Kiküldetés egyezményes országba – adózás és arányosítás

Megosztás Tetszik

Kiküldetésekre vonatkozó korábbi cikkünkben elemeztem az Európai Unió tagországaiba irányuló kiküldetésekről. Ezt a témakört kiegészítve olyan esetekre szeretném ráirányítani a figyelmet, mely az egyezményes országokba irányuló kiküldetéseknél fordulhat elő, és az illetőség speciális vizsgálatát igényli.

A kiküldetés nem áll meg az uniós országok határainál. Az 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban szja-törvény) nem tesz különbséget az EGT tagállamok területén és bármilyen más ország területén történő munkavégzés között feltéve, hogy az adott országgal van Magyarországnak kettős adózás elkerüléséről szóló egyezménye (a továbbiakban egyezmény). Magyarország mintegy nyolcvan országgal kötött megállapodást arról, kettős adóztatás felmerülésekor melyik országnak és milyen mértékben kell „átengedni” a másik ország javára az adóztatás lehetőségét. Ezen egyezmények száma folyamatosan növekszik. Fontos figyelemmel kísérni a kihirdetett egyezményeket, ugyanis a nemzetek közötti megállapodás a jogszabályok rendszerében magasabban helyezkedik el, melynek következtében az egyezményben foglaltak módosíthatják a belső szabályokat. Ezáltal elkerülhetővé válik, hogy az egyes jövedelmek után a magánszemély mindkét országban – azaz az illetőség és a munkavégzés helyén is – fizessen adót.

Mint tudjuk, az szja-törvény alkalmazásában a magyar állampolgár magyar illetőséggel rendelkezik. Amikor egy magánszemély hosszabb időn át – esetleg éveken keresztül – tartózkodik olyan országban, akivel van egyezményünk, akkor joggal felmerül a kérdés, hogy a kiküldetés helyén rendelkezik-e az illető állandó lakóhellyel, ahol a kiküldetés alatt ténylegesen lakik, továbbá a magyar rendelkezésekből kiindulva a 183 napnál hosszabb idejű ott tartózkodás miatt is felmerülhet az illetőség vizsgálata.

Azt, hogy a magánszemély melyik országban bír illetőséggel a fogadó ország belső szabályai alapján is kell vizsgálni. Ugyanis csak abban az esetben kell az egyezmény előírásaihoz fordulni, ha mindkét ország úgy tekint a magánszemélyre, mint illetőséggel rendelkező személy. Amennyiben a magánszemély a fogadó ország joga szerint meghatározott ideig, vagy speciális szabályoknak köszönhetően, nem szerez illetőséget – ilyen lehet például a kiküldöttekre, vagy tágabb körben a külföldi állampolgárokra vonatkozó adórezsim –, akkor nem kell vizsgálnunk az egyezmény illetőség meghatározására vonatkozó rendelkezését, azaz a munkavállaló magyar illetőségű marad. Ilyen esettel találkozhatunk, ha például a Dél-Afrikai Köztársaságba küldünk valakit dolgozni, ahol is a beutazástól számított három évig a magánszemélyt nem tekintik belföldi illetőségűnek. Azonban nem kell ilyen messzire menni, az EGT tagországok közül például Belgiumban és az Egyesült Királyságban is létezik olyan „expatokra” vonatkozó kedvező szabály, mely az adott ország belső szabályainak köszönhetően, meghatározott körülmények között nem eredményez a munkavégzés helyén illetőséget.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, miért fontos az illetőség tisztázása, és mi ennek a folyamata, továbbá hogyan kell elvégezni az arányosítást!

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.