Lehet-e bármilyen pénznemben kifizetni egy számlát?

Megosztás Tetszik

Ki lehet-e fizetni euróban a forintban kiállított számlát, hogyan, és mikor kell az árfolyam-különbözetet elszámolni? – kérdezte olvasónk. Sinka Júlia adó- és számviteli tanácsadó szakértőnk válaszolt.

Olvasónk nemzetközi konferenciát szervezett Budapesten. A résztvevőknek a díj előre utalása után (2013. decemberben és 2014. januárban) előlegszámlát állítottak ki, majd a konferencia napjával egy végszámlát (0 forint fizetendővel, mivel az "előleg" a részvételi díj 100 százaléka volt). A részvételi díj adott volt, 36 ezer forint (amely tartalmazta az áfát is), a számlán (tájékoztató jelleggel) feltüntették a díjat euróban is (120 euró).

A résztvevők többsége külföldi volt, így 120 eurót utaltak a szervező euró bankszámlájára. A bevételeket és az áfát a számlákon szereplő forintösszeg szerint számolta el a cég, felmerül a kérdés, helyes-e ez így? A banki jóváíráskor kiegyenlítették a vevőköveteléseket forintban, és az eurószámlán euróban elkönyvelték a növekedést, kérdés: hogyan/mikor kell árfolyam-különbözetet elszámolni? (Az eurószámláról az egyenleget egy összegben vezették át a forintszámlára.)

A kérdésben bemutatott esetben a felek nem állapodtak meg devizában történő fizetésben, az előlegszámlát forintban állították ki, de annak tényleges rendezése devizában történt. A számla ellenértékének euróban történő feltüntetése csak tájékoztató adatként szerepelt a bizonylaton. Mivel a forintszámlát (előlegszámla) devizában egyenlítették ki, felmerülhet a kérdés, az áfa alapját a fizetett deviza- vagy a forintszámla alapján kell meghatározni (a kétféle meghatározás eltérő fizetendő áfát eredményez).

Az számviteli törvény (Szt.) 72. §-ának előírásaiból következően a teljesített szolgáltatások ellenértékéről a számlát a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján, a szerződés szerinti teljesítés időszakában kell kiállítani, a vevő által elismert, elfogadott értékben. A számlában foglaltak (beleértve az ellenértéket is) helyességét csak a szerződésben szereplő – a konferencia meghirdetésekor megadott – feltételekkel összevetve lehet ellenőrizni.

Azaz, ha – mint jelen esetben – az ellenértéket forintban határozták meg, akkor azt forintban is kell számlázni. A forintban számlázott összeget pedig forintban kell kiegyenlíteni. Amennyiben a partner a forintban kiállított számlán szereplő ellenértéket euróban szeretné kifizetni, akkor ennek nincs akadálya, de feltétele van, az, hogy a számla is euróban tartalmazza az ellenértéket.

Ehhez sztornírozni kell a forintban kiállított számlákat, majd ezt követően euróban kell azokat kibocsátani. A számlában szereplő euróértékek forintra történő átszámítása során az Szt. 60. §-ában, valamint az áfatörvény 80. §-ában foglaltak az irányadóak.

Az áfatörvény 59. §-a értelmében az előleg esetében az adófizetési kötelezettség az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor keletkezik (ez a teljesítés időpontja). Amennyiben az adó alapja külföldi pénznemben meghatározott, a fizetendő áfa megállapításakor (teljesítés időpontja) érvényes, az áfatörvény 80. § (2) bekezdésében meghatározott árfolyamot kell figyelembe venni.

Így például ha a társaság euróban január 24-én, illetve január 31-én kapott (jóváírt) előleget, akkor az ezen időpontokban érvényes euróárfolyamok használatával kellett az euróban meghatározott áfaértéket forintra átszámítani. (Ez az az olvasó által felvázolt esetben feltehetőleg a bevallás önellenőrzését vonja maga után.)

Amennyiben a forintban kiállított számlát euróval egyenlítik ki, és számlát nem igazítják hozzá a fizetés pénzneméhez, akkor annyi eurót kell kapnia az eladónak (jelen esetben a konferencia szervezőjének), amennyi ahhoz szükséges, hogy az euró eladásával a számlában szereplő forintértékhez hozzájuthasson (ez esetben az euró mennyisége a számlázott forintértéknek az eladó által választott hitelintézet euróvételi árfolyamával való osztásával határozható meg).

Ebben az esetben – valószínűsíthetően – az ügylet eredményeként a szolgáltató cégnél nyereség realizálódik, amelyet, mint árfolyam-különbözetet kell elszámolni (a bevétel jóváírása napján érvényes árfolyam figyelembevételével). A kérdező cég lényegében ezt a megoldást választotta. Ez a módszer tehát számvitelileg kezelhető, de vitatható, hogy megfelel-e az áfatörvény fentiekben vázolt követelményeinek.