Lízing 1x1 – amit muszáj tudni ezekről a szerződésekről

Megosztás Tetszik

Bár a lízing már nem újdonság, mégis számos adózási és számviteli csapdát rejteget még a gyakorlott könyvelők számára is. A probléma forrása az, hogy lízing esetében a lízingbevevő cég „két úr szolgája”, azaz az ügyet másként kezeli a számviteli, és másként az áfatörvény.

A számviteli törvény a pénzügyi lízing fogalmát ismeri, és meghatározása szerint (3.§. (8) bekezdés 13. pont) a pénzügyi lízing olyan szerződésen alapszik, amelynek értelmében a lízingbeadó a lízingbevevő igényei szerint beszerzett, és a lízingbeadó tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbevevő használatába, birtokába adja azzal, hogy a lízingbevevőt terheli a használatból következően minden költség és kockázat.

A lízingbevevő jogosult a hasznok szedésére, a szerződés időtartamának végén

– a lízingelt eszköz tulajdonjogát a lízingbevevő vagy az általa megjelölt személy megszerzi (vagy megszerezheti),

– a maradványérték megfizetésével vagy anélkül, illetve

– a lízingbevevőt elővételi jog illeti meg, de

– a lízingbevevő ezen jogairól a szerződés megszűnése előtt le is mondhat.

Ezzel szemben az áfatörrvény értelmezésében a lízingügyleteket két alapvető csoportba sorolhatjuk:

1. a részletre vétel és a zárt végű pénzügyi lízing

2. a nyílt végű pénzügyi lízing, az operatív lízing és a bérlet.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, milyen szabályokkal kell tisztában lennie a különböző lízingfajták esetében.