adozona.hu
Kockázatos lehet a devizaszámla forintos kiegyenlítése
//test-adozona.hu/altalanos/Kockazatok_devizaszamla_forintos_kiegyenlit_41A5GJ
Kockázatos lehet a devizaszámla forintos kiegyenlítése
Társaságunk belföldi és nemzetközi fuvarszervezéssel foglalkozik. A vevő-, illetve szállítószámlái jelentős része devizás tétel – írja olvasónk. Több olyan megbízás van, ahol a vevőszámla forintban, míg a hozzá kapcsolódó bejövő szállítószámla devizában van. A jelentős árfolyamveszteség elkerülése és az árfolyam-ingadozás miatt megengedett-e az, hogy a bejövő, devizában számlázott kötelezettséget a számla eredeti teljesítési napjának árfolyamán átszámított és a számlán is szereplő forintösszegben teljesítse? Ha csak az áfa összege szerepel forintra átszámítva, úgy a végösszeg forintosítható, és teljesíthető-e az eredeti teljesítés napjára érvényes árfolyam alkalmazásával? Olvasónk kérdéseire Antretter Erzsébet adószakértő, a Niveus Consulting Group igazgatója válaszolt.
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 72. § (2) a) pont alapján a teljesítés időszakában (üzleti évében) elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a vevőnek a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert, elfogadott számlában, nyugtában, illetve – ha az eladó számla, nyugta kiállítására nem kötelezett – egyéb számviteli bizonylatban rögzített, vagy a pénzeszközben kapott – általános forgalmi adót nem tartalmazó – ellenértékkel egyező árbevételt.
Ez azt jelenti, hogy ha a szerződésben az ellenértéket devizában határozták meg, akkor azt devizában is kell számlázni méghozzá olyan összegben, amely szerződésben szerepel, illetve azt devizában kell kiegyenlíteni.
Ha a devizában kiállított számlán szereplő ellenértéket forintban szeretnék kifizetni, akkor ennek szabályos módja, hogy a számla is forintban tartalmazza az ellenértéket. Ehhez pedig az szükséges, hogy a számlát megalapozó szerződést módosítsák, abban az ellenértéket euró helyett forintban határozzák meg. Ezt követően sztornírozni kell a devizás számlát és forintban kell azt kiállítani.
Ha mégis forintban egyenlítik ki a devizában kiállított számlát, akkor annyi forintot kell az eladónak kapnia, amennyi ahhoz kell, hogy a kiegyenlítés napján a számlában szereplő eurót a hitelintézettől meg tudja vásárolni (ez esetben az euró mennyiségét az eladó által választott hitelintézet devizaeladási árfolyamával szorozva határozható meg a szükséges forintösszeg). Az eurót pedig a devizaszámlára kerülés napján érvényes – a vállalkozó által választott – árfolyamon kell nyilvántartásba venni az Sztv. 60. § (1) bekezdésében foglaltak szerint. Ekkor a tranzakció eredményeként nyereség vagy veszteség keletkezhet.
Továbbá, amennyiben a devizaszámlát forintban egyenlítik ki, felmerülhet a kérdés, az áfa alapját a fizetett deviza- vagy a forintszámla alapján kell meghatározni. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) alapján amennyiben az adó alapja külföldi pénznemben meghatározott, a fizetendő áfa megállapításakor (teljesítés időpontja) érvényes, az áfatörvény 80. § (2) bekezdésében meghatározott teljesítéskori árfolyamot kell figyelembe venni, amely nagy valószínűséggel eltér a fizetés napjától, illetve az alkalmazott árfolyamtól (MNB, EKB vagy deviza eladási ár). Emiatt pedig társaságuknál kockázatok merülhetnek fel a levonható áfa összegének helyessége kapcsán is.
Mindezek alapján a kérdésben szereplő gyakorlatot nem javasolnám. Véleményem szerint szerencsésebb lenne a felek közötti szerződést módosítani a tekintetben, hogy az elszámolás pénzneme forint legyen, majd a számlát forintban kiállítani.
Hozzászólások (0)