Jogtalan kifizetésekkel, fiktív számlákkal összefüggő ügyben döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

Jogtalan kifizetésekkel, fiktív számlákkal összefüggő ügyben döntött a Kúria.

Hűtlen kezelés, vagyonkezelési kötelezettség megszegése miatt jutott a Kúria elé egy lakásszövetkezet igazgatósági elnökének ügye.

A Kúria 2018. november 20-án a Bfv.I.769/2018. számú jelentős ügyben hozott határozatot.
1. A terhelt mint a lakásszövetkezet igazgatóságának elnöke vagyonkezelői kötelezettsége körében fiktív számlák kiállításával a lakásszövetkezet sértettet megtévesztette, a sértett képviseletében mint vagyonkezelő a vagyoni hátrányt a saját intézkedésével idézte elő, ezáltal a hűtlen kezelés bűntettét [Btk. 376. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] megvalósította.

2. A lakásszövetkezet által a biztosítóval kötött biztosítási szerződés vásárlása során a terhelt vagyonkezelői kötelezettségét megszegte azzal, hogy a visszavásárlási összeget nem a lakásszövetkezet részére, hanem a nagy összegű kintlévőségek ellenére a sértett lakásszövetkezet munkavállalói részére – igazgatósági döntés nélkül – nem rendszeres bérjövedelemként kifizette. 

A terhelt cselekménye olyan meg nem engedett kockázatvállalásnak volt tekintendő, melyet az igazgatóság döntése nélkül, saját elhatározásból hajtott végre és amely kétségtelenül vagyoni hátrány okozásához vezetett.

Mivel a kifizetés jogtalan volt, és a vagyoni hátrány bekövetkezett, a hűtlen kezelés befejezett bűncselekménye megvalósult, függetlenül attól, hogy a lakásszövetkezet veszteséges volt-e vagy sem. A terhelt kötelezettségszegése folytán ugyanis mindenképpen csökkent a sértett vagyona.

A járásbíróság ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont], valamint számvitel rendje megsértésének bűntettében [Btk. 403. § (1) bekezdés b) pont]. Ezért halmazati büntetésül végrehajtásában egy év hat hó próbaidőre felfüggesztett egy év börtönre ítélte azzal, hogy a büntetés végrehajtásának elrendelése esetén annak legalább kétharmad része kitöltését követően bocsátható a terhelt feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről. A magánfél részére 10 518 810 forint összegű kártérítés, késedelmi kamat és illeték fizetésére kötelezte a terheltet.

A másodfokon eljáró törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az elsőfokú határozat meghozatalára a megismételt eljárás során került sor.

A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjában hivatkozott okból.

Az irányadó tényállás 1/a) pontja rögzíti, hogy a terhelt a lakásszövetkezet igazgatóságának elnökeként a sértettel munkaviszonyban nem állt, azonban megbízási szerződés alapján arra vállalkozott, hogy a 2001. január 1. napjától hatályba lépett 2000. évi C. törvény alapján a sértett részére számviteli szolgáltatást nyújt, így különösen számlarendjének, leltározási szabályzatának, illetve az eszközök és források értékelési rendjének aktualizálására, illetve könyvviteli elszámolásra vállalt kötelezettséget.

A tényállás szerint a terhelt a számlákban foglalt számviteli szolgáltatást a lakásszövetkezet részére nem végezte el, azonban a számlákban szereplő ellenérték részére a sértett által megfizetésre került. A terhelt, mint a lakásszövetkezet vezetője, az igazgatóság elnöke önállóan intézkedett a pénztárnál az iránt, hogy a 4 665 000 forint megbízási díj a saját részére kifizetésre kerüljön.

A terhelt, mint a lakásszövetkezet igazgatóságának elnöke, az ebből fakadó kötelezettségének nem tett eleget, a számviteli törvényben szabályozott kötelező szabályzatok nem voltak fellelhetőek a lakásszövetkezetnél, így hiányzott a pénzkezelési, leltározási, értékelési szabályzat is.

A Btk. 403. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző számvitel rendjének megsértése, a vagyoni helyzet áttekinthetetlensége egyébként attól függetlenül bekövetkezett, hogy a terhelt – miként azt védekezésében előadta – akár részben elvégezte a számviteli tevékenységet.

Nem vezetett eredményre a hűtlen kezelés bűncselekményét érintő felülvizsgálati indítvány sem.

A Btk. 376. § (1) bekezdése alapján a hűtlen kezelés bűncselekményét az követi el. akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelezettségének megszegésével vagyoni hátrányt okoz.

A szövetkezet igazgatóságának elnökét terhelő vagyonkezelői kötelezettség e tisztség betöltésével megkérdőjelezhetetlenül együtt járó kötelem, ezért az ilyen tisztséget betöltő szövetkezeti tag a hűtlen kezelés alanya lehet (BH 2016.165.).

A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 32. § (1) bekezdés szerint a lakásszövetkezet tisztségviselői az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelességeik megszegésével a lakásszövetkezetnek okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felelősek.

A terhelt az igazgatósági elnöki tisztségéből fakadó kötelezettségeinek úgy kívánt eleget tenni, hogy a lakásszövetkezettel megbízási szerződést kötött a számviteli szolgáltatások elvégzésére. Helyesen jutottak arra a következtetésre az eljáró bíróságok, hogy a számviteli szolgáltatások nem mentek teljesedésbe. A megbízási szerződés ugyanis azt tartalmazta, hogy 2001. február 1. napjától határozatlan időtartamra a terheltnek aktualizálnia kell a lakásszövetkezet számla rendjét, leltározási szabályzatát és rendelkeznie kell az eszközök, források értékelési rendjéről. Ezen kívül feladata volt a könyvviteli elszámolás, a beszámoló készítés rendszerének, módszerének kialakítása és aktualizálása, valamint a felsoroltak rendszeres karbantartásával kapcsolatos feladatok ellátása, a beszámolóban, a könyvviteli nyilvántartásban szereplő adatok elemzése, az éves költségvetési terv összeállítása, az éves gazdálkodás adatainak folyamatos elemzése, javaslattétel az esetleges kiegészítések, korrekciók alkalmazására.

A lakásszövetkezet részére a megbízási szerződésben foglalt szolgáltatások egyike sem történt meg, a terhelt erről tudomással bírt, és a sértett oldaláról, az igazgatóság tagjai, valamint a felügyelő bizottság tagjai részéről fennálló bizalmat kihasználva, a nem teljesített szolgáltatás ellenére saját maga intézkedett arról, hogy a lakásszövetkezet 4 665 000 forintot kifizessen részére. A fiktív számlák kiállításával lényegében a lakásszövetkezet sértettet megtévesztette, a sértett képviseletében, mint vagyonkezelő a vagyoni hátrányt a saját intézkedésével idézte elő.

A tényállás 1/b) pontjában írt cselekmény esetében sem kétséges, hogy a biztosítóval kötött biztosítási szerződés vásárlása során a terhelt vagyonkezelői kötelezettségét megszegte azzal, hogy a visszavásárlási összeget nem a lakásszövetkezet részére, hanem a nagy összegű kintlévőségek ellenére a sértett lakásszövetkezet munkavállalói részére – igazgatósági döntés nélkül –nem rendszeres bérjövedelemként kifizette. 

A sértett alapszabálya szerint az adózott eredmény felhasználása, a veszteség fedezetének forrásáról való döntés a küldöttgyűlés, míg a munkáltatói jogok gyakorlása az igazgatóság hatáskörébe tartozott.

A Legfelsőbb Bíróság hasonló elkövetési magatartás kapcsán fejtette ki, hogy a hűtlen kezelés bűncselekménye megvalósul, ha a vállalat igazgató a hatályos rendelkezésekben megállapított feltételek hiányában ad engedélyt a prémium kifizetésére (BH 1997.573.).

Jelen esetben a biztosítási szerződések után járó visszavásárlási összegek munkabér-juttatás címén történő gazdaságilag nem indokolt kifizetésével keletkezett a lakásszövetkezet vagyonában vagyoni hátrány, amely jogtalansága miatt tekintendő vagyonban okozott kárnak.

A gazdálkodás körében sajátos problémaként jelentkezik a kockázatvállalás. Egyes vagyonkezelői jogviszonyokban a kockázatvállalás a szokásos keretek között a kezelés lényegéhez tartozik. Erre általában akkor kerül sor, ha a megbízás a vagyonnal való teljes gazdálkodásra kiterjed. Amennyiben a gazdálkodás körében szokásos kockázatvállalást meghaladó módon jár el az elkövető, úgy a hűtlen kezelés bűncselekménye alappal vizsgálható.

Jelen ügyben a terhelt cselekménye olyan meg nem engedett kockázatvállalásnak volt tekintendő, melyet az igazgatóság döntése nélkül, saját elhatározásból hajtott végre és amely kétségtelenül vagyoni hátrány okozásához vezetett.

Amellett, hogy a sértettnek az adott időszakban 101 647 975 forint tartozása volt, a terhelt a küldöttgyűlés, illetve az igazgatóság döntése nélkül a gazdálkodás rendjében történő nem rendszeres bérjövedelem kifizetésével a vagyonkezelői kötelezettségét megszegve jogszerűtlen kifizetésre adott utasítást, mellyel összefüggésben a sértett vagyonában értékcsökkenés állt be.

Mivel a kifizetés jogtalan volt, és a vagyoni hátrány bekövetkezett, a hűtlen kezelés befejezett bűncselekménye megvalósult, függetlenül attól, hogy a lakásszövetkezet veszteséges volt-e vagy sem. A terhelt kötelezettségszegése folytán ugyanis mindenképpen csökkent a sértett vagyona.

A vagyoni hátrány tehát a terhelt szabálytalan, jogellenes és gazdaságilag nem indokolt döntése miatt keletkezett. Cselekménye szándékos volt, mivel lakásszövetkezettel szemben fennálló jelentős mértékű követelés ismeretében hozta meg döntését. Annak gazdaságilag indokolatlan voltával ezért teljes mértékben tisztában volt, így legalábbis belenyugodott magatartása következményeibe, szándéka ezért legalábbis eshetőleges volt.

A bíróságok helyesen minősítették a terhelt vagyon elleni cselekményeit a Btk. 6. § (2) bekezdése szerint folytatólagosan elkövetettnek. A vagyonkezelési kötelezettséget megszegő többféle magatartás több különböző, azonban egyenként önmagában is bűncselekménynek minősülő vagyoni hátrány keletkezéséhez vezet, a cselekmény folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés, hiszen a folytatólagosság megállapításához szükséges egyéb feltételek is teljesültek (1/2016. büntető jogegységi határozat).

Mivel a terhelt terhére a szándékos elkövetés mind az 1/a), mind az 1/b) pontban írt tényállás esetében kétségkívül megállapítható, ezért gondatlan kötelességszegés és azzal összefüggésben a hanyag kezelés megállapítása fel sem merülhet.

Az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bűncselekmény törvénysértő minősítése esetén is csak akkor volt helye felülvizsgálatnak, ha az eljárt bíróságok a büntetőjog szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjai ezzel egyező rendelkezést tartalmaznak.

Mindebből következően az esetleges hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés vagy intézkedés törvénysértő.

Ehhez képest a Kúria megállapította, hogy a kiszabott büntetés még abban az esetben is törvényes, amennyiben a terhelt cselekményét hanyag kezelésnek kellett volna minősíteni.

A terhelt terhére megállapított bűncselekmények minősítése azonban törvényes, a joghátrány neme és mértéke is megfelel az anyagi jogszabályoknak, ezért a felülvizsgálati indítvány ebben a részében alaptalan.

A Kúria a fentiekre figyelemmel az előterjesztett felülvizsgálati indítványokat részben megalapozatlannak, részben törvényben kizártnak találta, ezért a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.