Kúriai határozat nem lakás céljára szolgáló helyiség adásvételéről

Megosztás Tetszik

Egyedi ügyben hozott határozatot a Kúria, melyben kimondta, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségre nem terjedt ki a per tárgyává tett adásvétel – olvasható a Kúria honlapján.

A volt állami tulajdonú ingatlanon három bérlakás, egy közös udvar, valamint egy, az utcáról közvetlenül megközelíthető, nem lakás céljára szolgáló, az önkormányzat által fenntartott, előbb orvosi rendelőként, majd általános iskolaként használt helyiségcsoport található.

1990–91-ben három bérlakást – a felértékelésüket követően – adtak el a bérlők, illetve a leszármazottaik részére, a közös tulajdonból hozzájuk tartozó résszel, így a közös használatú udvarral együtt. A lakásingatlanok felértékelése, majd értékesítése során azonban nem észlelték, hogy az ingatlanhoz tartozik az önkormányzati fenntartású nem lakás céljára szolgáló helyiségcsoport is. Ennek megfelelően a lakások eladásakor ezt a helyiségcsoportot a megszerzett tulajdoni hányadok számításakor is figyelmen kívül hagyták, így a három önkormányzati bérlakás vevői a teljes ingatlan tulajdonostársaivá váltak.

A 2008-ban indított perben a felperes önkormányzat, egyebek mellett, a szerződés létre nem jöttére hivatkozással kérte annak a megállapítását, hogy a különálló, nem lakás célú helyiségeket nem adták el a vevők részére, ezért az ingatlanból az ennek megfelelő tulajdoni hányad az önkormányzatot illeti.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatva a keresetnek helyt adott és kötelezte az alpereseket annak a tűrésére, hogy a felperes tulajdonjoga a nem lakás célú helyiségcsoport nagyságának megfelelő mértékben – eredeti állapot helyreállítása címén – az ingatlan-nyilvántartásba visszajegyzésre kerüljön. A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság érdemi döntésével abban a tekintetben, hogy nem jött létre adásvételi szerződés a nem lakás célú helyiségcsoportnak megfelelő tulajdonrész átruházására, mert arról a szerződő felek az akaratukat kölcsönösen és egybehangzóan nem fejezték ki, arról megállapodás közöttük nem jött létre.

A szerződéseket előkészítő okiratokból, majd magukból a szerződésekből is egyértelműen megállapítható volt, hogy az adásvétel tárgyát csak a három bérlakás és a hozzájuk tartozó közös udvar képezte. Ezeket értékelték fel és ezeknek felelt meg a kialakított vételár is, majd a birtokbavétel is ennek megfelelően történt meg, azaz maradt fenn a birtokállapot. A nem lakás célú helyiségek birtokba adását a vevők sosem kérték és ezeket a rendelkezésre álló okiratok szerint a számításoknál sem vették figyelembe. Korábbi nyilatkozataik szerint a vevők maguk sem tudták, hogy az ingatlanuk részét képezi a nem lakás célú helyiségcsoport is, amelyet azóta is változatlanul az önkormányzati általános iskola használ. A közvetlen jogszerző vevőkkel nem volt akadálya a bejegyzett tulajdonjog törlésének és mivel ők vásárolták meg a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadát is, az sem volt megállapítható, hogy ők jóhiszeműen, az ingatlan-nyilvántartásban bízva szerezték volna meg a teljes ingatlan tulajdonjogát, hiszen abban a tudatban voltak, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiség nem tárgya az adásvételnek.

Tájékoztató a Kúria Pfv.VI.20.496/2019. számú egyedi ügyben 2020. május 5-én hozott határozatáról.