. Hazánk Csehországgal, Észtországgal, Litvániával és Máltával együtt a legnagyobb mértékű vágással kell, hogy szembenézzen a Bizottság javaslatának értelmében, míg a lengyelek (-23 százalék), és a szlovákok (-21,7 százalék) pénzes borítéka is hasonló mértékben zsugorodhat. 

Konkrétan a Bizottság számai szerint hazánk 2018-as árakon 2021 és 2027 között 17,9 milliárd euróra, folyó árakon (az inflációval megnövelve) pedig 20,24 milliárd euróra lehet jogosult kohéziós és strukturális alapok formájában. 2018-as árakra átszámítva a jelenleg igényelhető magyar keret 23,6 milliárd euró (a kettő közötti különbség tehát 5,7 milliárd euró), folyóárakon pedig közel 22 milliárd euró. (A félreértés elkerülése végett nem ugyanarról a folyóárról van szó, mint amivel a Bizottság 2021 és 2027 között számol). 

Corina Cretu, a regionális politikáért felelős uniós biztos a BruxInfo kérdésére válaszolva Magyarország és a többi közép- és kelet-európai tagállam „imponáló gazdasági és szociális fejlődésével” magyarázta, miért éppen ezeket a tagállamokat sújtja leginkább az a fogyókúra, amire a Bizottság keretköltségvetési javaslata a Brexit és az új politikai prioritások pénzigénye miatt fogná a kohéziós politikát. A kohéziós torta mérete bizottsági források szerint reálértékben 10 százalékkal zsugorodna a 2014 és 2020-as időszakhoz képest. 

„A felzárkózás természetes következménye a kohéziós politikai támogatások fokozatos csökkenése. Olyan elosztási módszert fejlesztettünk ki, ami biztosítja az alapok tisztességes és igazságos elosztását a tagállamok között” – szögezte le a BruxInfónak arra vonatkozó kérdésére a regionális politikai biztos, hogy vajon nem a migrációs politikában a menekültek kötelező elosztását ellenző országokat bünteti-e javaslatával Brüsszel. 

Ha nem lenne a 24 százalékos „védőháló”, akkor forrásaink szerint még ennél is nagyobb mértékű lenne a magyar felzárkóztatási források megnyirbálása. A Bizottság másik irányban is alkalmazott egy féket, éspedig azt, hogy egyetlen ország sem kaphat 8 százalékkal több pénzt a következő hétéves időszakban, mint jelenleg. A javaslat alapján Spanyolország (+5 százalék), Görögország (+8 százalék), Bulgária és Románia felzárkózásra fordítható támogatásai nőnek majd a jövőben. 

Cretu azt is hangsúlyozta, hogy az új kohéziós politikában a források jelenleginél is nagyobb aránya, szavai szerint 75 százaléka jut majd a közösség szegényebb országainak és régióinak, megfelelve ezzel az EU-szerződés támasztotta követelménynek. 

A közép-európaiak számára kedvezőtlennek tűnő eredmény elsődleges oka az, hogy az országcsoport tagjai az elmúlt években dinamikus gazdasági növekedést produkáltak és felfelé húzták az egy főre eső uniós GDP-átlagot. Azzal, hogy közelebb kerültek az uniós átlagos fejlettségi szinthez, eleve kevesebb támogatásra lennének jogosultak 2020 után, mint eddig. Másfelől a közösség déli tagjainak relatív helyzete a súlyos gazdasági és pénzügyi válság hatására romlott, így ők lefelé húzták az átlagot, de egyúttal arányosan több forrásra tarthatnak igényt, mint 2020 előtt. 

A Bizottság szerint mindez nem azt jelenti, hogy a déliek több támogatásban részesülnek majd, mint Közép- és Kelet-Európa, de több pénz jut majd rájuk. Lengyelország a közel 20 milliárd eurós (!) vágás ellenére nagyjából 66 milliárd eurós borítékkal továbbra is messze a legbőkezűbben támogatott ország marad. 

Szakértők megjegyzik, hogy a Bizottságnál a nemzeti pénzes borítékok meghatározása során nem országokkal számoltak, hanem egyenként kivetítették a régiókra a pénzelosztási kritériumokat, és az egyes régióknak folyósítandó források összege állt össze egy nemzeti keretté. 

Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy az egy főre jutó kohéziós támogatás tekintetében továbbra is a közép- és kelet-európai tagállamok állnak majd az élen, bár hazánk pozíciója romlik. Ha eddig ezen mérce alapján a harmadik legkedvezőbb pozícióban volt az ország, akkor most hátrébb sorolódik, de így is benne lesz az első tízben. 

Ami az egy országra jutó összeget (más néven a tortaszelet méretét) illeti, a Bizottság végül valamelyest módosított az eddigi képleten úgy, hogy továbbra is az egy főre jutó GDP a meghatározó tényező (súlya az eddigi 86 százalékról 81 százalékra csökkent), miközben 15 százalék erejéig a munkarőpiaci és főleg a fiatal munkanélküliségi helyzetet vette figyelembe, a maradék 4 százalékon pedig a többi szempont (klímavédelem, népességszám, befogadott migránsok száma és integrálásuk) osztozott. 

Miután Magyarország több felsorolt mutató tekintetében is meglehetősen jól áll, ezért ez is csökkentőleg hatott a magyar pénzes boríték vastagságára. 

A Bizottság javaslatának értelmében a jövőben is minden tagállam minden régiója jogosult lehet a regionális politikai forrásokhoz való hozzáférésre, miként a három regionális kategória sem változik. Ezek: a legelmaradottabb régiók (az uniós átlagos GDP 75 százalék alatt), az átmeneti régiók (amelyek éppen kinőtték az elmaradott régió státuszát) és a fejlett régiók (90 százalék felett). 

A beindult gazasági növekedés miatt Brüsszel a jelenleginél alacsonyabb uniós és magasabb nemzeti társfinanszírozási rátát javasol a jövőben, aminek várhatóan ugyancsak nem fognak örülni a közösség keleti tagjai. Ha a legelmaradottabb térségeknél eddig 85 százalékos volt az uniós társfinanszírozás maximálisan megengedett szintje, ez lemegy majd 70 százalékra 30 százalékos tagállami önrésszel. Az átmeneti régióknál 55 százalék, a fejletteknél pedig 40 százalék lesz az uniós társfinanszírozás mértéke. 

A Bizottság az n+3-as szabályt is n+2-es szabályra módosítaná, lerövidítve azt az időt, ameddig a tagállamok elszámolhatják költségeiket a projektek után Brüsszelnél. 

További lényeges változás, hogy az egyszerűsítés jegyében egyetlen szabálykönyv lesz majd mind a hét uniós alapra, amit Brüsszel és a tagállamok közösen menedzselnek. A Bizottság az eddigi több helyet egyetlen auditellenőrzést írna elő a jövőben a jelenleginél szélesebb körben alkalmazva ezt a lehetőséget. 

Az Európai Szemesztert is szorosabban hozzákötnék a kohéziós politika végrehajtásához, a felzárkóztatási forrásokat a jelenleginél nagyobb mértékben a strukturális reformok szolgálatába állítva. 

A Bizottság javaslatáról a Tanács és az Európai Parlament együtt hivatott dönteni.