Rendszeresen adott magánkölcsönt kamattal: a Kúria szerint is bűnös

Megosztás Tetszik

Jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette valósul meg, ha magánszemély vonatkozó engedély hiányában rendszeresen és haszonszerzés érdekében folytat pénzkölcsönzési tevékenységet – szögezte le nemrégiben jelentős ügyben hozott határozatában a Kúria.

Az elsőfokú bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont] és három rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §); ezért halmazati büntetésül felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte. Emellett vagyonelkobzást is elrendelt vele szemben.

A fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terhelt terhére megállapított bűncselekményeket az 1978. évi IV. törvény 298/D paragrafus a) pontja szerinti jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének minősítette. A bíróság megállapította, hogy a büntetés nem halmazati jellegű, így mellőzte a szabadságvesztést, és felemelte a vagyonelkobzás összegét.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Álláspontjuk szerint a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzéséhez a szükséges engedély hiánya szükségszerű tényállási elem, amelyet azonban az eljárt bíróságok nem vizsgáltak, ezen körülmény sem az alapos gyanúban, sem a vádiratban nem szerepelt. Hivatkoztak továbbá arra is, hogy a terhelt büntethetősége elévült.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, és megállapította, hogy az eljárás során beterjesztett vádirat mindenben megfelel a büntetőeljárásról szóló törvény 2. paragrafusának (2) bekezdésében foglaltaknak, azaz pontosan körülírt törvénybe ütköző cselekményt tartalmazott, és a vádló pontosan körülírta a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket, az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét stb.

A Kúria rámutatott, hogy nem értékelhető a törvényes vád hiányaként és a vádon való túlterjeszkedésként az, ha a bíróság egy bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító elkövetési magatartás kapcsán a tettazonosság keretei között a vádiratban le nem írt tényt is megállapít; a vádelv nem jelent minden részletre kiterjedő azonosságot a vádban leírt és az ítéletben megállapított történeti tények között.

A járási ügyészség vádirata részletesen leírta, hogy 2008., 2009. és 2010. évben a terhelt milyen nagyságrendben nyújtott, összesen négy alkalommal kölcsönt a vádiratban megjelölt személyeknek, az adósok milyen összegű kamatot fizettek, tehát pontosan tartalmazta a kölcsönök idejét, azok összegét és kamatait. A vád valamennyi releváns tényt tartalmazott, amely a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének megállapításához szükséges.

Rámutatott a Kúria, hogy a jogosulatlan pénzügyi tevékenység keretében a pénzügyi szolgáltatás fogalmának megállapítására a keretdiszpozíció tartalommal kitöltő igazgatási norma rendelkezései az irányadók. Így a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) rendelkezései alapján egyértelmű, hogy magánszemély pénzügyi szolgáltatási tevékenységet nem végezhet, ahogy pénzügyi intézmények is csak törvény által szabályozott szigorú feltételek mellett tehetik azt.

Az irányadó tényállás szerint pedig a terhelt a pénzkölcsönöket minden esetben ellenérték – az általa kikötött kamat – fejében nyújtotta, azaz haszonszerzés végett rendszeresen, ismétlődő jelleggel, vagyis üzletszerűen.

A terhelt a vádirat szerint is magánszemélyként végezte ezt a tevékenységet, így bűnösségének megállapítása törvényes vádon alapul.

A Kúria végül megállapította, hogy az ügyben az elévülés nem következett be. A megtámadott határozatokat ezért hatályában fenntartotta.