Magyarország alulmaradt a jogvitában

Megosztás Tetszik

A közjegyzői hivatás gyakorlásának állampolgársági feltételhez kötésével Magyarország megsértette a letelepedés szabadságának elvét – állapította meg szerdán nyilvánosságra hozott ítéletében az Európai Bíróság. A testület elutasította azt a magyar érvelést, miszerint a közjegyzők közvetlenül részt vesznek a közhatalom gyakorlásában, ezért az ő esetükben indokolt a kivételezés. Az ítélet több mint tíz éve tartó jogi vita végére tesz pontot.

Az Európai Bíróság szerdán ítéletet hirdetett a Bizottság kontra Magyarország ügyben, megállapítva, hogy hazánk a közjegyzői hivatás gyakorlásának állampolgársági feltételhez kötésével megsértette a letelepedés szabadságának elvét.

A bírói testület ezzel – akárcsak korábban számos más ország esetében is – elutasította azt az érvelést, ami a közjegyzők közhatalmi funkcióinak gyakorlására hivatkozva próbálta fenntartani az állampolgársági korlátozást.

A döntéssel a legrégebben húzódó jogi vitára került pont az EU és Magyarország között. Brüsszel még 2006-ban indított kötelezettségszegési eljárást 15 tagállammal, köztük hazánkkal szemben a közjegyzői szakma saját állampolgároknak való fenntartása miatt. A dosszié 2015. április végén került az Európai Bíróságra, miután a kötelezettségszegési eljárás során Magyarország nem volt hajlandó meghajolni a Bizottság érvei előtt.

Mint a Bíróság közleményében emlékeztet, az uniós jog értelmében a tagállamok – a letelepedés szabadsága elvének alkalmazása alóli kivételként – saját állampolgáraiknak tarthatják fenn azon tevékenységek gyakorlását, amelyek – akár csak időlegesen is – részt vesznek a közhatalom gyakorlásában.

Egy 2011. májusi ítéletében a Bíróság már elmarasztalta Belgiumot, Franciaországot, Luxemburgot, Ausztriát, Németországot és Görögországot a közjegyzői hivatás saját állampolgáraik számára történő fenntartása miatt, miután úgy ítélte meg, hogy e tagállamokban a közjegyzők nem vesznek részt a közhatalom gyakorlásában. Ugyanezen év decemberében Hollandia vonatkozásában is megállapította a Bíróság az uniós jog szabályainak a megsértését. 2015 szeptemberében pedig Lettországot marasztalták el az uniós bírák ugyanezen ok miatt.

Február 1-jén meghozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy mivel a Magyarországon működő közjegyzők főtevékenységként különböző szolgáltatások díjazás ellenében történő nyújtását végzik, így rájuk főszabály szerint alkalmazni kell a letelepedés szabadságának az elvét.

A Bíróság megvizsgálta, hogy a magyarországi közjegyzők oly módon vesznek-e részt a közhatalom gyakorlásában, amely a letelepedés szabadsága elvének alkalmazása alóli kivételként lehetővé teszi hazánknak az e hivatáshoz való hozzáférésnek állampolgársági alapon történő korlátozását.

A Bíróság azt is megvizsgálta, hogy a magyar közjegyzők konkrét feladat- és hatáskörei magukban foglalják-e a közhatalom gyakorlását.

A testület szerint a magyar közjegyzőknek a fizetési meghagyások kibocsátásával kapcsolatos hatásköre, amely kizárólag a hitelező és az adós egybehangzó akaratán alapul, és az egyetértésük hiányában a követelés tárgyát illetően a bíróság rendelkezik hatáskörrel, nem jelent a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételt. Ugyanez igaz a közjegyzőknek a fizetési meghagyások végrehajtásának elrendelése terén meglévő jogkörére is.

Hasonlóképpen, a hagyatéki ügyekben ellátott feladatokat illetően a Bíróság kiemeli, hogy a közjegyző csak akkor adhatja át teljes hatállyal a hagyatékot, ha az örökösök között nincs vita, másrészt, vita esetén ideiglenes hatállyal kell átadnia a hagyatékot, mivel a vitában a bíróság dönt, hagyatéki per keretében.

Mivel a közjegyző ily módon az örökléssel kapcsolatban rá bízott feladatokat konszenzusos alapon, és – a felek közti vita hiányában – a bíróság hatáskörét nem érintve végzi, e feladatokat önmagukban nem lehet a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételnek minősíteni – mutat rá közleményében az Európai Bíróság.

A magyar jogrendben a közjegyzőkre bízott hitelesítési tevékenységgel kapcsolatban a Bíróság hangsúlyozza, hogy e feladatkör az egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó okiratok vagy az olyan megállapodások hitelesítését foglalja magában, amelyekben a felek szabadon egyeztek meg. A közjegyző közreműködése tehát a felek előzetes beleegyezését vagy akarategységét feltételezi. Mindez pedig – hasonlóan a közokiratok végrehajthatósága elrendelésével kapcsolatos közjegyzői jogkörökhöz – nem jelent a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételt.

A közjegyzők olyan egyéb jogköreivel kapcsolatban, mint például a bejegyzett élettársi kapcsolatok megszüntetése, az elveszett, eltulajdonított vagy megsemmisült értékpapírok és okiratok semmissé nyilvánítása, az előzetes bizonyításban vagy az igazságügyi szakértő kirendelésével kapcsolatos eljárásban való közreműködés, a Bíróság megállapítja, hogy e tevékenységek sem tekinthetők a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételnek.

Mivel a magyarországi közjegyzőknek a Bíróság által vizsgált egyik tevékenysége sem jár együtt a közhatalom gyakorlásával, ezért a testület szerint a magyar jog által szabályozott közjegyzői hivatáshoz való hozzáférés tekintetében nem alkalmazható állampolgársági feltétel.

Következésképpen a hivatás gyakorlására vonatkozóan a magyar jogban előírt állampolgársági feltétel a letelepedés szabadságának elve által tiltott, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül.