Ki húzza a rövidebbet, ha a hatóság volt feledékeny?

Megosztás Tetszik

Elmulasztotta értesíteni a munkaerő-piaci ellenőrzést követő eljárásról a hatóság az érintettet. A felperes bíróságon, végül a Kúriánál kereste igazát.

A Kúria előtt folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban a hatóság határozatával a támogatottat a hatósági szerződésen alapuló támogatás visszafizetésére kötelezte. A hatóság a munkaerő-piaci ellenőrzést követő eljárás hivatalból történő megindításáról elmulasztotta értesíteni az ügyfelet (a felperest). A felperes keresetében, majd pedig felülvizsgálati kérelmében – egyebek mellett - eljárási jogsértésként hivatkozott a közigazgatási szerv (az alperes) e mulasztására.

A Kúria ítéletében az alábbi megállapításokat tette: 

A tisztességes hatósági ügyintézéshez való jog [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése] megköveteli, hogy az ügyfél gyakorolhassa ügymegismerési és „ügyelőbbre-viteli” jogosultságait. Erre akkor van lehetősége, amennyiben tudomást szerez a hatósági eljárás megindításáról. A Közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 29. § (3) bekezdés a) pontja szerinti köztelezettségnek ez a jelentősége.

A Kúria 1/2011. (V. 9.) KK vélemény 2. pontjában foglaltak szerint eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihatott.

Az eljárási szabályok megsértése tehát önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az a hatósági eljárás megismétlésére vezessen. Vizsgálni kell az érdemi döntésre és a hatósági eljárás egészére gyakorolt hatását. Amennyiben az eljárási jogsértés az ügyféli jogok gyakorlásának szükségtelen és aránytalan korlátozása révén súlyos, az érdemi döntés tartalmát is befolyásoló, úgy az az eljárás egészét teszi jogsértővé, másképpen megfogalmazva: sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés]. Ez indolja a hatósági eljárás megismétlését. Az eljárási jogsértés tényállási körülményeit ezért fel kell tárni, és annak értékelése a bírói mérlegelés körébe tartozó kérdés.

A konkrét perben megállapítható volt, hogy az elsőfokú eljárásban bizonyítás felvételére nem került sor, az elsőfokú határozat lényegében a munkaerő-piaci ellenőrzés során tett megállapításokon alapult. Az ügyfél úgy a másodfokú, mint a peres eljárásban bizonyíthatta volna eljárási jogaiban elszenvedett joghátrányát, amelyre nem került sor. Ezért önmagában a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontjának megsértése nem vezethetett a hatósági eljárás megismétlésének kötelezettségére.